Szenzációs leletek

Az oladi plató közműépítő közösségével folytatott egyeztetéseket követően 2001 kora tavaszán végezték el az első terepbejárást a múzeum munkatársai. Majd 2005-2006 telén az építőközösség új vezetése ismét megkereste a múzeumot, és a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal határozata alapján július 3-án elindult a feltárás a lakópark leendő útjainak területén, melyek összhosszúsága 11,5 kilométer.

Ilon Gábor régész, az ásatás vezetője elmondta, hogy eddig az utaknak mintegy felét kutatták meg. A feltárt objektumok alapján világosan látszik, hogy a régészeti leletek leginkább a lakópark két részén koncentrálódnak. A két gócpont mintegy tízhektáros területen fekszik, az egyik a Parkerdei lakópark északi felében található. A másik terület, ahol nagyobb leletsűrűséggel számolnak a szakemberek, az pedig egy ettől délebbre eső része az oladi platónak. A régész elmondta, hogy három korszak: a késő középkor-kora újkor, a középső rézkor és a középső-késő újkőkor leletei kerültek elő a területen. Az északabbi, a kilátóhoz közel eső gócponton a rézkornak egy olyan régészeti kultúráját találták meg, melyet eddig megyénkben hiteles ásatással még nem tártak fel, Zala megyében és a Kisalföldön viszont több jelentős lelőhelye is van az említett korszak kutúrájának. Ez a Vas megyei régészeti kultúrákban fennálló egyik fehér foltot tünteti el. Szintén ezen a területen került elő a késői újkőkor lengyeli kultúrája, melyet az i. e. 5000-4800 tájára datálnak a szakemberek. Ebből a korszakból házak részleteit, szemétgödröket, agyagkitermelő gödröket, tárológödröket, festéssel díszített kerámiákat, ember és állatidolokat rejtett a föld. Az i. e. 6000 tájára tehető dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrája népének régészeti emlékei is nagy számban kerültek elő ezen a területen. A másik, délebbre fekvő gócponton szintén ezen régészeti kultúra emlékeinek a feltárásán dolgoznak a múzeum ásatási munkásai és régésztechnikusai Ilon Gábor vezetésével. Ez az a kultúra, melynek időszakában megjelenik az emberi civilizáció a Dunántúlon. A házak részletei között két csontvázra bukkantak: az egyik egy gracil mediterrán nő, aki húszéves korában halhatott meg, a másik csontvázból egyelőre nem sikerült megállapítani sem a nemét, sem a korát, mert kibontása még folyamatban van. Ez az embercsoport délről érkezett és hozta magával az olyan újításokat, mint a kerámiakészítés, földművelés és állattenyésztés. A nőt zsugorított testhelyzetben temették el: a hátán fekszik, csípőtől lefelé balra fordították, felhúzott, behajlított térdekkel. A régész elmondta: a feltárások befejezését követően, illetve részben azzal párhuzamosan megindulnak majd a közmű-építések, s a telkek beépültével Szombathely új városrésze jön létre.

Ilon Gábor régész, az ásatás vezetője elmondta, hogy eddig az utaknak mintegy felét kutatták meg. A feltárt objektumok alapján világosan látszik, hogy a régészeti leletek leginkább a lakópark két részén koncentrálódnak. A két gócpont mintegy tízhektáros területen fekszik, az egyik a Parkerdei lakópark északi felében található. A másik terület, ahol nagyobb leletsűrűséggel számolnak a szakemberek, az pedig egy ettől délebbre eső része az oladi platónak. A régész elmondta, hogy három korszak: a késő középkor-kora újkor, a középső rézkor és a középső-késő újkőkor leletei kerültek elő a területen. Az északabbi, a kilátóhoz közel eső gócponton a rézkornak egy olyan régészeti kultúráját találták meg, melyet eddig megyénkben hiteles ásatással még nem tártak fel, Zala megyében és a Kisalföldön viszont több jelentős lelőhelye is van az említett korszak kutúrájának. Ez a Vas megyei régészeti kultúrákban fennálló egyik fehér foltot tünteti el. Szintén ezen a területen került elő a késői újkőkor lengyeli kultúrája, melyet az i. e. 5000-4800 tájára datálnak a szakemberek. Ebből a korszakból házak részleteit, szemétgödröket, agyagkitermelő gödröket, tárológödröket, festéssel díszített kerámiákat, ember és állatidolokat rejtett a föld. Az i. e. 6000 tájára tehető dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrája népének régészeti emlékei is nagy számban kerültek elő ezen a területen. A másik, délebbre fekvő gócponton szintén ezen régészeti kultúra emlékeinek a feltárásán dolgoznak a múzeum ásatási munkásai és régésztechnikusai Ilon Gábor vezetésével. Ez az a kultúra, melynek időszakában megjelenik az emberi civilizáció a Dunántúlon. A házak részletei között két csontvázra bukkantak: az egyik egy gracil mediterrán nő, aki húszéves korában halhatott meg, a másik csontvázból egyelőre nem sikerült megállapítani sem a nemét, sem a korát, mert kibontása még folyamatban van. Ez az embercsoport délről érkezett és hozta magával az olyan újításokat, mint a kerámiakészítés, földművelés és állattenyésztés. A nőt zsugorított testhelyzetben temették el: a hátán fekszik, csípőtől lefelé balra fordították, felhúzott, behajlított térdekkel. A régész elmondta: a feltárások befejezését követően, illetve részben azzal párhuzamosan megindulnak majd a közmű-építések, s a telkek beépültével Szombathely új városrésze jön létre.

Ilon Gábor régész, az ásatás vezetője elmondta, hogy eddig az utaknak mintegy felét kutatták meg. A feltárt objektumok alapján világosan látszik, hogy a régészeti leletek leginkább a lakópark két részén koncentrálódnak. A két gócpont mintegy tízhektáros területen fekszik, az egyik a Parkerdei lakópark északi felében található. A másik terület, ahol nagyobb leletsűrűséggel számolnak a szakemberek, az pedig egy ettől délebbre eső része az oladi platónak. A régész elmondta, hogy három korszak: a késő középkor-kora újkor, a középső rézkor és a középső-késő újkőkor leletei kerültek elő a területen. Az északabbi, a kilátóhoz közel eső gócponton a rézkornak egy olyan régészeti kultúráját találták meg, melyet eddig megyénkben hiteles ásatással még nem tártak fel, Zala megyében és a Kisalföldön viszont több jelentős lelőhelye is van az említett korszak kutúrájának. Ez a Vas megyei régészeti kultúrákban fennálló egyik fehér foltot tünteti el. Szintén ezen a területen került elő a késői újkőkor lengyeli kultúrája, melyet az i. e. 5000-4800 tájára datálnak a szakemberek. Ebből a korszakból házak részleteit, szemétgödröket, agyagkitermelő gödröket, tárológödröket, festéssel díszített kerámiákat, ember és állatidolokat rejtett a föld. Az i. e. 6000 tájára tehető dunántúli vonaldíszes kerámia kultúrája népének régészeti emlékei is nagy számban kerültek elő ezen a területen. A másik, délebbre fekvő gócponton szintén ezen régészeti kultúra emlékeinek a feltárásán dolgoznak a múzeum ásatási munkásai és régésztechnikusai Ilon Gábor vezetésével. Ez az a kultúra, melynek időszakában megjelenik az emberi civilizáció a Dunántúlon. A házak részletei között két csontvázra bukkantak: az egyik egy gracil mediterrán nő, aki húszéves korában halhatott meg, a másik csontvázból egyelőre nem sikerült megállapítani sem a nemét, sem a korát, mert kibontása még folyamatban van. Ez az embercsoport délről érkezett és hozta magával az olyan újításokat, mint a kerámiakészítés, földművelés és állattenyésztés. A nőt zsugorított testhelyzetben temették el: a hátán fekszik, csípőtől lefelé balra fordították, felhúzott, behajlított térdekkel. A régész elmondta: a feltárások befejezését követően, illetve részben azzal párhuzamosan megindulnak majd a közmű-építések, s a telkek beépültével Szombathely új városrésze jön létre.