Lótartás egy kicsit más nézőpontból

A Veszprém megyei Vöröstón élő vállalkozó, korábban bábolnai ménesvezető abból indult ki, hogy a hobbi lótartók zöme nem rendelkezik az ehhez szükséges minimális ismeretekkel sem.  Még ha próbálnák is képezni magukat, a lovas szakirodalom eléggé gyér, és ami van, az is elavult, vagy nehezen emészthető. Ezért pályázott a Magyar Nemzeti Vidéki Hálózathoz, hogy  legalább elindíthasson egy folyamatot. A Zalaegerszegen és Szombathelyen megtartott  előadásokon társaival olyan alapvető ismeretek átadására vállalkozott, mint a fajtaismeret, az anatómia, az állategészségügy, a takarmányozás, vagy a tartástechnológia. A programon olyan kérdésekről is esett szó, mint a lovas felszerelések vagy a balesetvédelem.  A főszervezőn kívül az előadók között volt dr. Hecker Walter, számos szakkönyv szerzője és dr. Hevesi Ákos, a Pannon Lógyógyászati Szolgálat alapítója. A két alkalmon összesen több mint száz érdeklődő sajátította el az alapvető elméleti és gyakorlati tudnivalókat. Dénes Péter elmondta:  bár jelentkeztek a képzésre lovardavezetők is, akadt olyan résztvevő is, aki tombolán nyerte a lovát, és korábban soha nem folytatott hasonló tevékenységet.

- A világban egyre inkább terjed a tartásnak egy újfajta, lóbarát megközelítése – tudtuk meg a szakembertől. – Ez az újfajta szemlélet másként tekint a lóra,  nem az ember, hanem az állat szemszögéből. Abból indul ki, hogy mi a jó a vadlónak, hogyan viselkedik, mi tesz, hogyan alkalmazkodik a természethez. A lótartás ma alapvetően az istállózáson alapul, holott olcsóbb is és az állat számára egészségesebb is a legeltetés.

Dénes Péter,  jobbján Terembura 20 éves angol telivér kanca, bal oldalán annak  lánya, a 13 éves Tengerszem, aki anglo-arab fajtájú, apja Malik-B arab telivér (Fotó: Varga Krisztina)

Az állattenyésztő beszámol saját tapasztalatairól is. Nála például az istállón nincsen ajtó. A ló  tetszése szerint ki-bejárhat, és az éjszakát szívesebben tölti a szabadban. Előfordul, hogy hóviharban is kint áll, nem keres menedéket.  Az istállóban való álldogálás természetellenes, például  az ízületeknek sem tesz jót. Ezzel szemben a szabadban tartott ló  nyugodtabb, kiszámíthatóbb, terhelhetőbb, elkerülik a lábszerkezeti, légzőszervi, emésztőrendszeri, civilizációs betegségek. Persze, ehhez megfelelő terület is kell, nem csak egy beálló egy istállóban. A szakemberek előadásaikkal arra kívánták ráirányítani hallgatóik figyelmét, hogy aki lovat szeretne tartani, az lehetőleg törekedjen is a feltételek megteremtésére.

­_ Szerettünk volna legalább egy gondolkodást  elindítani az emberekben,  hogy jól csinálják-e, hogy ha már szeretik a lovat, akkor igyekezzenek úgy tartani, hogy az neki is legyen jó. Az elégedettségi felmérésekből kiderül, hogy a hallgatóság szívesen vette az átadott ismereteket, ám még rengeteg olyan téma van, melyeket egyelőre nem volt lehetőségünk beépíteni a tematikába. Szeretnénk, ha itt is és az ország más helyszínein is lenne folytatása az ismeretátadásnak, hiszen szerencsére mindenütt hatalmas  az érdeklődés – tette hozzá Dénes Péter.