Nyolcvan éve született a Fémesmester - Kodolányi László emlékezetére

„Kodolányi László több mint három évtizedes működésének még a műfajait is hosszú lenne részletesen felsorolni. Tisztelgésképpen meg kell említenem: a hetvenes-nyolcvanas évekből emlékezetesek az ötvösmester egyszerre klasszikus és modern ékszerei – nyakékek, karperecek –, több város középületeiben láthatók dísztárgyai, Kőszeg utcáit díszítő cégérei, a budai Hilton Szállóban a domonkos-udvar homlokzatának mellvédei és lizénái. (…) Néhány év óta egyre több, használt tárgyakból készült műve tűnik föl, ezeket szemlélve önkéntelenül felmerül a kérdés: hogyan látja az élmény és az alkotás viszonyát maga a művész? Az egyszerűnek látszó kérdésre nem könnyű felelni, de szerencsénkre Kodolányi egy önéletrajzi jellegű elmélkedésében erre a témára is kitér. Őt idézem: »Elég gyakran járok ócskatelepekre, ahol véletlenszerűen egymásra halmozva ott található nagyapáink, apáink minden használhatatlan vagy annak tűnő fémhulladéka…« Kodolányi tűnődő alkat, ragaszkodik a múlthoz, nem véletlen, hogy műve abból nőtt ki, azt folytatja. Munkáiból kiérezzük a környezet és a hagyomány, a tapasztalt valóság érlelő hatását” – írja róla Csokits János költő a Fémesmester című kötetben (Körmendi Galéria), amelyben mások mellett Alexa Károly méltatja Kodolányi László munkásságát.

A Fémesmester ma lenne 80 éves. Ha figyelünk, lépten-nyomon találkozhatunk vele. Csak nézzünk egy kicsit fölfelé. Aztán lefelé. Aztán megint föl, az ég felé.