Állatvilág

2008.10.11. 05:04

Samu, a pomázi családtag

<b> Pomáz </b> Kétszázszor szerepelt az élvonalban, különösebb felhajtás nélkül. Gólt nem szerzett, igaz, ez nem is volt elsődleges feladata egy védőnek. Edzőként viszont sokra vitte, napjaink legsikeresebb trénere, ötször választották itthon az év edzőjének.

Horog László

 Pomázon született, nevelkedett, azóta is minden a fővároshoz közeli településhez köti. A Budapesti Honvédban mutatkozott be az élvonalban, majd futballozott Szegeden, profi pályafutását a Hungária körúton zárta le. Tudatosan készült az edzői pályára. Egy évtizeden át Mezey György pályaedzője, elsőszámú segítője volt, később elváltak útjaik, Egervári Sándor kilépett a korábbi sikerkapitány  együtt vezették ki a nemzeti együttest a magyar futball utolsó világversenyére, az 1986-os mexikói mundiálra  árnyékából, s egy rövid, szaúd-arábiai kitérőt leszámítva első számú dirigensként ténykedik. 

Az olajországban Novák Dezső pályaedzőjeként dolgozott néhány hónapot, a klub tulajdonosváltása után elköszöntek tőlük. Akkor indult Egervári hazai karrierje. Bajnok lett az MTK, a Dunaferr együttesével, majd ismét az MTK-val. Az angyalföldi munkavállalása nem sikerült jól, ám Kuvaitban sikerrel dolgozott az El-Salmiya együttesével, a bajnokságban bronzérmet szerzett, a GCC Cupon, az Öböl-menti országok Bajnokok Ligájában elődöntősök voltak, az El-Salmija stadionavató- ján 1:1-es döntetlent értek el a legerősebb összállításban pályára lépő portugál válo- gatottal. Bár marasztalta a fővárosi klubot irányító sejk, családi okok miatt hazatért, s a Győri ETO FC vezetőedzője lett. 

A kiesés elől az utolsó bajnokin megmenekülő gárdából egy év alatt bronzérmest faragott, 2008 nyarán kiléptek a nemzetközi porondra, az EUFA-kupában a né- met Stuttgart búcsúztatta őket. A mesteredző bízik abban, hogy hosszabb távon nemcsak a hazai porondon, hanem nemzetközi szinten is jegyzett gárdát építhet a Rába-parti városban. Szereti állomáshelyét, ám számára a legkedvesebb mindig Pomáz marad. Itt született, nőtt fel, a településhez ezer szállal kötődik. A mérkőzések után ott talál nyugalomra, várja a család, valamint Samu, a négyéves német juhász, aki családtagnak számít az Egervári famíliában.

Gyerekkoromban pulikat tartott a család, aztán 1990-től pásztorkutyáink voltak, két mudi, amit általában terelésre használnak. Aztán hozzánk került Rocco, az első német juhász, tíz éven át volt velünk, tulajdonképpen ő nevelte fel és tanította be Samut, akit 2004-ben vásároltunk. A német juhász nagyon okos állat, az egyetlen hiányossága az, hogy nem beszél... Amúgy mindent tud. A kert az ő felségterülete, de beengedjük a lakásba is. Minden családtagunk imádja, a legtöbbet a velünk élő fiam, Gábor foglalkozik vele, a lányom, Krisztina már elköltözött, ő az unokáimat neveli a férjével. 

Egervári Sándor a lovakat is imádja, nagyon tiszteli őket. Néhányszor ültem rajtuk, okos, gyönyörű állatok, ám nekem túl nagyok. Továbbá sok fejtörést okoztak, nem arra indultak, amerre én szerettem volna. A kutyákkal ilyen gond nincs, mindig szót fogadnak.



A szerző Egervári Sándor a pomázi családi ház kertjében gyakran játszik kedvencével, a négyéves  Samuval  Fotó: Horog László

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!