Gondolatok egy mesekönyvről

Az édesanyák évezredeken keresztül otthonaikban szülték meg a gyermekeiket. A világ számos országában élő nők még mindig így tesznek. A nyugati civilizációban a szülések zömmel a kórházakban történnek, ám az otthon szülés továbbra is megmaradt lehetőségként. Nálunk az utóbbi időben néhány sajnálatos eset kapcsán meglehetősen negatív visszhangja keletkezett az otthon szülésnek. Nem is sokan választják az életadásnak ezt a módját. Akik mégis, azok szerint nincs annál csodálatosabb érzés, mint a szeretteik körében világra hozni a babát. A megyei könyvtárban a múlt héten egy olyan könyvet ismerhettünk meg, amely egy boldog otthon szülésről, egy boldog születésről szól. 

A kétezeregy kiadó gondozásában megjelent kötetet a kiadó vezetője, Benda Judit ismertette. A könyv valójában rajzokkal illusztrált mesekönyv, amely kicsiknek és nagyoknak szól. Egy többgyermekes családba érkezik a legújabb baba, s az ő születését meséli el szemtanúként a legkisebb testvér. 

Megindító és bátorító olvasmánynak tartja a történetet a négygyermekes, eredeti szakmáját tekintve gyógyszerész Benda Judit, aki a saját szüléseiről is beszélt. A gyermekei Németországban születtek, az első kórházban, az élmény nem volt Judit számára kellemes; a második baba is kórházban látta meg a napvilágot, ám ő már ambulánsan, az édesanya által választott bába segítségével. A további gyermekek meleg, otthoni légkörben bújtak ki. Bár Judit úgy tervezte, az idősebb gyermekek is jelen lesznek a szülésnél, az aktus kezdetekor mégis ajtót mutatott nekik. 

Érdekes, hogy ugyanerről számolt be Dézsi Réka dúla is: második gyermeke, a kislány születésekor a kisfia is bent volt a szobában a kismama öccsével a vajúdás ideje alatt, ám a szülés nem haladt. Amikor a fiúcska nem volt a közelben, ez ugyan nem töltötte el túl jó érzéssel Rékát, a szülés viszont olajozottabban ment. A beszélgetők azt mondják, személyfüggő, hogy ki kinek a jelenlétében tudja felszabadultabban irá- nyítani az eseményeket. Van, aki csak az édesapát kívánja maga  mellett tudni, van, aki az ismerős dúlával, bábával érzi jól magát, vagy éppen a legközelebbi barátai segítségére vágyik életének fizikailag fájdalmas, ám tagadhatatlanul legszebb pillanataiban. Kajzinger Ildikó, a könyvbemutatót szervező Életkapu Női Kör vezetője, dúla, maga is az otthon szülést választotta. Persze sem ő, sem az előbb említett hölgyek, és Szabó Zsuzsanna, a Holdudvar bábaház bábatanonca sem akart senkit rábeszélni az otthon szülésre. Mindössze a saját csodálatos élményeiket osztották  meg a   kisgyerme- kes anyákat, szülés előtt álló kismamákat és férfiakat is soraikban tudó   hallgatósággal. Katartikus élményeiket az eseményeket megörökítő családi fotók bemutatásával tették színesebbé. A Szia Baba mesekönyvet pedig mindenkinek meleg szeretettel ajánlják, még akkor is, ha a története tényleg meseszámba megy. 

 Feldmár András Kanadában élő magyar pszichológus, pszichoterapeuta is üdvözölte a kötet megjelenését, a levelét Benda Judit olvasta fel, néhány gondolat ebből: A Szia Baba könyvben a szülés családi esemény. A kulturális antropológusok biztosan ismernek olyan népeket, népcsoportokat, amelyeknek kulturális hagyományában a szülés egyike a családi ünnepeknek, sőt olyanokat is, ahol közösségi esemény. 

Minden változat jó lehet, ami nem vitatja el a szülő nő és a születendő gyermek elsőbbségét, amiben olyan helyzet teremtődik, ahol szégyenkezés, félelem nélkül tud figyelni az anya önmagára és gyermekére, ahol minden értük van, ahol szabadság, szeretet és intimitás uralkodik. Annak a kisbabának, aki ennek a könyvnek az oldalain megszületik, a jövője fényes, és tele van ígérettel. Én is így szerettem volna megszületni.

A könyvben megszülető kisbaba jövője fényes, és tele van ígérettel Fotó: Simon Erzsébet