Háborúról, vadászatról, emberségről

Az átlagember keveset tud Vitéz Kozáry Ferencről, a göllei háborús hírmondóról, a vadászíróról, a mindennapi élet kiváló ismerőjéről, a természet és a vidék kifogástalan megrajzolójáról. Ez nagy kár, mert ebben az "ismeretlenségben" a szerző remekbe szabott írásait is kevesen olvashatták, legalábbis mostanáig. Nemrégiben viszont megjelent egy kötet, ezt csupa nagybetűvel is írhatnánk, tisztelegve a szerző és természetesen a szerkesztők előtt, akik a hiánypótló írásokat a lehető legnagyobb igényességgel és gonddal fűzték egybe, így lett a részekből kerek egész. Az egyes novellák, tárcák, elbeszélések hangulata legbelül, zsigerileg bennünk is megvan talán, de már nem úgy, nem olyan intenzíven, mint száz éve, Vitéz Kozáry Ferenc idejében. 

De ki volt pontosan a szerző? Erre a kérdésre a behajtott könyvfülben kapunk választ: családjának élő, istenfélő ember volt, bátor, türelemmel megáldott, jellemszilárd és művelt. Rendíthetetlen hittel és bizalommal indult az Istenért, Hazáért és az igazságosabb jövendőért folytatott, újabb és újabb harcokba. Hatalmas lelkierőre vall, ahogy drága hazánk drasztikus amputációját, Trianont megéli. Jól lőtt, rajongásig szerette a lovakat, valamint a vadászkutyákat. A Teremtő által a magyar vadászerények összességével oly gazdagon megajándékozott ember volt. Élete mindenképpen méltó a kitüntető figyelemre, a követésre, elgondolkodtat és jellemet formál.

A szerkesztő, Kertész Sándor korabeli vadászújságok több száz oldalát átolvasva ismerte meg az írások mögött meghúzódó embert. Nagyon nehéz dolga volt, mert könnyes szemmel az olvasás is nagyon nehéz, márpedig vitéz Kozáry Ferenc írásai egytől egyig könnyeket csalnak a szemekbe.  
A kötet a Szülőföld Könyvkiadó gondozásában látott napvilágot, megjelenését a göllei, a fonói és a körmendi önkormányzat is támogatta. A borítón és a könyvben felhasznált korabeli képanyagot a sárvári Nádasdy Ferenc Múzeum bocsátotta a kiadó rendelkezésére.