Állatvilág

2015.01.19. 14:59

Átutazó vendégek a madármenzán

Mi ez a ribillió? – nézek ki a konyha ablakán – s láss csodát! – huszonötezer forintok hemzsegnek a szomorú szederfán. Eszmeileg persze.

Fincza Zsuzsa

A valóságban egy csapat tengelic fedezte fel és szállta meg a madármenzát.

Nálunk a tengelic, alias „stiglic" védett madár, a természetőrök taksálják 25 ezer forintra az értékét. Amúgy a kihalás nem fenyegeti a famíliát, a BirdLife International adatai szerint Európában legalább 87 millióra, míg globálisan 348 millióra becsülhető a tengelicpopuláció nagysága. Eredetileg Európában, Észak-Afrikában, Nyugat- és Közép-Ázsiában raktak fészket, de a 19. században meghonosították Ausztráliában, Új-Zélandon és Amerikában is. Szépsége és dallamosan csicsergő éneke miatt sok országban nem átallják fogságban tartani és tenyészteni, sőt a tengelic fiúkat kanári lányokkal összeházasítani, hogy a két faj legjobb énekes tulajdonságait bíró utódokhoz jussanak. Ez általában össze is jön, de a fióka állítólag „öszvér", nem szaporítható.

No, de maradjunk csak a mi kis vadócainknál, akik szokásukhoz híven most is beletelepszenek az etetőbe és addig nem mennek ki belőle, míg meg nem tömik aprócska ám feneketlennek tűnő begyüket. Magevők, finom felépítésű csőrük a legapróbb szemek összegyűjtésére is alkalmas, ezért láthatók gyakran csapatostól csemegézni a bojtorján vagy a disznóparéj érett termésén. Persze nem vetik meg a többi gizgaz magját sem, így hát kertész szemmel nézve is szívesen látott vendégek, főleg, ha hozzátesszük, hogy a költéskor - s ezt egy szezonban akár háromszor is megteszik - hernyókkal és rovarokkal is táplálják népes, 4-5 fiókás családjukat. Mint a mellékelt ábra mutatja, a szotyolával is megbirkóznak, csőrükkel megroppantják a héját, teleköpködik vele az etetőt, a tápláló, olajos magot pedig benyelik.

A tengelic az egyik legszebb énekes madarunk. Fotó: Fincza Zsuzsa

Nem éppen egy erdei remete, inkább parkokban, gyümölcsösökben, kertekben, útszéli fákon tanyázik, a fészkét sohasem rejti a fák koronájának a belsejébe, inkább az ágvégek közelében lévő villákra építkezik. A fészekrakás, a költés a tojó dolga, az apák a közelben dalolásznak és közben etetik kotló asszonyaikat.

Felkent ornitológusok szerint a tengelic költöző madár, a hideg ellen délre vonul. A madárgyűrűzéseknek köszönhetően sejthető, hogy a mi tengeliceink többsége Horvátországban, Görögországban és Olaszországban tölti a síszezont, s majd csak tavasszal jönnek haza költeni, míg hozzánk a tőlünk északabbra fekvő területekről érkezik a téli utánpótlás.

Amúgy nem véletlen, hogy csak a tél második felében jelennek meg a madáretetőkön, eddigre ugyanis kiürül a természet gyommagraktára, így egyre kevesebb ennivalót találnak a szabadban. Éppen ezért kell a tél múltával majd egy kicsit tovább etetni a magevőket - tengelicet, zöldikéket, meggyvágókat, erdei pintyeket -, mint a rovarevőket. Részükre adjunk a napraforgó mellé apró magvas keveréket és lehetőség szerint almát is. Sőt, rakhatunk reszelt sárgarépát, csíráztatott gabonát, kölest, s ha már van, tyúkhúrt is a madáretetőbe, így a magevők zöldigényét is kielégítjük, s akkor nem a fák rügyeit csipegetik majd le.

Címkék#Tengelic

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!