Bevásárol a család

Éva és Gábor két gyerme-ket nevel, hónapról hónapra élnek, mert mindketten minimálbért keresnek. - A minibálbér bruttó 62 ezer 500 forint, ebből eddig 53 ezer forint körül kaptunk kézhez, de a szeptemberi fizetési papíron minden bizonnyal egy ennél is kisebb összeg szerepel majd. A bérünket a két gyerek után járó 24 ezer forintos családi pótlék is kiegészíti, így szeptemberig 130 ezer forint landolt a családi kasszában hónap elején - mondja Éva. A rezsijük mintegy 50-55 ezer forint (gáz-, víz-, villanydíj, közös költség, törlesztés, telefon, Gábor életbiztosítása és a lakásbiztosítás). - A maradék összegből kell kigazdálkodnunk az élelmiszert, a piperéket és a tisztítószereket is. Arra eddig sem mertem gondolni, hogy egy könyvet csak úgy megvegyek a gyerekeknek, ezek után meg... - sóhajt Éva.

Megérkezünk az egyik nagyáruház elé. Gábor apró után kotorász, de pont abból az érméből nincs egy darab sem, ami a kocsiba kell.

- A gyerekeket nem hozzuk magunkkal, hiszen hogy magyarázod meg egy kicsi gyereknek, hogy nincs? Imádják az édességet, de inkább gyümölcsöt veszek nekik, csak egyikre telik - magyarázza Éva. A kocsiba belekerül az érme, és elindulunk. - Mindent pontosan összeírok, így nem kerülhet olyan dolog a kosárba, amire nincs szükség, vagy esetleg luxus lenne megvenni - mondja Éva. - Holnap a család zsemlét, párizsit és tejet, kakaót reggelizik. Ez húsz deka felvágottal, hat zsemlével és a legolcsóbb, a bolt saját tejével számolva 514 forint. Körülbelül ennyibe fog kerülni a tízórai is, ha veszünk pár szem paprikát és paradicsomot is, akkor még többe. Úgy gondoltam, hogy ebédre túrós tésztát főzök - mondja Éva. Az ebédhez a kocsiba kerül a tészta, a túró, a tejföl és a legolcsóbb, szintén a cég saját márkájú szalonnája (545 forint). Az uzsonna lekváros kenyér lesz (a dzsem a nagymamitól van), a félkilós kenyér azonban nem biztos, hogy elég lesz. Vacsorára bundáskenyér kerül az asztalra, meg az elmaradhatatlan tea (10 tojás 249 forint, és egy újabb félkilós kenyér). A holnapi élelmiszer tehát 1808 forintjába kerül a családnak. - Ha ezt minden hétköznapra és a szombatokra beszorzom, akkor körülbelül 47 ezer forintot költünk majd el ebben a hónapban - mondja Éva. De ma a tartós élelmiszereket is meg kell vásárolni: étolaj, cukor, liszt, só, zsemlemorzsa, levestészta, tejföl és kefír, margarin, szárazkolbász, paprika, paradicsom, uborka, alma, fűszer, mosópor, öblítő, fogkrém és tusfürdő, szappan, mosogatószer és ablakmosó folyadék kerül még a kosárba. No, meg egy pár papucs, mert Marci elszaggatta az előzőt. Éva megnézi a műanyag konyhai tálakat. - Az enyémek már eléggé tönkrementek, még mikor összeházasodtunk, akkor vettem őket. - Tálka azonban, hiába csak pár száz forint, nem kerül a bevásárlókocsiba, inkább két kis csoki, hadd örüljenek a gyerkőcök. A holnapra szánt élelmiszerekkel együtt 9876 forintot fizet Gábor, és még egy ilyen nagybevásárlásra szükség lesz ebben a hónapban is. - Ha jól számolom - töpreng Gábor -, akkor a rezsivel, a 26 napra el-osztott konyhapénzzel és a mostani vásárlással együtt 115 ezer forintnál járunk, tehát nem egészen 15 ezer forintunk maradt. - Ebből még meg kell venni a kisebb fiú és Gábor allergiagyógyszerét is. - A benzint már nem is számoljuk, ez az öreg csotrogány annyit eszik, hogy lassan a roncstelepre kerül - mondja keserű mosollyal Gábor. És az öreg csotrogány azért még hazavisz bennünket a nagyáruháztól, Éva közben összefoglal: nem egészen hétezer forintjuk marad, és még nem vettek ruhát, nem voltak moziban, sőt egy közös fagylaltozás sem fért bele. Arról nem is beszélve, hogy az iskolakezdés miatt teljesen eladósodtak. És amire Éva már talán gondolni sem mert: még nem számoltak a vizitdíjjal, a főiskolai tandíjjal, nem küldték el a gyereket táborba, nem utaztak tömegközlekedéssel, és még egy strandbelépőt sem vettek. És ebben a hónapban szerencsére szülinapja sem volt senkinek...

Megérkezünk az egyik nagyáruház elé. Gábor apró után kotorász, de pont abból az érméből nincs egy darab sem, ami a kocsiba kell.

- A gyerekeket nem hozzuk magunkkal, hiszen hogy magyarázod meg egy kicsi gyereknek, hogy nincs? Imádják az édességet, de inkább gyümölcsöt veszek nekik, csak egyikre telik - magyarázza Éva. A kocsiba belekerül az érme, és elindulunk. - Mindent pontosan összeírok, így nem kerülhet olyan dolog a kosárba, amire nincs szükség, vagy esetleg luxus lenne megvenni - mondja Éva. - Holnap a család zsemlét, párizsit és tejet, kakaót reggelizik. Ez húsz deka felvágottal, hat zsemlével és a legolcsóbb, a bolt saját tejével számolva 514 forint. Körülbelül ennyibe fog kerülni a tízórai is, ha veszünk pár szem paprikát és paradicsomot is, akkor még többe. Úgy gondoltam, hogy ebédre túrós tésztát főzök - mondja Éva. Az ebédhez a kocsiba kerül a tészta, a túró, a tejföl és a legolcsóbb, szintén a cég saját márkájú szalonnája (545 forint). Az uzsonna lekváros kenyér lesz (a dzsem a nagymamitól van), a félkilós kenyér azonban nem biztos, hogy elég lesz. Vacsorára bundáskenyér kerül az asztalra, meg az elmaradhatatlan tea (10 tojás 249 forint, és egy újabb félkilós kenyér). A holnapi élelmiszer tehát 1808 forintjába kerül a családnak. - Ha ezt minden hétköznapra és a szombatokra beszorzom, akkor körülbelül 47 ezer forintot költünk majd el ebben a hónapban - mondja Éva. De ma a tartós élelmiszereket is meg kell vásárolni: étolaj, cukor, liszt, só, zsemlemorzsa, levestészta, tejföl és kefír, margarin, szárazkolbász, paprika, paradicsom, uborka, alma, fűszer, mosópor, öblítő, fogkrém és tusfürdő, szappan, mosogatószer és ablakmosó folyadék kerül még a kosárba. No, meg egy pár papucs, mert Marci elszaggatta az előzőt. Éva megnézi a műanyag konyhai tálakat. - Az enyémek már eléggé tönkrementek, még mikor összeházasodtunk, akkor vettem őket. - Tálka azonban, hiába csak pár száz forint, nem kerül a bevásárlókocsiba, inkább két kis csoki, hadd örüljenek a gyerkőcök. A holnapra szánt élelmiszerekkel együtt 9876 forintot fizet Gábor, és még egy ilyen nagybevásárlásra szükség lesz ebben a hónapban is. - Ha jól számolom - töpreng Gábor -, akkor a rezsivel, a 26 napra el-osztott konyhapénzzel és a mostani vásárlással együtt 115 ezer forintnál járunk, tehát nem egészen 15 ezer forintunk maradt. - Ebből még meg kell venni a kisebb fiú és Gábor allergiagyógyszerét is. - A benzint már nem is számoljuk, ez az öreg csotrogány annyit eszik, hogy lassan a roncstelepre kerül - mondja keserű mosollyal Gábor. És az öreg csotrogány azért még hazavisz bennünket a nagyáruháztól, Éva közben összefoglal: nem egészen hétezer forintjuk marad, és még nem vettek ruhát, nem voltak moziban, sőt egy közös fagylaltozás sem fért bele. Arról nem is beszélve, hogy az iskolakezdés miatt teljesen eladósodtak. És amire Éva már talán gondolni sem mert: még nem számoltak a vizitdíjjal, a főiskolai tandíjjal, nem küldték el a gyereket táborba, nem utaztak tömegközlekedéssel, és még egy strandbelépőt sem vettek. És ebben a hónapban szerencsére szülinapja sem volt senkinek...

Megérkezünk az egyik nagyáruház elé. Gábor apró után kotorász, de pont abból az érméből nincs egy darab sem, ami a kocsiba kell.

- A gyerekeket nem hozzuk magunkkal, hiszen hogy magyarázod meg egy kicsi gyereknek, hogy nincs? Imádják az édességet, de inkább gyümölcsöt veszek nekik, csak egyikre telik - magyarázza Éva. A kocsiba belekerül az érme, és elindulunk. - Mindent pontosan összeírok, így nem kerülhet olyan dolog a kosárba, amire nincs szükség, vagy esetleg luxus lenne megvenni - mondja Éva. - Holnap a család zsemlét, párizsit és tejet, kakaót reggelizik. Ez húsz deka felvágottal, hat zsemlével és a legolcsóbb, a bolt saját tejével számolva 514 forint. Körülbelül ennyibe fog kerülni a tízórai is, ha veszünk pár szem paprikát és paradicsomot is, akkor még többe. Úgy gondoltam, hogy ebédre túrós tésztát főzök - mondja Éva. Az ebédhez a kocsiba kerül a tészta, a túró, a tejföl és a legolcsóbb, szintén a cég saját márkájú szalonnája (545 forint). Az uzsonna lekváros kenyér lesz (a dzsem a nagymamitól van), a félkilós kenyér azonban nem biztos, hogy elég lesz. Vacsorára bundáskenyér kerül az asztalra, meg az elmaradhatatlan tea (10 tojás 249 forint, és egy újabb félkilós kenyér). A holnapi élelmiszer tehát 1808 forintjába kerül a családnak. - Ha ezt minden hétköznapra és a szombatokra beszorzom, akkor körülbelül 47 ezer forintot költünk majd el ebben a hónapban - mondja Éva. De ma a tartós élelmiszereket is meg kell vásárolni: étolaj, cukor, liszt, só, zsemlemorzsa, levestészta, tejföl és kefír, margarin, szárazkolbász, paprika, paradicsom, uborka, alma, fűszer, mosópor, öblítő, fogkrém és tusfürdő, szappan, mosogatószer és ablakmosó folyadék kerül még a kosárba. No, meg egy pár papucs, mert Marci elszaggatta az előzőt. Éva megnézi a műanyag konyhai tálakat. - Az enyémek már eléggé tönkrementek, még mikor összeházasodtunk, akkor vettem őket. - Tálka azonban, hiába csak pár száz forint, nem kerül a bevásárlókocsiba, inkább két kis csoki, hadd örüljenek a gyerkőcök. A holnapra szánt élelmiszerekkel együtt 9876 forintot fizet Gábor, és még egy ilyen nagybevásárlásra szükség lesz ebben a hónapban is. - Ha jól számolom - töpreng Gábor -, akkor a rezsivel, a 26 napra el-osztott konyhapénzzel és a mostani vásárlással együtt 115 ezer forintnál járunk, tehát nem egészen 15 ezer forintunk maradt. - Ebből még meg kell venni a kisebb fiú és Gábor allergiagyógyszerét is. - A benzint már nem is számoljuk, ez az öreg csotrogány annyit eszik, hogy lassan a roncstelepre kerül - mondja keserű mosollyal Gábor. És az öreg csotrogány azért még hazavisz bennünket a nagyáruháztól, Éva közben összefoglal: nem egészen hétezer forintjuk marad, és még nem vettek ruhát, nem voltak moziban, sőt egy közös fagylaltozás sem fért bele. Arról nem is beszélve, hogy az iskolakezdés miatt teljesen eladósodtak. És amire Éva már talán gondolni sem mert: még nem számoltak a vizitdíjjal, a főiskolai tandíjjal, nem küldték el a gyereket táborba, nem utaztak tömegközlekedéssel, és még egy strandbelépőt sem vettek. És ebben a hónapban szerencsére szülinapja sem volt senkinek...

- A gyerekeket nem hozzuk magunkkal, hiszen hogy magyarázod meg egy kicsi gyereknek, hogy nincs? Imádják az édességet, de inkább gyümölcsöt veszek nekik, csak egyikre telik - magyarázza Éva. A kocsiba belekerül az érme, és elindulunk. - Mindent pontosan összeírok, így nem kerülhet olyan dolog a kosárba, amire nincs szükség, vagy esetleg luxus lenne megvenni - mondja Éva. - Holnap a család zsemlét, párizsit és tejet, kakaót reggelizik. Ez húsz deka felvágottal, hat zsemlével és a legolcsóbb, a bolt saját tejével számolva 514 forint. Körülbelül ennyibe fog kerülni a tízórai is, ha veszünk pár szem paprikát és paradicsomot is, akkor még többe. Úgy gondoltam, hogy ebédre túrós tésztát főzök - mondja Éva. Az ebédhez a kocsiba kerül a tészta, a túró, a tejföl és a legolcsóbb, szintén a cég saját márkájú szalonnája (545 forint). Az uzsonna lekváros kenyér lesz (a dzsem a nagymamitól van), a félkilós kenyér azonban nem biztos, hogy elég lesz. Vacsorára bundáskenyér kerül az asztalra, meg az elmaradhatatlan tea (10 tojás 249 forint, és egy újabb félkilós kenyér). A holnapi élelmiszer tehát 1808 forintjába kerül a családnak. - Ha ezt minden hétköznapra és a szombatokra beszorzom, akkor körülbelül 47 ezer forintot költünk majd el ebben a hónapban - mondja Éva. De ma a tartós élelmiszereket is meg kell vásárolni: étolaj, cukor, liszt, só, zsemlemorzsa, levestészta, tejföl és kefír, margarin, szárazkolbász, paprika, paradicsom, uborka, alma, fűszer, mosópor, öblítő, fogkrém és tusfürdő, szappan, mosogatószer és ablakmosó folyadék kerül még a kosárba. No, meg egy pár papucs, mert Marci elszaggatta az előzőt. Éva megnézi a műanyag konyhai tálakat. - Az enyémek már eléggé tönkrementek, még mikor összeházasodtunk, akkor vettem őket. - Tálka azonban, hiába csak pár száz forint, nem kerül a bevásárlókocsiba, inkább két kis csoki, hadd örüljenek a gyerkőcök. A holnapra szánt élelmiszerekkel együtt 9876 forintot fizet Gábor, és még egy ilyen nagybevásárlásra szükség lesz ebben a hónapban is. - Ha jól számolom - töpreng Gábor -, akkor a rezsivel, a 26 napra el-osztott konyhapénzzel és a mostani vásárlással együtt 115 ezer forintnál járunk, tehát nem egészen 15 ezer forintunk maradt. - Ebből még meg kell venni a kisebb fiú és Gábor allergiagyógyszerét is. - A benzint már nem is számoljuk, ez az öreg csotrogány annyit eszik, hogy lassan a roncstelepre kerül - mondja keserű mosollyal Gábor. És az öreg csotrogány azért még hazavisz bennünket a nagyáruháztól, Éva közben összefoglal: nem egészen hétezer forintjuk marad, és még nem vettek ruhát, nem voltak moziban, sőt egy közös fagylaltozás sem fért bele. Arról nem is beszélve, hogy az iskolakezdés miatt teljesen eladósodtak. És amire Éva már talán gondolni sem mert: még nem számoltak a vizitdíjjal, a főiskolai tandíjjal, nem küldték el a gyereket táborba, nem utaztak tömegközlekedéssel, és még egy strandbelépőt sem vettek. És ebben a hónapban szerencsére szülinapja sem volt senkinek...

- A gyerekeket nem hozzuk magunkkal, hiszen hogy magyarázod meg egy kicsi gyereknek, hogy nincs? Imádják az édességet, de inkább gyümölcsöt veszek nekik, csak egyikre telik - magyarázza Éva. A kocsiba belekerül az érme, és elindulunk. - Mindent pontosan összeírok, így nem kerülhet olyan dolog a kosárba, amire nincs szükség, vagy esetleg luxus lenne megvenni - mondja Éva. - Holnap a család zsemlét, párizsit és tejet, kakaót reggelizik. Ez húsz deka felvágottal, hat zsemlével és a legolcsóbb, a bolt saját tejével számolva 514 forint. Körülbelül ennyibe fog kerülni a tízórai is, ha veszünk pár szem paprikát és paradicsomot is, akkor még többe. Úgy gondoltam, hogy ebédre túrós tésztát főzök - mondja Éva. Az ebédhez a kocsiba kerül a tészta, a túró, a tejföl és a legolcsóbb, szintén a cég saját márkájú szalonnája (545 forint). Az uzsonna lekváros kenyér lesz (a dzsem a nagymamitól van), a félkilós kenyér azonban nem biztos, hogy elég lesz. Vacsorára bundáskenyér kerül az asztalra, meg az elmaradhatatlan tea (10 tojás 249 forint, és egy újabb félkilós kenyér). A holnapi élelmiszer tehát 1808 forintjába kerül a családnak. - Ha ezt minden hétköznapra és a szombatokra beszorzom, akkor körülbelül 47 ezer forintot költünk majd el ebben a hónapban - mondja Éva. De ma a tartós élelmiszereket is meg kell vásárolni: étolaj, cukor, liszt, só, zsemlemorzsa, levestészta, tejföl és kefír, margarin, szárazkolbász, paprika, paradicsom, uborka, alma, fűszer, mosópor, öblítő, fogkrém és tusfürdő, szappan, mosogatószer és ablakmosó folyadék kerül még a kosárba. No, meg egy pár papucs, mert Marci elszaggatta az előzőt. Éva megnézi a műanyag konyhai tálakat. - Az enyémek már eléggé tönkrementek, még mikor összeházasodtunk, akkor vettem őket. - Tálka azonban, hiába csak pár száz forint, nem kerül a bevásárlókocsiba, inkább két kis csoki, hadd örüljenek a gyerkőcök. A holnapra szánt élelmiszerekkel együtt 9876 forintot fizet Gábor, és még egy ilyen nagybevásárlásra szükség lesz ebben a hónapban is. - Ha jól számolom - töpreng Gábor -, akkor a rezsivel, a 26 napra el-osztott konyhapénzzel és a mostani vásárlással együtt 115 ezer forintnál járunk, tehát nem egészen 15 ezer forintunk maradt. - Ebből még meg kell venni a kisebb fiú és Gábor allergiagyógyszerét is. - A benzint már nem is számoljuk, ez az öreg csotrogány annyit eszik, hogy lassan a roncstelepre kerül - mondja keserű mosollyal Gábor. És az öreg csotrogány azért még hazavisz bennünket a nagyáruháztól, Éva közben összefoglal: nem egészen hétezer forintjuk marad, és még nem vettek ruhát, nem voltak moziban, sőt egy közös fagylaltozás sem fért bele. Arról nem is beszélve, hogy az iskolakezdés miatt teljesen eladósodtak. És amire Éva már talán gondolni sem mert: még nem számoltak a vizitdíjjal, a főiskolai tandíjjal, nem küldték el a gyereket táborba, nem utaztak tömegközlekedéssel, és még egy strandbelépőt sem vettek. És ebben a hónapban szerencsére szülinapja sem volt senkinek...