A vad az állam tulajdona, nem vehetjük magunkhoz – vagy alkalomadtán mégis?

Az Állatvédők Vasi Egyesülete lakossági bejelentést kapott, hogy Vasváron egy háznál nem megfelelő körülmények között, túl kicsi helyen tartanak haszonállatokat. Amikor az állatvédők megérkeztek, a tulajdonos együttműködő volt és megmutatott mindent. Kiderült, a haszonállatok tartásával nem volt probléma, de az egyik ólban egy őz volt bezárva. Csakhogy ez tilos, ehhez ugyanis engedélyt kell kérni. Az állatvédők elkezdték szervezni az őz kimentését, amit hirtelenjében Bambi2-nek neveztek el. Az állatot – bár még jobbára egészséges volt – egy nagyon kicsi helyen tartotta a gazdája, láthatóan a patája sem volt rendben, ráadásul nagyon félt mindentől. Az állatvédők minden illetékes hatósággal felvették a kapcsolatot, majd pénteken átszállították a gidát Rábapatyra Horváth Gyulához, az egyedüli emberhez a megyében, aki engedéllyel tarthat vadat. Mi pedig meglátogattuk az őzikét új otthonában.

Horváth Gyula elmesélte: az engedélyhez, miszerint vadat tarthat, annak idején nem jutott hozzá könnyen, de a körülményeket látva végül megadták neki. Gyulának van vadászengedélye, de elmondása szerint soha egyetlen vadat nem lőtt le, annyira szereti őket, hogy nincs szíve megtenni. Harminc évig dolgozott gépkezelőként, mindig a mezőt járta, munkája során számos alkalommal találkozott őzekkel, amelyek sokszor keveredtek a munkagépe útjába. Rajtuk mindig megpróbált segíteni, ami aztán vagy sikerült, vagy nem. Sokszor azonban a reménytelennek tűnő esetekről is kiderül, hogy az élni akarás erősebb, mint hitte. Volt olyan törött lábú őz, aminek két hetet adtak, ma már a harmadik bikaborjút elli – meséli Gyula, aki hatalmas fenyőerdejében évek óta balesetet szenvedett őzeket és szarvasokat rehabilitál, jelenleg 18 vad gyógyul a 2700 fenyőfa között.

Gyula birtokán van egy őzbölcsi is. Ott most hárman gyógyulnak: Csipcsip, amit autó gázolt el, a júniusban érkezett háromlábú őzike, amelyiknek kétnaposan fűkasza vágta le a lábát – bár ez, amikor Gyula után szalad, vagy cumisüvegből tejet iszik, egyáltalán nem zavarja – és ott van történetünk főhőse, Bambi2 is, amely ma már mint Bellus éldegél, és gyakorlatilag három nap alatt beilleszkedett. Gyulánál békében élhetik le az életüket azok az állatok, amelyeket már nem lehet visszaengedni a természetbe. Leginkább azért nem, mert hozzászoktak az emberhez és más állatokhoz is, így nagyon könnyen zsákmánnyá válnának. Ha elkerülnek is az 1,3 hektáros paradicsomból, legfeljebb vadasparkok lakói lehetnek.

– A sérült vagy magára hagyott állat megmentése nagyon nehéz kérdés

– ezt már Kámán György vadász mondja, akit szintén megkérdeztünk az esetről. Először is: a vad az állam tulajdona, így aki egy magára hagyott őzgidát – aminek mondjuk az anyját elütötte az autó – hazavisz és otthon felnevel, az lopást követ el, viszont ha magára hagyja, akkor az állatra a biztos halál vár. Az őzek ugyanis családi életet élnek. Az anya csak nagyon későn – amikor újra felveszi az őzbakot – zavarja el maga mellől a gidát egy kis időre. Ő tanítja meg mindenre, ha ez elmarad, az állat életképtelen. Éppen ezért Kámán Györgynek – amint mondja – személy szerint nincs baja azzal, ha valaki elvisz az erdőből egy sérült vagy magára hagyott őzet, mert az állat így legalább még egy esélyt kap, akkor is, ha utóbb a kondérban végzi. A legtöbb esetben azonban persze nem erről van szó, hanem jószívű emberek segítőkészségéről. De amit egyszer az ember megfog, azt már nagyon nehezen fogadja vissza a természet; és egy gidát felnevelni sem olyan könnyű. Mégis: az ilyen esetek sokkal kisebb kárt okoznak, mint az, amikor az erdőben elengedik a megunt kutyákat, amelyek azonnal elkezdik űzni, kergetni a vadat – fogalmazott.

Azt persze nem tudjuk, hogy a vasvári férfi miért és milyen körülmények között fogta be az őzet, de ez most már nem is fontos. A lényeg, hogy Bambi2, azaz Bellus ma már boldogan ugrálhat az őzbölcsiben, ha pedig megerősödik, őt is várja a fenyves. BD