Takarítás a tóban

Első alkalommal vállalkoztak a szombathelyi Savaria Dive Sportegyesület és Búvárklub tagjai arra, hogy kiporszívózzák a Csónakázótó egy részét a gyaloghíd környékén, ahonnan korábban seregnyi tárgyat, eszközt dobáltak bele a vízbe az amúgy festői környezetben sétálók, kirándulók.

A klubtagok tisztogatási akciójának látványa felidézte a Nagytakarítás a tóban című mese szereplőit, a vidrákat, a békákat és társaikat, akik - összefogva egymással - a ví-zi tisztogatással valójában a gyerekek s persze a felnőttek figyelmét is szerették volna felhívni arra, hogy óvják környezetüket. Ne csak a szárazföldet, hanem a vizeket is.

- Sajnos országos és álta-lános jelenség a szemetelés levegőben, földön s vízben egyaránt - állapítja meg rezignáltan Völgyes Ádám, a Savaria Dive Sportegyesület és Búvárklub elnöke. - Mindennapos jelenség, hogy kidobálják az autókból a csikkeket, a hamutartó egész tartalmától úton-útfélen megsza-badulnak. Nem csak a magyarokra jellemző ez, néhány olasz, osztrák ugyanezt csinálja. Odahaza ezt aligha mernék megtenni... S miért pont az élővizeinket kímélnék az emberek?

- Pedig nem jobb érzés összegyűjteni a szemetet, s bedobni oda, ahová kell? - teszi föl a szinte a légben elvesző (amúgy nagyon is jogos) kérdését klubtársa, Kiss Henrik. - Az, hogy eldobja valaki az edőben a banánhéjat vagy az almacsutkát; hát, istenem, bioszemét. De hogy a mű-anyag és az alumíniumfóliákat, a ruhaneműket, a cipőket s még mi mindent, az egyszerűen vérlázító. Magunkról állítunk ki bizonyítványt. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen képet mutat magáról az ország. Igaz, hogy kintről, a szárazföldről nem látszik, mit rejtenek a vizek, de mi, búvárok pontosan tudjuk. Amikor egyszer a gyerekek leverték egy felnőtt szemüvegét, s az véletlenül beleesett a Csónakázótóba, akkor bennünket kértek meg, hogy segítsük azt felhozni. Rá is bukkantunk, miközben elhűltünk a látványtól. Ami bedobható, az mind ott volt a szemüveg környékén. Akkor határoztunk a víztisztító akcióról, arról, hogy a magunk módján tennünk kell valamit. S már most mondhatom, hogy ezt rendszeresen meg is fogjuk ismételni. Talán példát adhatunk, talán elgondolkodtatunk, talán a fiatalok sem hajigálnak bele mindent a vízbe, hanem inkább megkeresik a szemetesedényeket.

- Hiába vannak a kukák, a szemetesládák, az emberek folyamatosan elszórnak mindent a tó környékén is - jegyzi meg Jelencsics Tamás, a Városgazdálkodási Kft. munkatársa, aki tegnap társaival együtt a búvárklub tagjai - köztük Pukler Zoltán és Sütő Zsolt - által a tófenékről felszínre hozott kincseket összegyűjtötte, s elszállította. - A horgászok néme-lyike eldobja a konzerv- és cigisdobozokat, a csikkeket. Előfordult már olyan is, hogy az egyik irigységből olajos rongyot dobott a vízbe azon a helyen, ahol a másik pecázik, hogy elriassza onnan a halakat. A magyar embernél iri-gyebb aligha akad... Volt, aki a törpeharcsákat szétszórta a parton, s valamelyiknek a tüskéje ki-szúrt egy bicikligumit. Más meg bele-lépett; jócskán kikezdte a talpát.

Az újperinti horgásztó kapcsán elhangzik: - Mekkora szemét szokott lenni ott is!

A tavi takarítás belenyúlik a csütörtök délutánba, gyűlnek a kötéllel kiemelt kukák tartóikkal együtt. Hulladéktárolók is partra vetődnek, evezőlapátok, üvegek, konzerv- és üdítősdobozok... Azaz a bizonyítványaink.

A tíz főből álló Savaria Dive Sportegyesület és Búvárklub másfél éve alakult, jó kapcsolatokat ápol (együttműködési megállapodást kötött) a tűzoltósággal, a katasztrófavédelemmel. Az önkormányzattól engedélyt kért a tegnapi lehalászatra, amiből remélhetőleg sokan okulunk majd. Önzetlen munkájukra másutt is nagy szükség lehet a jövőben.

A klubtagok tisztogatási akciójának látványa felidézte a Nagytakarítás a tóban című mese szereplőit, a vidrákat, a békákat és társaikat, akik - összefogva egymással - a ví-zi tisztogatással valójában a gyerekek s persze a felnőttek figyelmét is szerették volna felhívni arra, hogy óvják környezetüket. Ne csak a szárazföldet, hanem a vizeket is.

- Sajnos országos és álta-lános jelenség a szemetelés levegőben, földön s vízben egyaránt - állapítja meg rezignáltan Völgyes Ádám, a Savaria Dive Sportegyesület és Búvárklub elnöke. - Mindennapos jelenség, hogy kidobálják az autókból a csikkeket, a hamutartó egész tartalmától úton-útfélen megsza-badulnak. Nem csak a magyarokra jellemző ez, néhány olasz, osztrák ugyanezt csinálja. Odahaza ezt aligha mernék megtenni... S miért pont az élővizeinket kímélnék az emberek?

- Pedig nem jobb érzés összegyűjteni a szemetet, s bedobni oda, ahová kell? - teszi föl a szinte a légben elvesző (amúgy nagyon is jogos) kérdését klubtársa, Kiss Henrik. - Az, hogy eldobja valaki az edőben a banánhéjat vagy az almacsutkát; hát, istenem, bioszemét. De hogy a mű-anyag és az alumíniumfóliákat, a ruhaneműket, a cipőket s még mi mindent, az egyszerűen vérlázító. Magunkról állítunk ki bizonyítványt. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen képet mutat magáról az ország. Igaz, hogy kintről, a szárazföldről nem látszik, mit rejtenek a vizek, de mi, búvárok pontosan tudjuk. Amikor egyszer a gyerekek leverték egy felnőtt szemüvegét, s az véletlenül beleesett a Csónakázótóba, akkor bennünket kértek meg, hogy segítsük azt felhozni. Rá is bukkantunk, miközben elhűltünk a látványtól. Ami bedobható, az mind ott volt a szemüveg környékén. Akkor határoztunk a víztisztító akcióról, arról, hogy a magunk módján tennünk kell valamit. S már most mondhatom, hogy ezt rendszeresen meg is fogjuk ismételni. Talán példát adhatunk, talán elgondolkodtatunk, talán a fiatalok sem hajigálnak bele mindent a vízbe, hanem inkább megkeresik a szemetesedényeket.

- Hiába vannak a kukák, a szemetesládák, az emberek folyamatosan elszórnak mindent a tó környékén is - jegyzi meg Jelencsics Tamás, a Városgazdálkodási Kft. munkatársa, aki tegnap társaival együtt a búvárklub tagjai - köztük Pukler Zoltán és Sütő Zsolt - által a tófenékről felszínre hozott kincseket összegyűjtötte, s elszállította. - A horgászok néme-lyike eldobja a konzerv- és cigisdobozokat, a csikkeket. Előfordult már olyan is, hogy az egyik irigységből olajos rongyot dobott a vízbe azon a helyen, ahol a másik pecázik, hogy elriassza onnan a halakat. A magyar embernél iri-gyebb aligha akad... Volt, aki a törpeharcsákat szétszórta a parton, s valamelyiknek a tüskéje ki-szúrt egy bicikligumit. Más meg bele-lépett; jócskán kikezdte a talpát.

Az újperinti horgásztó kapcsán elhangzik: - Mekkora szemét szokott lenni ott is!

A tavi takarítás belenyúlik a csütörtök délutánba, gyűlnek a kötéllel kiemelt kukák tartóikkal együtt. Hulladéktárolók is partra vetődnek, evezőlapátok, üvegek, konzerv- és üdítősdobozok... Azaz a bizonyítványaink.

A tíz főből álló Savaria Dive Sportegyesület és Búvárklub másfél éve alakult, jó kapcsolatokat ápol (együttműködési megállapodást kötött) a tűzoltósággal, a katasztrófavédelemmel. Az önkormányzattól engedélyt kért a tegnapi lehalászatra, amiből remélhetőleg sokan okulunk majd. Önzetlen munkájukra másutt is nagy szükség lehet a jövőben.

A klubtagok tisztogatási akciójának látványa felidézte a Nagytakarítás a tóban című mese szereplőit, a vidrákat, a békákat és társaikat, akik - összefogva egymással - a ví-zi tisztogatással valójában a gyerekek s persze a felnőttek figyelmét is szerették volna felhívni arra, hogy óvják környezetüket. Ne csak a szárazföldet, hanem a vizeket is.

- Sajnos országos és álta-lános jelenség a szemetelés levegőben, földön s vízben egyaránt - állapítja meg rezignáltan Völgyes Ádám, a Savaria Dive Sportegyesület és Búvárklub elnöke. - Mindennapos jelenség, hogy kidobálják az autókból a csikkeket, a hamutartó egész tartalmától úton-útfélen megsza-badulnak. Nem csak a magyarokra jellemző ez, néhány olasz, osztrák ugyanezt csinálja. Odahaza ezt aligha mernék megtenni... S miért pont az élővizeinket kímélnék az emberek?

- Pedig nem jobb érzés összegyűjteni a szemetet, s bedobni oda, ahová kell? - teszi föl a szinte a légben elvesző (amúgy nagyon is jogos) kérdését klubtársa, Kiss Henrik. - Az, hogy eldobja valaki az edőben a banánhéjat vagy az almacsutkát; hát, istenem, bioszemét. De hogy a mű-anyag és az alumíniumfóliákat, a ruhaneműket, a cipőket s még mi mindent, az egyszerűen vérlázító. Magunkról állítunk ki bizonyítványt. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen képet mutat magáról az ország. Igaz, hogy kintről, a szárazföldről nem látszik, mit rejtenek a vizek, de mi, búvárok pontosan tudjuk. Amikor egyszer a gyerekek leverték egy felnőtt szemüvegét, s az véletlenül beleesett a Csónakázótóba, akkor bennünket kértek meg, hogy segítsük azt felhozni. Rá is bukkantunk, miközben elhűltünk a látványtól. Ami bedobható, az mind ott volt a szemüveg környékén. Akkor határoztunk a víztisztító akcióról, arról, hogy a magunk módján tennünk kell valamit. S már most mondhatom, hogy ezt rendszeresen meg is fogjuk ismételni. Talán példát adhatunk, talán elgondolkodtatunk, talán a fiatalok sem hajigálnak bele mindent a vízbe, hanem inkább megkeresik a szemetesedényeket.

- Hiába vannak a kukák, a szemetesládák, az emberek folyamatosan elszórnak mindent a tó környékén is - jegyzi meg Jelencsics Tamás, a Városgazdálkodási Kft. munkatársa, aki tegnap társaival együtt a búvárklub tagjai - köztük Pukler Zoltán és Sütő Zsolt - által a tófenékről felszínre hozott kincseket összegyűjtötte, s elszállította. - A horgászok néme-lyike eldobja a konzerv- és cigisdobozokat, a csikkeket. Előfordult már olyan is, hogy az egyik irigységből olajos rongyot dobott a vízbe azon a helyen, ahol a másik pecázik, hogy elriassza onnan a halakat. A magyar embernél iri-gyebb aligha akad... Volt, aki a törpeharcsákat szétszórta a parton, s valamelyiknek a tüskéje ki-szúrt egy bicikligumit. Más meg bele-lépett; jócskán kikezdte a talpát.

Az újperinti horgásztó kapcsán elhangzik: - Mekkora szemét szokott lenni ott is!

A tavi takarítás belenyúlik a csütörtök délutánba, gyűlnek a kötéllel kiemelt kukák tartóikkal együtt. Hulladéktárolók is partra vetődnek, evezőlapátok, üvegek, konzerv- és üdítősdobozok... Azaz a bizonyítványaink.

A tíz főből álló Savaria Dive Sportegyesület és Búvárklub másfél éve alakult, jó kapcsolatokat ápol (együttműködési megállapodást kötött) a tűzoltósággal, a katasztrófavédelemmel. Az önkormányzattól engedélyt kért a tegnapi lehalászatra, amiből remélhetőleg sokan okulunk majd. Önzetlen munkájukra másutt is nagy szükség lehet a jövőben.

- Sajnos országos és álta-lános jelenség a szemetelés levegőben, földön s vízben egyaránt - állapítja meg rezignáltan Völgyes Ádám, a Savaria Dive Sportegyesület és Búvárklub elnöke. - Mindennapos jelenség, hogy kidobálják az autókból a csikkeket, a hamutartó egész tartalmától úton-útfélen megsza-badulnak. Nem csak a magyarokra jellemző ez, néhány olasz, osztrák ugyanezt csinálja. Odahaza ezt aligha mernék megtenni... S miért pont az élővizeinket kímélnék az emberek?

- Pedig nem jobb érzés összegyűjteni a szemetet, s bedobni oda, ahová kell? - teszi föl a szinte a légben elvesző (amúgy nagyon is jogos) kérdését klubtársa, Kiss Henrik. - Az, hogy eldobja valaki az edőben a banánhéjat vagy az almacsutkát; hát, istenem, bioszemét. De hogy a mű-anyag és az alumíniumfóliákat, a ruhaneműket, a cipőket s még mi mindent, az egyszerűen vérlázító. Magunkról állítunk ki bizonyítványt. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen képet mutat magáról az ország. Igaz, hogy kintről, a szárazföldről nem látszik, mit rejtenek a vizek, de mi, búvárok pontosan tudjuk. Amikor egyszer a gyerekek leverték egy felnőtt szemüvegét, s az véletlenül beleesett a Csónakázótóba, akkor bennünket kértek meg, hogy segítsük azt felhozni. Rá is bukkantunk, miközben elhűltünk a látványtól. Ami bedobható, az mind ott volt a szemüveg környékén. Akkor határoztunk a víztisztító akcióról, arról, hogy a magunk módján tennünk kell valamit. S már most mondhatom, hogy ezt rendszeresen meg is fogjuk ismételni. Talán példát adhatunk, talán elgondolkodtatunk, talán a fiatalok sem hajigálnak bele mindent a vízbe, hanem inkább megkeresik a szemetesedényeket.

- Hiába vannak a kukák, a szemetesládák, az emberek folyamatosan elszórnak mindent a tó környékén is - jegyzi meg Jelencsics Tamás, a Városgazdálkodási Kft. munkatársa, aki tegnap társaival együtt a búvárklub tagjai - köztük Pukler Zoltán és Sütő Zsolt - által a tófenékről felszínre hozott kincseket összegyűjtötte, s elszállította. - A horgászok néme-lyike eldobja a konzerv- és cigisdobozokat, a csikkeket. Előfordult már olyan is, hogy az egyik irigységből olajos rongyot dobott a vízbe azon a helyen, ahol a másik pecázik, hogy elriassza onnan a halakat. A magyar embernél iri-gyebb aligha akad... Volt, aki a törpeharcsákat szétszórta a parton, s valamelyiknek a tüskéje ki-szúrt egy bicikligumit. Más meg bele-lépett; jócskán kikezdte a talpát.

Az újperinti horgásztó kapcsán elhangzik: - Mekkora szemét szokott lenni ott is!

A tavi takarítás belenyúlik a csütörtök délutánba, gyűlnek a kötéllel kiemelt kukák tartóikkal együtt. Hulladéktárolók is partra vetődnek, evezőlapátok, üvegek, konzerv- és üdítősdobozok... Azaz a bizonyítványaink.

A tíz főből álló Savaria Dive Sportegyesület és Búvárklub másfél éve alakult, jó kapcsolatokat ápol (együttműködési megállapodást kötött) a tűzoltósággal, a katasztrófavédelemmel. Az önkormányzattól engedélyt kért a tegnapi lehalászatra, amiből remélhetőleg sokan okulunk majd. Önzetlen munkájukra másutt is nagy szükség lehet a jövőben.

- Sajnos országos és álta-lános jelenség a szemetelés levegőben, földön s vízben egyaránt - állapítja meg rezignáltan Völgyes Ádám, a Savaria Dive Sportegyesület és Búvárklub elnöke. - Mindennapos jelenség, hogy kidobálják az autókból a csikkeket, a hamutartó egész tartalmától úton-útfélen megsza-badulnak. Nem csak a magyarokra jellemző ez, néhány olasz, osztrák ugyanezt csinálja. Odahaza ezt aligha mernék megtenni... S miért pont az élővizeinket kímélnék az emberek?

- Pedig nem jobb érzés összegyűjteni a szemetet, s bedobni oda, ahová kell? - teszi föl a szinte a légben elvesző (amúgy nagyon is jogos) kérdését klubtársa, Kiss Henrik. - Az, hogy eldobja valaki az edőben a banánhéjat vagy az almacsutkát; hát, istenem, bioszemét. De hogy a mű-anyag és az alumíniumfóliákat, a ruhaneműket, a cipőket s még mi mindent, az egyszerűen vérlázító. Magunkról állítunk ki bizonyítványt. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen képet mutat magáról az ország. Igaz, hogy kintről, a szárazföldről nem látszik, mit rejtenek a vizek, de mi, búvárok pontosan tudjuk. Amikor egyszer a gyerekek leverték egy felnőtt szemüvegét, s az véletlenül beleesett a Csónakázótóba, akkor bennünket kértek meg, hogy segítsük azt felhozni. Rá is bukkantunk, miközben elhűltünk a látványtól. Ami bedobható, az mind ott volt a szemüveg környékén. Akkor határoztunk a víztisztító akcióról, arról, hogy a magunk módján tennünk kell valamit. S már most mondhatom, hogy ezt rendszeresen meg is fogjuk ismételni. Talán példát adhatunk, talán elgondolkodtatunk, talán a fiatalok sem hajigálnak bele mindent a vízbe, hanem inkább megkeresik a szemetesedényeket.

- Hiába vannak a kukák, a szemetesládák, az emberek folyamatosan elszórnak mindent a tó környékén is - jegyzi meg Jelencsics Tamás, a Városgazdálkodási Kft. munkatársa, aki tegnap társaival együtt a búvárklub tagjai - köztük Pukler Zoltán és Sütő Zsolt - által a tófenékről felszínre hozott kincseket összegyűjtötte, s elszállította. - A horgászok néme-lyike eldobja a konzerv- és cigisdobozokat, a csikkeket. Előfordult már olyan is, hogy az egyik irigységből olajos rongyot dobott a vízbe azon a helyen, ahol a másik pecázik, hogy elriassza onnan a halakat. A magyar embernél iri-gyebb aligha akad... Volt, aki a törpeharcsákat szétszórta a parton, s valamelyiknek a tüskéje ki-szúrt egy bicikligumit. Más meg bele-lépett; jócskán kikezdte a talpát.

Az újperinti horgásztó kapcsán elhangzik: - Mekkora szemét szokott lenni ott is!

A tavi takarítás belenyúlik a csütörtök délutánba, gyűlnek a kötéllel kiemelt kukák tartóikkal együtt. Hulladéktárolók is partra vetődnek, evezőlapátok, üvegek, konzerv- és üdítősdobozok... Azaz a bizonyítványaink.

A tíz főből álló Savaria Dive Sportegyesület és Búvárklub másfél éve alakult, jó kapcsolatokat ápol (együttműködési megállapodást kötött) a tűzoltósággal, a katasztrófavédelemmel. Az önkormányzattól engedélyt kért a tegnapi lehalászatra, amiből remélhetőleg sokan okulunk majd. Önzetlen munkájukra másutt is nagy szükség lehet a jövőben.

- Pedig nem jobb érzés összegyűjteni a szemetet, s bedobni oda, ahová kell? - teszi föl a szinte a légben elvesző (amúgy nagyon is jogos) kérdését klubtársa, Kiss Henrik. - Az, hogy eldobja valaki az edőben a banánhéjat vagy az almacsutkát; hát, istenem, bioszemét. De hogy a mű-anyag és az alumíniumfóliákat, a ruhaneműket, a cipőket s még mi mindent, az egyszerűen vérlázító. Magunkról állítunk ki bizonyítványt. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen képet mutat magáról az ország. Igaz, hogy kintről, a szárazföldről nem látszik, mit rejtenek a vizek, de mi, búvárok pontosan tudjuk. Amikor egyszer a gyerekek leverték egy felnőtt szemüvegét, s az véletlenül beleesett a Csónakázótóba, akkor bennünket kértek meg, hogy segítsük azt felhozni. Rá is bukkantunk, miközben elhűltünk a látványtól. Ami bedobható, az mind ott volt a szemüveg környékén. Akkor határoztunk a víztisztító akcióról, arról, hogy a magunk módján tennünk kell valamit. S már most mondhatom, hogy ezt rendszeresen meg is fogjuk ismételni. Talán példát adhatunk, talán elgondolkodtatunk, talán a fiatalok sem hajigálnak bele mindent a vízbe, hanem inkább megkeresik a szemetesedényeket.

- Hiába vannak a kukák, a szemetesládák, az emberek folyamatosan elszórnak mindent a tó környékén is - jegyzi meg Jelencsics Tamás, a Városgazdálkodási Kft. munkatársa, aki tegnap társaival együtt a búvárklub tagjai - köztük Pukler Zoltán és Sütő Zsolt - által a tófenékről felszínre hozott kincseket összegyűjtötte, s elszállította. - A horgászok néme-lyike eldobja a konzerv- és cigisdobozokat, a csikkeket. Előfordult már olyan is, hogy az egyik irigységből olajos rongyot dobott a vízbe azon a helyen, ahol a másik pecázik, hogy elriassza onnan a halakat. A magyar embernél iri-gyebb aligha akad... Volt, aki a törpeharcsákat szétszórta a parton, s valamelyiknek a tüskéje ki-szúrt egy bicikligumit. Más meg bele-lépett; jócskán kikezdte a talpát.

Az újperinti horgásztó kapcsán elhangzik: - Mekkora szemét szokott lenni ott is!

A tavi takarítás belenyúlik a csütörtök délutánba, gyűlnek a kötéllel kiemelt kukák tartóikkal együtt. Hulladéktárolók is partra vetődnek, evezőlapátok, üvegek, konzerv- és üdítősdobozok... Azaz a bizonyítványaink.

A tíz főből álló Savaria Dive Sportegyesület és Búvárklub másfél éve alakult, jó kapcsolatokat ápol (együttműködési megállapodást kötött) a tűzoltósággal, a katasztrófavédelemmel. Az önkormányzattól engedélyt kért a tegnapi lehalászatra, amiből remélhetőleg sokan okulunk majd. Önzetlen munkájukra másutt is nagy szükség lehet a jövőben.

- Pedig nem jobb érzés összegyűjteni a szemetet, s bedobni oda, ahová kell? - teszi föl a szinte a légben elvesző (amúgy nagyon is jogos) kérdését klubtársa, Kiss Henrik. - Az, hogy eldobja valaki az edőben a banánhéjat vagy az almacsutkát; hát, istenem, bioszemét. De hogy a mű-anyag és az alumíniumfóliákat, a ruhaneműket, a cipőket s még mi mindent, az egyszerűen vérlázító. Magunkról állítunk ki bizonyítványt. Egyáltalán nem mindegy, hogy milyen képet mutat magáról az ország. Igaz, hogy kintről, a szárazföldről nem látszik, mit rejtenek a vizek, de mi, búvárok pontosan tudjuk. Amikor egyszer a gyerekek leverték egy felnőtt szemüvegét, s az véletlenül beleesett a Csónakázótóba, akkor bennünket kértek meg, hogy segítsük azt felhozni. Rá is bukkantunk, miközben elhűltünk a látványtól. Ami bedobható, az mind ott volt a szemüveg környékén. Akkor határoztunk a víztisztító akcióról, arról, hogy a magunk módján tennünk kell valamit. S már most mondhatom, hogy ezt rendszeresen meg is fogjuk ismételni. Talán példát adhatunk, talán elgondolkodtatunk, talán a fiatalok sem hajigálnak bele mindent a vízbe, hanem inkább megkeresik a szemetesedényeket.

- Hiába vannak a kukák, a szemetesládák, az emberek folyamatosan elszórnak mindent a tó környékén is - jegyzi meg Jelencsics Tamás, a Városgazdálkodási Kft. munkatársa, aki tegnap társaival együtt a búvárklub tagjai - köztük Pukler Zoltán és Sütő Zsolt - által a tófenékről felszínre hozott kincseket összegyűjtötte, s elszállította. - A horgászok néme-lyike eldobja a konzerv- és cigisdobozokat, a csikkeket. Előfordult már olyan is, hogy az egyik irigységből olajos rongyot dobott a vízbe azon a helyen, ahol a másik pecázik, hogy elriassza onnan a halakat. A magyar embernél iri-gyebb aligha akad... Volt, aki a törpeharcsákat szétszórta a parton, s valamelyiknek a tüskéje ki-szúrt egy bicikligumit. Más meg bele-lépett; jócskán kikezdte a talpát.

Az újperinti horgásztó kapcsán elhangzik: - Mekkora szemét szokott lenni ott is!

A tavi takarítás belenyúlik a csütörtök délutánba, gyűlnek a kötéllel kiemelt kukák tartóikkal együtt. Hulladéktárolók is partra vetődnek, evezőlapátok, üvegek, konzerv- és üdítősdobozok... Azaz a bizonyítványaink.

A tíz főből álló Savaria Dive Sportegyesület és Búvárklub másfél éve alakult, jó kapcsolatokat ápol (együttműködési megállapodást kötött) a tűzoltósággal, a katasztrófavédelemmel. Az önkormányzattól engedélyt kért a tegnapi lehalászatra, amiből remélhetőleg sokan okulunk majd. Önzetlen munkájukra másutt is nagy szükség lehet a jövőben.

- Hiába vannak a kukák, a szemetesládák, az emberek folyamatosan elszórnak mindent a tó környékén is - jegyzi meg Jelencsics Tamás, a Városgazdálkodási Kft. munkatársa, aki tegnap társaival együtt a búvárklub tagjai - köztük Pukler Zoltán és Sütő Zsolt - által a tófenékről felszínre hozott kincseket összegyűjtötte, s elszállította. - A horgászok néme-lyike eldobja a konzerv- és cigisdobozokat, a csikkeket. Előfordult már olyan is, hogy az egyik irigységből olajos rongyot dobott a vízbe azon a helyen, ahol a másik pecázik, hogy elriassza onnan a halakat. A magyar embernél iri-gyebb aligha akad... Volt, aki a törpeharcsákat szétszórta a parton, s valamelyiknek a tüskéje ki-szúrt egy bicikligumit. Más meg bele-lépett; jócskán kikezdte a talpát.

Az újperinti horgásztó kapcsán elhangzik: - Mekkora szemét szokott lenni ott is!

A tavi takarítás belenyúlik a csütörtök délutánba, gyűlnek a kötéllel kiemelt kukák tartóikkal együtt. Hulladéktárolók is partra vetődnek, evezőlapátok, üvegek, konzerv- és üdítősdobozok... Azaz a bizonyítványaink.

A tíz főből álló Savaria Dive Sportegyesület és Búvárklub másfél éve alakult, jó kapcsolatokat ápol (együttműködési megállapodást kötött) a tűzoltósággal, a katasztrófavédelemmel. Az önkormányzattól engedélyt kért a tegnapi lehalászatra, amiből remélhetőleg sokan okulunk majd. Önzetlen munkájukra másutt is nagy szükség lehet a jövőben.

- Hiába vannak a kukák, a szemetesládák, az emberek folyamatosan elszórnak mindent a tó környékén is - jegyzi meg Jelencsics Tamás, a Városgazdálkodási Kft. munkatársa, aki tegnap társaival együtt a búvárklub tagjai - köztük Pukler Zoltán és Sütő Zsolt - által a tófenékről felszínre hozott kincseket összegyűjtötte, s elszállította. - A horgászok néme-lyike eldobja a konzerv- és cigisdobozokat, a csikkeket. Előfordult már olyan is, hogy az egyik irigységből olajos rongyot dobott a vízbe azon a helyen, ahol a másik pecázik, hogy elriassza onnan a halakat. A magyar embernél iri-gyebb aligha akad... Volt, aki a törpeharcsákat szétszórta a parton, s valamelyiknek a tüskéje ki-szúrt egy bicikligumit. Más meg bele-lépett; jócskán kikezdte a talpát.

Az újperinti horgásztó kapcsán elhangzik: - Mekkora szemét szokott lenni ott is!

A tavi takarítás belenyúlik a csütörtök délutánba, gyűlnek a kötéllel kiemelt kukák tartóikkal együtt. Hulladéktárolók is partra vetődnek, evezőlapátok, üvegek, konzerv- és üdítősdobozok... Azaz a bizonyítványaink.

A tíz főből álló Savaria Dive Sportegyesület és Búvárklub másfél éve alakult, jó kapcsolatokat ápol (együttműködési megállapodást kötött) a tűzoltósággal, a katasztrófavédelemmel. Az önkormányzattól engedélyt kért a tegnapi lehalászatra, amiből remélhetőleg sokan okulunk majd. Önzetlen munkájukra másutt is nagy szükség lehet a jövőben.

Az újperinti horgásztó kapcsán elhangzik: - Mekkora szemét szokott lenni ott is!

A tavi takarítás belenyúlik a csütörtök délutánba, gyűlnek a kötéllel kiemelt kukák tartóikkal együtt. Hulladéktárolók is partra vetődnek, evezőlapátok, üvegek, konzerv- és üdítősdobozok... Azaz a bizonyítványaink.

A tíz főből álló Savaria Dive Sportegyesület és Búvárklub másfél éve alakult, jó kapcsolatokat ápol (együttműködési megállapodást kötött) a tűzoltósággal, a katasztrófavédelemmel. Az önkormányzattól engedélyt kért a tegnapi lehalászatra, amiből remélhetőleg sokan okulunk majd. Önzetlen munkájukra másutt is nagy szükség lehet a jövőben.

Az újperinti horgásztó kapcsán elhangzik: - Mekkora szemét szokott lenni ott is!

A tavi takarítás belenyúlik a csütörtök délutánba, gyűlnek a kötéllel kiemelt kukák tartóikkal együtt. Hulladéktárolók is partra vetődnek, evezőlapátok, üvegek, konzerv- és üdítősdobozok... Azaz a bizonyítványaink.

A tíz főből álló Savaria Dive Sportegyesület és Búvárklub másfél éve alakult, jó kapcsolatokat ápol (együttműködési megállapodást kötött) a tűzoltósággal, a katasztrófavédelemmel. Az önkormányzattól engedélyt kért a tegnapi lehalászatra, amiből remélhetőleg sokan okulunk majd. Önzetlen munkájukra másutt is nagy szükség lehet a jövőben.

A tavi takarítás belenyúlik a csütörtök délutánba, gyűlnek a kötéllel kiemelt kukák tartóikkal együtt. Hulladéktárolók is partra vetődnek, evezőlapátok, üvegek, konzerv- és üdítősdobozok... Azaz a bizonyítványaink.

A tíz főből álló Savaria Dive Sportegyesület és Búvárklub másfél éve alakult, jó kapcsolatokat ápol (együttműködési megállapodást kötött) a tűzoltósággal, a katasztrófavédelemmel. Az önkormányzattól engedélyt kért a tegnapi lehalászatra, amiből remélhetőleg sokan okulunk majd. Önzetlen munkájukra másutt is nagy szükség lehet a jövőben.

A tavi takarítás belenyúlik a csütörtök délutánba, gyűlnek a kötéllel kiemelt kukák tartóikkal együtt. Hulladéktárolók is partra vetődnek, evezőlapátok, üvegek, konzerv- és üdítősdobozok... Azaz a bizonyítványaink.

A tíz főből álló Savaria Dive Sportegyesület és Búvárklub másfél éve alakult, jó kapcsolatokat ápol (együttműködési megállapodást kötött) a tűzoltósággal, a katasztrófavédelemmel. Az önkormányzattól engedélyt kért a tegnapi lehalászatra, amiből remélhetőleg sokan okulunk majd. Önzetlen munkájukra másutt is nagy szükség lehet a jövőben.

A tíz főből álló Savaria Dive Sportegyesület és Búvárklub másfél éve alakult, jó kapcsolatokat ápol (együttműködési megállapodást kötött) a tűzoltósággal, a katasztrófavédelemmel. Az önkormányzattól engedélyt kért a tegnapi lehalászatra, amiből remélhetőleg sokan okulunk majd. Önzetlen munkájukra másutt is nagy szükség lehet a jövőben.

A tíz főből álló Savaria Dive Sportegyesület és Búvárklub másfél éve alakult, jó kapcsolatokat ápol (együttműködési megállapodást kötött) a tűzoltósággal, a katasztrófavédelemmel. Az önkormányzattól engedélyt kért a tegnapi lehalászatra, amiből remélhetőleg sokan okulunk majd. Önzetlen munkájukra másutt is nagy szükség lehet a jövőben.