Horváth Krisztina gyermek- és ifjúsági coach: Hogyan vészeljük át az év végi hajrát?

Egyre nehezebb ilyenkor rábírni a gyerekeket a tanulásra, arra, hogy kipréseljék magukból a maximumot, javítsanak a jegyeiken; vagy akár a minimumot, értve ezalatt a reggeli felkelést, azt, hogy időben elkészüljünk, és beérjünk velük az iskolába. Az iskolások nyugtalanabbnak, lustábbnak és szétszórtabbnak tűnnek ilyenkor. Mindez teljesen érthető reakció a részükről, és a szülők, pedagógusok felől közelítve is, akik ugyancsak fáradtak és ingerültek. Ráadásul minél kisebb egy gyermek, annál gyorsabban elfárad – erősítette meg a szakember. 

Megemlítette azt is, hogy az alsó tagozatosoknál az érési folyamat kiemelt jelentőségű. Bizonyos képességekre gyakorlás nélkül is megérnek, így kifejezetten káros lehet őket az utolsó pillanatig terhelni, nyomasztani a gyakorlással, hiszen ettől nem írnak szebben, helyesebben, nem olvasnak pontosabban. Nem ritka az sem, hogy az év végi hajrában visszaesik a tanulók teljesítménye, bizonyos tantárgyak nehezebben mennek, rosszabb érdemjegyeket kapnak. Fogadjuk ezt el! Biztosítsunk minél több szabad játékot a gyerekeknek. Menjenek ki bringázni, kutyát sétáltatni a kisiskolások – a játék is fejleszti a képességeiket, és megszabadítja őket a feszültségtől – javasolta. 

Hogyan ösztönözzük őket, hogy tartsanak ki? – merült fel kérdésként. 

– Előfordul, hogy a gyermekek átmenetileg teljesen hátat fordítanak az elvárásoknak, semmihez sincs kedvük. A szülőknek gyakran úgy tűnik, hogy értelmetlen dolgokat csinálnak. A tanulás helyett csak a plafont bámulják. Ilyenkor hagyjuk, hogy a „haszontalan” tevékenységek oldják a feszültségüket. Észszerű határokon belül legyünk a cinkosaik, például segítsünk megírni a házi feladatot. A feszült szülő, feszült gyermek párosítás amúgy sem jó kombináció: ha állandóan csak a kötelességeikre figyelmeztetjük őket, ellenkező hatást váltunk ki: még jobban dacolnak. S még egy példa: nem minden gyermek képes egy időben kitűnő tanuló és jó sportoló is lenni. Szülőként fel kell ezt ismerni. Ebben legyünk a partnereik, és a háttérből irányítsunk, támogassunk, terelgessünk, figyelembe véve azt is, hogy ki milyen életkorú, milyen sportra alkalmas, miben van sikerélménye. Ugyanígy a tanulásnál is fel kell ismernünk a képességeiket. Kevés gyereknek színtiszta kitűnő a bizonyítványa – van, aki humán, van, aki reál oldalon erősebb – mondta. 

A tinédzserekkel, akik adott esetben ágazati vizsgát, előrehozott érettségit tesznek, hatványozottan nehéz lehet. A coach tanácsa: őket se hagyjuk magukra, legyünk jelen az életükben. Ne engedjük el a kezüket akkor sem, amikor bekerülnek a középiskolába. Menjünk el fogadóórákra, ismerjük meg a szaktanárokat, és ha szükséges, segítsünk nekik időbeosztást kitalálni egy napra, egy hétre akár. Ha egy dolgozatnak, vizsgának komoly tétje van, üljünk le velük, kérdezzük ki őket, találjunk rá, hol akadtak el, még akkor is, ha úgy tűnik, mindennel boldogulnak egyedül. Szorgalmazzuk náluk, hogy iktassanak be „kütyümentes” időszakokat a friss levegőn vagy nyitott ablaknál. Engedjék ki a gőzt, és állítsanak fel fontossági sorrendet a tanulnivalókban. A nyár pedig majd szóljon inkább a pihenésről, a töltődésről. 

De vajon nem felejtik el a szorzótáblát? Nem felejtenek el olvasni? 

– Jellemzően mi, szülők támasztunk elvárásokat – lehet, hogy nem is a gyermekünk, inkább magunk felé. A túlingerelt világ hatással van a hétköznapi életünkre. Szinte észrevétlenül hajtjuk a gyerekeket az erős megfelelési kényszerbe, és hajszoljuk velük együtt a tökéletességet. A szülő görcsössége, feszültsége pedig átragad a gyerekere. Lazítsunk kicsit magunkon is: térjünk vissza gondolatban a gyermekkorunkba. 

– Ha viszont mégis vannak kötelező olvasmányok, ne hagyják őket a gyerekek az utolsó pillanatra, próbálják meg beosztani akár a napi adott oldalszám teljesítésével a könyveket – válaszolt. A nyári hónapokat Horváth Krisztina szerint a legjobb tervezéssel megoldani általános és középiskolás gyermekeknél is, bevonva a nagyszülőket is, ha van erre lehetőség. Készítsünk nyári családi naptárt, hogy aztán tudják visszaszámolni a napokat – szabadságokkal, táborokkal, óvodai leállással. S végül egy fontos mondat. „Legyünk nagyon büszkék a gyermekeinkre!”