szép otthon csepregen

2018.10.01. 17:30

Bútorok, szobrok és söröző: nyolcvan éve a fa bűvöletében

Egyre kevesebb házban, lakásban bukkanhatunk a népi iparművészeti remekek nyomaira, Németh László otthona kivétel: nincs olyan szeglete a helyiségeknek, ahol ne fedeznénk fel míves, saját készítésű darabokat. Az iparművésznél bútorokat, szobrokat és saját sörözőt láttunk – mindent két kezével hozott létre, fából.

Nemes Judit

A csepregi városközponthoz közeli utcában él Németh László. A 80 esztendős bútorkészítő népi iparművész otthonában berendezési tárgyak, szobrok, domborművek mesélnek életéről, munkásságáról. Gyermekkora óta van jelen életében a fafaragás, azonban szenvedélyének kerülőutakat követően csak a nyolcvanas évektől hódolhatott: – Szombathelyen születtem, a közgazdasági technikumot végeztem, 1956-ban az érettségi előtt, huszonhárom évesen Angliába költöztem pár évre, ahol francia mester mellett kitanultam a cukrászmesterséget. Hazatérve befejeztem a középiskolát majd tervkészítőként kaptam munkalehetőséget, azt követően cipőgyárban előbb anyaggazdálkodási majd vám-import csoportvezető, vámszakértő lettem – emlékezett vissza a szakember életének azon szakaszára, amikor hobbiként foglalkozott faanyag megmunkálással.

Nyaranta pedig ácsok mellett dolgozott, akiktől az évek alatt későbbi szakmája alapjait kitanulta. Ezen kívül kiállítások, falumúzeumok gyűjteményeit elemezve sajátította el a népi bútorkészítés mikéntjét, a többi között a hagyományos, csapolásos összeállítási módot. Fordulópontot jelentett számára, amikor az 1980-as évek elején szögre akaszthatta korábbi feladatait és életét a bútorkészítésnek szentelhette. Tehetségét versenyeken is megmutatta, az 1981 és 2009 közötti időszakban Gánátalma-díjjal, arany, ezüst és bronz plakettekkel valamint oklevelekkel jutalmazták munkáit.

 

Háza kívülről szerénységről árulkodik, belseje azonban számos alkotást rejt: népi és stílbútorokat, szobrokat, nappalija falán Villon művei ihlette domborműveket látni. Az étkezőasztal, a székek mind részletesen kifaragottak: íves vonalvezetésű lábak, indás motívumokra faragott, hosszú, trónusra emlékeztető támlák, oroszlánfejjel lezárt karfák vezetik a tekintetet a helyiségben. Konyhájába modern kialakítású bútort tervezett: véset helyett praktikum jellemzi: apró fiókok, nagy tárolók találhatóak pár négyzetméteren. A konyhával szemben a művész édesanyjának életnagyságú szobra áll: kézi vésővel, aprólékosan kidolgozott alkotás őrzi az asszony emlékét. Odébb a hálószoba a nappali hangulatát viszi tovább: robusztus stílbútorok sorakoznak a fal mellé állítva: komód, szekrény, asztal, ágy Van egy használaton kívüli, raktárként működő szobája a háznak, itt tárolja az úgynevezett „ácsolt” bútorokat – ezek összeállításához a legősibb technikákat használja; felületüket archaikus, geometrikus elemekkel díszíti. Az iparművész az egyik tárolószekrény ajtaját nyitotta nekünk, a mozdulatot éles nyikorgás kísérte – ez a „jele” a fa rögzítőelemeknek, nem mozdul olyan gördülékenyen és hangtalanul, mint egy fémcsavar – tette hozzá mosolyogva a famíves. A házból kilépve, következő állomásunk vendégfogadó helyiségként működik: udvarra nyíló mini sörözőbe várja a hozzá érkezőket. Bárpult, polcok, szekrény, zsúrkocsi, asztal és székek, valamint a lámpatest mind keze munkáját dicséri. Falait vintage stílusú képek díszítik, a fa tartóelemeken régi asztalos eszközök, gyaluk nyugosznak: az egyik alapdarab 1935-ből való.

Társaság fogadására terek az udvaron is kaptak helyet: halfüstölőt, kültéri kemencét és kinti pihenőt épített saját kezűleg: ezeken a részeken a kőművesmunkákat is egymaga végezte el. Tovább haladva az udvaron, hátrébb nyílik egykori műhelyének ajtaja. A helyiségben a bútorgyártáshoz használt eszközei a mai napig megtalálhatóak, annak ellenére, hogy ő maga egy súlyos betegséget követően felhagyott a faragással: körfűrész, maró és csiszológép, egyengető, eszterga porosodik a műhelyben. Az iparművész elárulta, hogy legszívesebben félkemény fából készített bútorokat: natúr tölgy-, bükk-, dió- és cseresznyefa adta munkái alapját. Felületüket természetes anyagokkal kezelte, növényi olajjal, viasszal emelte ki erezetüket. A népi bútorok megmunkálásánál hagyományos összeszerelési módot, a csapolást alkalmazta. Gótikus és reneszánsz stílusú bútorok is kikerültek műhelyéből. A bútorkészítőtől megtudtuk, hogy aktív korában gyakran vállalta házak komplett bútorozását, nemcsak a megyében, hanem Ausztriában, osztrák vevők számára is gyártott használati tárgyakat. Munkái eljutottak továbbá az USA-ba, Németországba és Libanonba.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!