Árpi lázadása

Ma már azt gondolom, illik is hozzám. Eleinte berzenkedtem kissé, hogy miért éppen Árpi, amikor annyi szép férfinév van, lehetnék bármi, Lajos vagy Géza is, de mivel a tesóm Sanyi, így megbarátkoztam ezzel. Azt nem mondom, hogy mindig hallgatok rá, de ez nálunk macskáknál más kérdés, nincs összefüggésben azzal, hogy tudom, nekem szóltak. Hallom, ha akarom.  Vidéki vagyok, de a fővárosban élek. A gyökereimtől nem szakadtam el, a nyarakat többnyire ma is szülőhelyemen töltöm. Itt sem rossz, elég nagy a lakás, amiben élünk, télen jó meleg, sőt erkély is van, ahová bármikor kimehetünk egy kis friss levegőt szívni, és főleg a galambokat ijesztgetni. 

De hát ez a minimum, amit megérdemlünk, ha már bearanyozzuk a gazdi életét. Néha ugyan megpróbál kizárni a háló- vagy a fürdőszobából, de nem jár túl jól. Egyrészt lekaparjuk az ajtóról a festéket, amíg be nem enged, másrészt akkor sem jár túl az eszemen, ha netán alszik. Nincs ajtó, mi előttem csukva maradna. Addig lógok a kilincsen, amíg le nem húzom. Nincs olyan zuga a lakásnak, amelyet így ne fedeztem volna fel, a szekrények mélyén is tudom, mi hol van. Néha segítek is a gazdinak, ha nagyon keres valamit. A múltkor is, amikor kereste az esernyőjét, a nadrágjába kapaszkodtam, és odaráncigáltam a kanapéhoz, ami mögé becsúszott. Aztán nem győzött hálálkodni, ölbe vett, agyba-főbe simogatott. Naná. Ilyenkor jó vagyok. 

Amúgy meg képes egész nap távol lenni, reggel odateszi a kaját, aztán osszuk be egész napra. Ha későn jön haza, meg is mondom a véleményem. Mégis mit képzel? Fekszünk egész nap, eszünk, iszunk, alszunk, kicsit verekedünk Sanyival, de ennyi? Semmi simogatás, kényeztetés? Színház, mozi, meg társaság  velünk meg nem foglalkozik senki? Itt vagyunk egyedül? De nem ér semmit, ha reklamálok, mérgesen nyervogok, csak nevet. Tegnap reggel eléálltam, nyomatékosan széttettem a mellső lábaimat, és keményen leszidtam a sárga földig. Egyáltalán nem vette komolyan. Sőt, kiröhögött, aztán elviharzott. 

Ha meg sértődötten elvonulok, szóba sem állok vele, azt hiszi, beteg vagyok. Volt már, hogy orvoshoz vitt, depressziós vagyok-e, mert nem volt kedvem enni. Annyira tömne bennünket, hogy az borzasztó. Mindenféle macskakajával próbál a kedvemben járni, pedig hát jobban esik, ha ad egy-egy falatot abból, amit ő eszik. Ennél jobban csak azt szeretem, ha az asztalról tudok elcsenni valami finomat. Közben inkább fogynom kéne. (Sanyi azért dagadtabb.) De majd a nyáron a telken leadjuk a felesleget. 

Arra gondoltam, hogy a gazdi úgyis állandóan a telefo- non lóg, megüzenem neki, mihez tartsa magát. A készüléket ismerem. Ha ő a számítógépen dolgozik, rátelepszem a telefonra és onnét figyelem. Na, lássuk a gombokat, már szól is a sípoló hang, akkor kezdem: Miaúúú, itt Árpi beszél. Hát idefigyelj, te csavargó! 

Utóirat: A gazdi lehallgatta az üzenetrögzítőt. Azóta mindketten vele alszunk. 



A lakásban minden zugot ismerek, bárhova bejutok, ha kell

Osváth Sarolta

Küldje el ön is a kedvencével megesett mulattató történeteit a www.vasnepe.hu-ra!

Állatos képgalériánk megtekintéséhez kattintson ide!