Úgy dőlt le, akár egy szalmazsák

Szombathely (bb) - Tegnap délelőtt felrobbantották a Latex Írottkő utcai gyárkéményét, amelynek tetejét a város legmagasabb pontjaként tartották eddig számon. A kémény nagy robajjal ért földet.

A gyártelep környékén tegnap már gyülekeztek a bámészkodók s a kéménytől pár tíz méterre lakók, hogy a hatvan méter magas tégla-óriás utolsó perceinek tanúi legyenek.

- A vállalat már hat-hét éve nem működik teljes kapacitással - mondja az egyik lakó -, takarókat, szőnyegeket és egyéb termékeket gyártottak.

Feltesszük a kérdést az itt élőknek, hogy miért kell a város legmagasabb építményének a porba hullania.

- Én úgy hallottam, hogy erre a helyre körforgalmat akarnak építtetni - mondja az egyik férfi -, ez a híresztelés a környéken.

A beszélgetés közben ott terem mellettünk egy védősisakos ember, s megkezdi a visszaszámlálást: három, kettő, egy- mindenki az órájára néz, még öt perc van tizenegyig -, ám ekkor már nincs visszaút. Hatalmas robbanás, s a torony, mint egy tehetetlen szalmazsák, az oldalára dől. Mély morajlás hallatszik, megremeg alattunk a föld, ahogy a monstrum leomlik. Pár pillanatig csend, egy idős nő könnycseppet töröl le az arcáról, majd beterít bennünket a porfelhő. A robbantás után nem marad más, csak törmelék: tégla- és alumíniumhegyek mindenütt. Míg az utca lakói csendben meggyászolnák a kéményt, addig a takarítógépek már munkába is állnak.

Gesztesi István, a robbantást végző tatabányai cég robbantásvezetője elmondja, hogy egy szlovák termé-ket, az úgynevezett Permon 10 T robbanóanyagot használták a művelethez.

- Tízdekás robbanóanyagokkal dolgoztunk, melyek leginkább a debreceni kolbászra hasonlítanak - von viccesen párhuzamot a szakember -, s ebből nyolc kilo-grammnyit helyeztünk el az építményen. - Negyvennyolc lyukba tettünk robbanószert, így sikerült ledönteni a kéményt.

A robbantásvezető szerint a művelet leginkább egy fa kivágásához hasonlít: ők is csak a kémény egyik oldalát vágták be. Az akció sikeres volt, a hatvanméteres építmény pont arra dőlt, amerre tervezték. Utána nem maradt más, mint törmelék.

- A kémény oldalán találtunk egy nyílást, melytől egy picit tartottunk - jelenti ki a szakértő. - Ez ugyanis megcsavarhatta volna az építményt dőlés közben, de szerencsére minden a terv szerint működött, s a kémény is a helyére dőlt. Ha - mint az iskolában - osztályoznom kellene a robbantást, akkor csillagos ötöst kapna. Voltam már veszélyesebb robbantási terepen is, akkor egy nyolcvanméteres építményt kellett tízméternyi helyen eltüntetni. Ott akkor a roskasztás mellett döntöttünk, itt azonban volt elég hely ahhoz, hogy a kéményt az oldalára döntsük.

A gyártelep környékén tegnap már gyülekeztek a bámészkodók s a kéménytől pár tíz méterre lakók, hogy a hatvan méter magas tégla-óriás utolsó perceinek tanúi legyenek.

- A vállalat már hat-hét éve nem működik teljes kapacitással - mondja az egyik lakó -, takarókat, szőnyegeket és egyéb termékeket gyártottak.

Feltesszük a kérdést az itt élőknek, hogy miért kell a város legmagasabb építményének a porba hullania.

- Én úgy hallottam, hogy erre a helyre körforgalmat akarnak építtetni - mondja az egyik férfi -, ez a híresztelés a környéken.

A beszélgetés közben ott terem mellettünk egy védősisakos ember, s megkezdi a visszaszámlálást: három, kettő, egy- mindenki az órájára néz, még öt perc van tizenegyig -, ám ekkor már nincs visszaút. Hatalmas robbanás, s a torony, mint egy tehetetlen szalmazsák, az oldalára dől. Mély morajlás hallatszik, megremeg alattunk a föld, ahogy a monstrum leomlik. Pár pillanatig csend, egy idős nő könnycseppet töröl le az arcáról, majd beterít bennünket a porfelhő. A robbantás után nem marad más, csak törmelék: tégla- és alumíniumhegyek mindenütt. Míg az utca lakói csendben meggyászolnák a kéményt, addig a takarítógépek már munkába is állnak.

Gesztesi István, a robbantást végző tatabányai cég robbantásvezetője elmondja, hogy egy szlovák termé-ket, az úgynevezett Permon 10 T robbanóanyagot használták a művelethez.

- Tízdekás robbanóanyagokkal dolgoztunk, melyek leginkább a debreceni kolbászra hasonlítanak - von viccesen párhuzamot a szakember -, s ebből nyolc kilo-grammnyit helyeztünk el az építményen. - Negyvennyolc lyukba tettünk robbanószert, így sikerült ledönteni a kéményt.

A robbantásvezető szerint a művelet leginkább egy fa kivágásához hasonlít: ők is csak a kémény egyik oldalát vágták be. Az akció sikeres volt, a hatvanméteres építmény pont arra dőlt, amerre tervezték. Utána nem maradt más, mint törmelék.

- A kémény oldalán találtunk egy nyílást, melytől egy picit tartottunk - jelenti ki a szakértő. - Ez ugyanis megcsavarhatta volna az építményt dőlés közben, de szerencsére minden a terv szerint működött, s a kémény is a helyére dőlt. Ha - mint az iskolában - osztályoznom kellene a robbantást, akkor csillagos ötöst kapna. Voltam már veszélyesebb robbantási terepen is, akkor egy nyolcvanméteres építményt kellett tízméternyi helyen eltüntetni. Ott akkor a roskasztás mellett döntöttünk, itt azonban volt elég hely ahhoz, hogy a kéményt az oldalára döntsük.

A gyártelep környékén tegnap már gyülekeztek a bámészkodók s a kéménytől pár tíz méterre lakók, hogy a hatvan méter magas tégla-óriás utolsó perceinek tanúi legyenek.

- A vállalat már hat-hét éve nem működik teljes kapacitással - mondja az egyik lakó -, takarókat, szőnyegeket és egyéb termékeket gyártottak.

Feltesszük a kérdést az itt élőknek, hogy miért kell a város legmagasabb építményének a porba hullania.

- Én úgy hallottam, hogy erre a helyre körforgalmat akarnak építtetni - mondja az egyik férfi -, ez a híresztelés a környéken.

A beszélgetés közben ott terem mellettünk egy védősisakos ember, s megkezdi a visszaszámlálást: három, kettő, egy- mindenki az órájára néz, még öt perc van tizenegyig -, ám ekkor már nincs visszaút. Hatalmas robbanás, s a torony, mint egy tehetetlen szalmazsák, az oldalára dől. Mély morajlás hallatszik, megremeg alattunk a föld, ahogy a monstrum leomlik. Pár pillanatig csend, egy idős nő könnycseppet töröl le az arcáról, majd beterít bennünket a porfelhő. A robbantás után nem marad más, csak törmelék: tégla- és alumíniumhegyek mindenütt. Míg az utca lakói csendben meggyászolnák a kéményt, addig a takarítógépek már munkába is állnak.

Gesztesi István, a robbantást végző tatabányai cég robbantásvezetője elmondja, hogy egy szlovák termé-ket, az úgynevezett Permon 10 T robbanóanyagot használták a művelethez.

- Tízdekás robbanóanyagokkal dolgoztunk, melyek leginkább a debreceni kolbászra hasonlítanak - von viccesen párhuzamot a szakember -, s ebből nyolc kilo-grammnyit helyeztünk el az építményen. - Negyvennyolc lyukba tettünk robbanószert, így sikerült ledönteni a kéményt.

A robbantásvezető szerint a művelet leginkább egy fa kivágásához hasonlít: ők is csak a kémény egyik oldalát vágták be. Az akció sikeres volt, a hatvanméteres építmény pont arra dőlt, amerre tervezték. Utána nem maradt más, mint törmelék.

- A kémény oldalán találtunk egy nyílást, melytől egy picit tartottunk - jelenti ki a szakértő. - Ez ugyanis megcsavarhatta volna az építményt dőlés közben, de szerencsére minden a terv szerint működött, s a kémény is a helyére dőlt. Ha - mint az iskolában - osztályoznom kellene a robbantást, akkor csillagos ötöst kapna. Voltam már veszélyesebb robbantási terepen is, akkor egy nyolcvanméteres építményt kellett tízméternyi helyen eltüntetni. Ott akkor a roskasztás mellett döntöttünk, itt azonban volt elég hely ahhoz, hogy a kéményt az oldalára döntsük.

A gyártelep környékén tegnap már gyülekeztek a bámészkodók s a kéménytől pár tíz méterre lakók, hogy a hatvan méter magas tégla-óriás utolsó perceinek tanúi legyenek.

- A vállalat már hat-hét éve nem működik teljes kapacitással - mondja az egyik lakó -, takarókat, szőnyegeket és egyéb termékeket gyártottak.

Feltesszük a kérdést az itt élőknek, hogy miért kell a város legmagasabb építményének a porba hullania.

- Én úgy hallottam, hogy erre a helyre körforgalmat akarnak építtetni - mondja az egyik férfi -, ez a híresztelés a környéken.

A beszélgetés közben ott terem mellettünk egy védősisakos ember, s megkezdi a visszaszámlálást: három, kettő, egy- mindenki az órájára néz, még öt perc van tizenegyig -, ám ekkor már nincs visszaút. Hatalmas robbanás, s a torony, mint egy tehetetlen szalmazsák, az oldalára dől. Mély morajlás hallatszik, megremeg alattunk a föld, ahogy a monstrum leomlik. Pár pillanatig csend, egy idős nő könnycseppet töröl le az arcáról, majd beterít bennünket a porfelhő. A robbantás után nem marad más, csak törmelék: tégla- és alumíniumhegyek mindenütt. Míg az utca lakói csendben meggyászolnák a kéményt, addig a takarítógépek már munkába is állnak.

Gesztesi István, a robbantást végző tatabányai cég robbantásvezetője elmondja, hogy egy szlovák termé-ket, az úgynevezett Permon 10 T robbanóanyagot használták a művelethez.

- Tízdekás robbanóanyagokkal dolgoztunk, melyek leginkább a debreceni kolbászra hasonlítanak - von viccesen párhuzamot a szakember -, s ebből nyolc kilo-grammnyit helyeztünk el az építményen. - Negyvennyolc lyukba tettünk robbanószert, így sikerült ledönteni a kéményt.

A robbantásvezető szerint a művelet leginkább egy fa kivágásához hasonlít: ők is csak a kémény egyik oldalát vágták be. Az akció sikeres volt, a hatvanméteres építmény pont arra dőlt, amerre tervezték. Utána nem maradt más, mint törmelék.

- A kémény oldalán találtunk egy nyílást, melytől egy picit tartottunk - jelenti ki a szakértő. - Ez ugyanis megcsavarhatta volna az építményt dőlés közben, de szerencsére minden a terv szerint működött, s a kémény is a helyére dőlt. Ha - mint az iskolában - osztályoznom kellene a robbantást, akkor csillagos ötöst kapna. Voltam már veszélyesebb robbantási terepen is, akkor egy nyolcvanméteres építményt kellett tízméternyi helyen eltüntetni. Ott akkor a roskasztás mellett döntöttünk, itt azonban volt elég hely ahhoz, hogy a kéményt az oldalára döntsük.

A gyártelep környékén tegnap már gyülekeztek a bámészkodók s a kéménytől pár tíz méterre lakók, hogy a hatvan méter magas tégla-óriás utolsó perceinek tanúi legyenek.

- A vállalat már hat-hét éve nem működik teljes kapacitással - mondja az egyik lakó -, takarókat, szőnyegeket és egyéb termékeket gyártottak.

Feltesszük a kérdést az itt élőknek, hogy miért kell a város legmagasabb építményének a porba hullania.

- Én úgy hallottam, hogy erre a helyre körforgalmat akarnak építtetni - mondja az egyik férfi -, ez a híresztelés a környéken.

A beszélgetés közben ott terem mellettünk egy védősisakos ember, s megkezdi a visszaszámlálást: három, kettő, egy- mindenki az órájára néz, még öt perc van tizenegyig -, ám ekkor már nincs visszaút. Hatalmas robbanás, s a torony, mint egy tehetetlen szalmazsák, az oldalára dől. Mély morajlás hallatszik, megremeg alattunk a föld, ahogy a monstrum leomlik. Pár pillanatig csend, egy idős nő könnycseppet töröl le az arcáról, majd beterít bennünket a porfelhő. A robbantás után nem marad más, csak törmelék: tégla- és alumíniumhegyek mindenütt. Míg az utca lakói csendben meggyászolnák a kéményt, addig a takarítógépek már munkába is állnak.

Gesztesi István, a robbantást végző tatabányai cég robbantásvezetője elmondja, hogy egy szlovák termé-ket, az úgynevezett Permon 10 T robbanóanyagot használták a művelethez.

- Tízdekás robbanóanyagokkal dolgoztunk, melyek leginkább a debreceni kolbászra hasonlítanak - von viccesen párhuzamot a szakember -, s ebből nyolc kilo-grammnyit helyeztünk el az építményen. - Negyvennyolc lyukba tettünk robbanószert, így sikerült ledönteni a kéményt.

A robbantásvezető szerint a művelet leginkább egy fa kivágásához hasonlít: ők is csak a kémény egyik oldalát vágták be. Az akció sikeres volt, a hatvanméteres építmény pont arra dőlt, amerre tervezték. Utána nem maradt más, mint törmelék.

- A kémény oldalán találtunk egy nyílást, melytől egy picit tartottunk - jelenti ki a szakértő. - Ez ugyanis megcsavarhatta volna az építményt dőlés közben, de szerencsére minden a terv szerint működött, s a kémény is a helyére dőlt. Ha - mint az iskolában - osztályoznom kellene a robbantást, akkor csillagos ötöst kapna. Voltam már veszélyesebb robbantási terepen is, akkor egy nyolcvanméteres építményt kellett tízméternyi helyen eltüntetni. Ott akkor a roskasztás mellett döntöttünk, itt azonban volt elég hely ahhoz, hogy a kéményt az oldalára döntsük.

A gyártelep környékén tegnap már gyülekeztek a bámészkodók s a kéménytől pár tíz méterre lakók, hogy a hatvan méter magas tégla-óriás utolsó perceinek tanúi legyenek.

- A vállalat már hat-hét éve nem működik teljes kapacitással - mondja az egyik lakó -, takarókat, szőnyegeket és egyéb termékeket gyártottak.

Feltesszük a kérdést az itt élőknek, hogy miért kell a város legmagasabb építményének a porba hullania.

- Én úgy hallottam, hogy erre a helyre körforgalmat akarnak építtetni - mondja az egyik férfi -, ez a híresztelés a környéken.

A beszélgetés közben ott terem mellettünk egy védősisakos ember, s megkezdi a visszaszámlálást: három, kettő, egy- mindenki az órájára néz, még öt perc van tizenegyig -, ám ekkor már nincs visszaút. Hatalmas robbanás, s a torony, mint egy tehetetlen szalmazsák, az oldalára dől. Mély morajlás hallatszik, megremeg alattunk a föld, ahogy a monstrum leomlik. Pár pillanatig csend, egy idős nő könnycseppet töröl le az arcáról, majd beterít bennünket a porfelhő. A robbantás után nem marad más, csak törmelék: tégla- és alumíniumhegyek mindenütt. Míg az utca lakói csendben meggyászolnák a kéményt, addig a takarítógépek már munkába is állnak.

Gesztesi István, a robbantást végző tatabányai cég robbantásvezetője elmondja, hogy egy szlovák termé-ket, az úgynevezett Permon 10 T robbanóanyagot használták a művelethez.

- Tízdekás robbanóanyagokkal dolgoztunk, melyek leginkább a debreceni kolbászra hasonlítanak - von viccesen párhuzamot a szakember -, s ebből nyolc kilo-grammnyit helyeztünk el az építményen. - Negyvennyolc lyukba tettünk robbanószert, így sikerült ledönteni a kéményt.

A robbantásvezető szerint a művelet leginkább egy fa kivágásához hasonlít: ők is csak a kémény egyik oldalát vágták be. Az akció sikeres volt, a hatvanméteres építmény pont arra dőlt, amerre tervezték. Utána nem maradt más, mint törmelék.

- A kémény oldalán találtunk egy nyílást, melytől egy picit tartottunk - jelenti ki a szakértő. - Ez ugyanis megcsavarhatta volna az építményt dőlés közben, de szerencsére minden a terv szerint működött, s a kémény is a helyére dőlt. Ha - mint az iskolában - osztályoznom kellene a robbantást, akkor csillagos ötöst kapna. Voltam már veszélyesebb robbantási terepen is, akkor egy nyolcvanméteres építményt kellett tízméternyi helyen eltüntetni. Ott akkor a roskasztás mellett döntöttünk, itt azonban volt elég hely ahhoz, hogy a kéményt az oldalára döntsük.

- A vállalat már hat-hét éve nem működik teljes kapacitással - mondja az egyik lakó -, takarókat, szőnyegeket és egyéb termékeket gyártottak.

Feltesszük a kérdést az itt élőknek, hogy miért kell a város legmagasabb építményének a porba hullania.

- Én úgy hallottam, hogy erre a helyre körforgalmat akarnak építtetni - mondja az egyik férfi -, ez a híresztelés a környéken.

A beszélgetés közben ott terem mellettünk egy védősisakos ember, s megkezdi a visszaszámlálást: három, kettő, egy- mindenki az órájára néz, még öt perc van tizenegyig -, ám ekkor már nincs visszaút. Hatalmas robbanás, s a torony, mint egy tehetetlen szalmazsák, az oldalára dől. Mély morajlás hallatszik, megremeg alattunk a föld, ahogy a monstrum leomlik. Pár pillanatig csend, egy idős nő könnycseppet töröl le az arcáról, majd beterít bennünket a porfelhő. A robbantás után nem marad más, csak törmelék: tégla- és alumíniumhegyek mindenütt. Míg az utca lakói csendben meggyászolnák a kéményt, addig a takarítógépek már munkába is állnak.

Gesztesi István, a robbantást végző tatabányai cég robbantásvezetője elmondja, hogy egy szlovák termé-ket, az úgynevezett Permon 10 T robbanóanyagot használták a művelethez.

- Tízdekás robbanóanyagokkal dolgoztunk, melyek leginkább a debreceni kolbászra hasonlítanak - von viccesen párhuzamot a szakember -, s ebből nyolc kilo-grammnyit helyeztünk el az építményen. - Negyvennyolc lyukba tettünk robbanószert, így sikerült ledönteni a kéményt.

A robbantásvezető szerint a művelet leginkább egy fa kivágásához hasonlít: ők is csak a kémény egyik oldalát vágták be. Az akció sikeres volt, a hatvanméteres építmény pont arra dőlt, amerre tervezték. Utána nem maradt más, mint törmelék.

- A kémény oldalán találtunk egy nyílást, melytől egy picit tartottunk - jelenti ki a szakértő. - Ez ugyanis megcsavarhatta volna az építményt dőlés közben, de szerencsére minden a terv szerint működött, s a kémény is a helyére dőlt. Ha - mint az iskolában - osztályoznom kellene a robbantást, akkor csillagos ötöst kapna. Voltam már veszélyesebb robbantási terepen is, akkor egy nyolcvanméteres építményt kellett tízméternyi helyen eltüntetni. Ott akkor a roskasztás mellett döntöttünk, itt azonban volt elég hely ahhoz, hogy a kéményt az oldalára döntsük.

- A vállalat már hat-hét éve nem működik teljes kapacitással - mondja az egyik lakó -, takarókat, szőnyegeket és egyéb termékeket gyártottak.

Feltesszük a kérdést az itt élőknek, hogy miért kell a város legmagasabb építményének a porba hullania.

- Én úgy hallottam, hogy erre a helyre körforgalmat akarnak építtetni - mondja az egyik férfi -, ez a híresztelés a környéken.

A beszélgetés közben ott terem mellettünk egy védősisakos ember, s megkezdi a visszaszámlálást: három, kettő, egy- mindenki az órájára néz, még öt perc van tizenegyig -, ám ekkor már nincs visszaút. Hatalmas robbanás, s a torony, mint egy tehetetlen szalmazsák, az oldalára dől. Mély morajlás hallatszik, megremeg alattunk a föld, ahogy a monstrum leomlik. Pár pillanatig csend, egy idős nő könnycseppet töröl le az arcáról, majd beterít bennünket a porfelhő. A robbantás után nem marad más, csak törmelék: tégla- és alumíniumhegyek mindenütt. Míg az utca lakói csendben meggyászolnák a kéményt, addig a takarítógépek már munkába is állnak.

Gesztesi István, a robbantást végző tatabányai cég robbantásvezetője elmondja, hogy egy szlovák termé-ket, az úgynevezett Permon 10 T robbanóanyagot használták a művelethez.

- Tízdekás robbanóanyagokkal dolgoztunk, melyek leginkább a debreceni kolbászra hasonlítanak - von viccesen párhuzamot a szakember -, s ebből nyolc kilo-grammnyit helyeztünk el az építményen. - Negyvennyolc lyukba tettünk robbanószert, így sikerült ledönteni a kéményt.

A robbantásvezető szerint a művelet leginkább egy fa kivágásához hasonlít: ők is csak a kémény egyik oldalát vágták be. Az akció sikeres volt, a hatvanméteres építmény pont arra dőlt, amerre tervezték. Utána nem maradt más, mint törmelék.

- A kémény oldalán találtunk egy nyílást, melytől egy picit tartottunk - jelenti ki a szakértő. - Ez ugyanis megcsavarhatta volna az építményt dőlés közben, de szerencsére minden a terv szerint működött, s a kémény is a helyére dőlt. Ha - mint az iskolában - osztályoznom kellene a robbantást, akkor csillagos ötöst kapna. Voltam már veszélyesebb robbantási terepen is, akkor egy nyolcvanméteres építményt kellett tízméternyi helyen eltüntetni. Ott akkor a roskasztás mellett döntöttünk, itt azonban volt elég hely ahhoz, hogy a kéményt az oldalára döntsük.

Feltesszük a kérdést az itt élőknek, hogy miért kell a város legmagasabb építményének a porba hullania.

- Én úgy hallottam, hogy erre a helyre körforgalmat akarnak építtetni - mondja az egyik férfi -, ez a híresztelés a környéken.

A beszélgetés közben ott terem mellettünk egy védősisakos ember, s megkezdi a visszaszámlálást: három, kettő, egy- mindenki az órájára néz, még öt perc van tizenegyig -, ám ekkor már nincs visszaút. Hatalmas robbanás, s a torony, mint egy tehetetlen szalmazsák, az oldalára dől. Mély morajlás hallatszik, megremeg alattunk a föld, ahogy a monstrum leomlik. Pár pillanatig csend, egy idős nő könnycseppet töröl le az arcáról, majd beterít bennünket a porfelhő. A robbantás után nem marad más, csak törmelék: tégla- és alumíniumhegyek mindenütt. Míg az utca lakói csendben meggyászolnák a kéményt, addig a takarítógépek már munkába is állnak.

Gesztesi István, a robbantást végző tatabányai cég robbantásvezetője elmondja, hogy egy szlovák termé-ket, az úgynevezett Permon 10 T robbanóanyagot használták a művelethez.

- Tízdekás robbanóanyagokkal dolgoztunk, melyek leginkább a debreceni kolbászra hasonlítanak - von viccesen párhuzamot a szakember -, s ebből nyolc kilo-grammnyit helyeztünk el az építményen. - Negyvennyolc lyukba tettünk robbanószert, így sikerült ledönteni a kéményt.

A robbantásvezető szerint a művelet leginkább egy fa kivágásához hasonlít: ők is csak a kémény egyik oldalát vágták be. Az akció sikeres volt, a hatvanméteres építmény pont arra dőlt, amerre tervezték. Utána nem maradt más, mint törmelék.

- A kémény oldalán találtunk egy nyílást, melytől egy picit tartottunk - jelenti ki a szakértő. - Ez ugyanis megcsavarhatta volna az építményt dőlés közben, de szerencsére minden a terv szerint működött, s a kémény is a helyére dőlt. Ha - mint az iskolában - osztályoznom kellene a robbantást, akkor csillagos ötöst kapna. Voltam már veszélyesebb robbantási terepen is, akkor egy nyolcvanméteres építményt kellett tízméternyi helyen eltüntetni. Ott akkor a roskasztás mellett döntöttünk, itt azonban volt elég hely ahhoz, hogy a kéményt az oldalára döntsük.

Feltesszük a kérdést az itt élőknek, hogy miért kell a város legmagasabb építményének a porba hullania.

- Én úgy hallottam, hogy erre a helyre körforgalmat akarnak építtetni - mondja az egyik férfi -, ez a híresztelés a környéken.

A beszélgetés közben ott terem mellettünk egy védősisakos ember, s megkezdi a visszaszámlálást: három, kettő, egy- mindenki az órájára néz, még öt perc van tizenegyig -, ám ekkor már nincs visszaút. Hatalmas robbanás, s a torony, mint egy tehetetlen szalmazsák, az oldalára dől. Mély morajlás hallatszik, megremeg alattunk a föld, ahogy a monstrum leomlik. Pár pillanatig csend, egy idős nő könnycseppet töröl le az arcáról, majd beterít bennünket a porfelhő. A robbantás után nem marad más, csak törmelék: tégla- és alumíniumhegyek mindenütt. Míg az utca lakói csendben meggyászolnák a kéményt, addig a takarítógépek már munkába is állnak.

Gesztesi István, a robbantást végző tatabányai cég robbantásvezetője elmondja, hogy egy szlovák termé-ket, az úgynevezett Permon 10 T robbanóanyagot használták a művelethez.

- Tízdekás robbanóanyagokkal dolgoztunk, melyek leginkább a debreceni kolbászra hasonlítanak - von viccesen párhuzamot a szakember -, s ebből nyolc kilo-grammnyit helyeztünk el az építményen. - Negyvennyolc lyukba tettünk robbanószert, így sikerült ledönteni a kéményt.

A robbantásvezető szerint a művelet leginkább egy fa kivágásához hasonlít: ők is csak a kémény egyik oldalát vágták be. Az akció sikeres volt, a hatvanméteres építmény pont arra dőlt, amerre tervezték. Utána nem maradt más, mint törmelék.

- A kémény oldalán találtunk egy nyílást, melytől egy picit tartottunk - jelenti ki a szakértő. - Ez ugyanis megcsavarhatta volna az építményt dőlés közben, de szerencsére minden a terv szerint működött, s a kémény is a helyére dőlt. Ha - mint az iskolában - osztályoznom kellene a robbantást, akkor csillagos ötöst kapna. Voltam már veszélyesebb robbantási terepen is, akkor egy nyolcvanméteres építményt kellett tízméternyi helyen eltüntetni. Ott akkor a roskasztás mellett döntöttünk, itt azonban volt elég hely ahhoz, hogy a kéményt az oldalára döntsük.

- Én úgy hallottam, hogy erre a helyre körforgalmat akarnak építtetni - mondja az egyik férfi -, ez a híresztelés a környéken.

A beszélgetés közben ott terem mellettünk egy védősisakos ember, s megkezdi a visszaszámlálást: három, kettő, egy- mindenki az órájára néz, még öt perc van tizenegyig -, ám ekkor már nincs visszaút. Hatalmas robbanás, s a torony, mint egy tehetetlen szalmazsák, az oldalára dől. Mély morajlás hallatszik, megremeg alattunk a föld, ahogy a monstrum leomlik. Pár pillanatig csend, egy idős nő könnycseppet töröl le az arcáról, majd beterít bennünket a porfelhő. A robbantás után nem marad más, csak törmelék: tégla- és alumíniumhegyek mindenütt. Míg az utca lakói csendben meggyászolnák a kéményt, addig a takarítógépek már munkába is állnak.

Gesztesi István, a robbantást végző tatabányai cég robbantásvezetője elmondja, hogy egy szlovák termé-ket, az úgynevezett Permon 10 T robbanóanyagot használták a művelethez.

- Tízdekás robbanóanyagokkal dolgoztunk, melyek leginkább a debreceni kolbászra hasonlítanak - von viccesen párhuzamot a szakember -, s ebből nyolc kilo-grammnyit helyeztünk el az építményen. - Negyvennyolc lyukba tettünk robbanószert, így sikerült ledönteni a kéményt.

A robbantásvezető szerint a művelet leginkább egy fa kivágásához hasonlít: ők is csak a kémény egyik oldalát vágták be. Az akció sikeres volt, a hatvanméteres építmény pont arra dőlt, amerre tervezték. Utána nem maradt más, mint törmelék.

- A kémény oldalán találtunk egy nyílást, melytől egy picit tartottunk - jelenti ki a szakértő. - Ez ugyanis megcsavarhatta volna az építményt dőlés közben, de szerencsére minden a terv szerint működött, s a kémény is a helyére dőlt. Ha - mint az iskolában - osztályoznom kellene a robbantást, akkor csillagos ötöst kapna. Voltam már veszélyesebb robbantási terepen is, akkor egy nyolcvanméteres építményt kellett tízméternyi helyen eltüntetni. Ott akkor a roskasztás mellett döntöttünk, itt azonban volt elég hely ahhoz, hogy a kéményt az oldalára döntsük.

- Én úgy hallottam, hogy erre a helyre körforgalmat akarnak építtetni - mondja az egyik férfi -, ez a híresztelés a környéken.

A beszélgetés közben ott terem mellettünk egy védősisakos ember, s megkezdi a visszaszámlálást: három, kettő, egy- mindenki az órájára néz, még öt perc van tizenegyig -, ám ekkor már nincs visszaút. Hatalmas robbanás, s a torony, mint egy tehetetlen szalmazsák, az oldalára dől. Mély morajlás hallatszik, megremeg alattunk a föld, ahogy a monstrum leomlik. Pár pillanatig csend, egy idős nő könnycseppet töröl le az arcáról, majd beterít bennünket a porfelhő. A robbantás után nem marad más, csak törmelék: tégla- és alumíniumhegyek mindenütt. Míg az utca lakói csendben meggyászolnák a kéményt, addig a takarítógépek már munkába is állnak.

Gesztesi István, a robbantást végző tatabányai cég robbantásvezetője elmondja, hogy egy szlovák termé-ket, az úgynevezett Permon 10 T robbanóanyagot használták a művelethez.

- Tízdekás robbanóanyagokkal dolgoztunk, melyek leginkább a debreceni kolbászra hasonlítanak - von viccesen párhuzamot a szakember -, s ebből nyolc kilo-grammnyit helyeztünk el az építményen. - Negyvennyolc lyukba tettünk robbanószert, így sikerült ledönteni a kéményt.

A robbantásvezető szerint a művelet leginkább egy fa kivágásához hasonlít: ők is csak a kémény egyik oldalát vágták be. Az akció sikeres volt, a hatvanméteres építmény pont arra dőlt, amerre tervezték. Utána nem maradt más, mint törmelék.

- A kémény oldalán találtunk egy nyílást, melytől egy picit tartottunk - jelenti ki a szakértő. - Ez ugyanis megcsavarhatta volna az építményt dőlés közben, de szerencsére minden a terv szerint működött, s a kémény is a helyére dőlt. Ha - mint az iskolában - osztályoznom kellene a robbantást, akkor csillagos ötöst kapna. Voltam már veszélyesebb robbantási terepen is, akkor egy nyolcvanméteres építményt kellett tízméternyi helyen eltüntetni. Ott akkor a roskasztás mellett döntöttünk, itt azonban volt elég hely ahhoz, hogy a kéményt az oldalára döntsük.

A beszélgetés közben ott terem mellettünk egy védősisakos ember, s megkezdi a visszaszámlálást: három, kettő, egy- mindenki az órájára néz, még öt perc van tizenegyig -, ám ekkor már nincs visszaút. Hatalmas robbanás, s a torony, mint egy tehetetlen szalmazsák, az oldalára dől. Mély morajlás hallatszik, megremeg alattunk a föld, ahogy a monstrum leomlik. Pár pillanatig csend, egy idős nő könnycseppet töröl le az arcáról, majd beterít bennünket a porfelhő. A robbantás után nem marad más, csak törmelék: tégla- és alumíniumhegyek mindenütt. Míg az utca lakói csendben meggyászolnák a kéményt, addig a takarítógépek már munkába is állnak.

Gesztesi István, a robbantást végző tatabányai cég robbantásvezetője elmondja, hogy egy szlovák termé-ket, az úgynevezett Permon 10 T robbanóanyagot használták a művelethez.

- Tízdekás robbanóanyagokkal dolgoztunk, melyek leginkább a debreceni kolbászra hasonlítanak - von viccesen párhuzamot a szakember -, s ebből nyolc kilo-grammnyit helyeztünk el az építményen. - Negyvennyolc lyukba tettünk robbanószert, így sikerült ledönteni a kéményt.

A robbantásvezető szerint a művelet leginkább egy fa kivágásához hasonlít: ők is csak a kémény egyik oldalát vágták be. Az akció sikeres volt, a hatvanméteres építmény pont arra dőlt, amerre tervezték. Utána nem maradt más, mint törmelék.

- A kémény oldalán találtunk egy nyílást, melytől egy picit tartottunk - jelenti ki a szakértő. - Ez ugyanis megcsavarhatta volna az építményt dőlés közben, de szerencsére minden a terv szerint működött, s a kémény is a helyére dőlt. Ha - mint az iskolában - osztályoznom kellene a robbantást, akkor csillagos ötöst kapna. Voltam már veszélyesebb robbantási terepen is, akkor egy nyolcvanméteres építményt kellett tízméternyi helyen eltüntetni. Ott akkor a roskasztás mellett döntöttünk, itt azonban volt elég hely ahhoz, hogy a kéményt az oldalára döntsük.

A beszélgetés közben ott terem mellettünk egy védősisakos ember, s megkezdi a visszaszámlálást: három, kettő, egy- mindenki az órájára néz, még öt perc van tizenegyig -, ám ekkor már nincs visszaút. Hatalmas robbanás, s a torony, mint egy tehetetlen szalmazsák, az oldalára dől. Mély morajlás hallatszik, megremeg alattunk a föld, ahogy a monstrum leomlik. Pár pillanatig csend, egy idős nő könnycseppet töröl le az arcáról, majd beterít bennünket a porfelhő. A robbantás után nem marad más, csak törmelék: tégla- és alumíniumhegyek mindenütt. Míg az utca lakói csendben meggyászolnák a kéményt, addig a takarítógépek már munkába is állnak.

Gesztesi István, a robbantást végző tatabányai cég robbantásvezetője elmondja, hogy egy szlovák termé-ket, az úgynevezett Permon 10 T robbanóanyagot használták a művelethez.

- Tízdekás robbanóanyagokkal dolgoztunk, melyek leginkább a debreceni kolbászra hasonlítanak - von viccesen párhuzamot a szakember -, s ebből nyolc kilo-grammnyit helyeztünk el az építményen. - Negyvennyolc lyukba tettünk robbanószert, így sikerült ledönteni a kéményt.

A robbantásvezető szerint a művelet leginkább egy fa kivágásához hasonlít: ők is csak a kémény egyik oldalát vágták be. Az akció sikeres volt, a hatvanméteres építmény pont arra dőlt, amerre tervezték. Utána nem maradt más, mint törmelék.

- A kémény oldalán találtunk egy nyílást, melytől egy picit tartottunk - jelenti ki a szakértő. - Ez ugyanis megcsavarhatta volna az építményt dőlés közben, de szerencsére minden a terv szerint működött, s a kémény is a helyére dőlt. Ha - mint az iskolában - osztályoznom kellene a robbantást, akkor csillagos ötöst kapna. Voltam már veszélyesebb robbantási terepen is, akkor egy nyolcvanméteres építményt kellett tízméternyi helyen eltüntetni. Ott akkor a roskasztás mellett döntöttünk, itt azonban volt elég hely ahhoz, hogy a kéményt az oldalára döntsük.

Gesztesi István, a robbantást végző tatabányai cég robbantásvezetője elmondja, hogy egy szlovák termé-ket, az úgynevezett Permon 10 T robbanóanyagot használták a művelethez.

- Tízdekás robbanóanyagokkal dolgoztunk, melyek leginkább a debreceni kolbászra hasonlítanak - von viccesen párhuzamot a szakember -, s ebből nyolc kilo-grammnyit helyeztünk el az építményen. - Negyvennyolc lyukba tettünk robbanószert, így sikerült ledönteni a kéményt.

A robbantásvezető szerint a művelet leginkább egy fa kivágásához hasonlít: ők is csak a kémény egyik oldalát vágták be. Az akció sikeres volt, a hatvanméteres építmény pont arra dőlt, amerre tervezték. Utána nem maradt más, mint törmelék.

- A kémény oldalán találtunk egy nyílást, melytől egy picit tartottunk - jelenti ki a szakértő. - Ez ugyanis megcsavarhatta volna az építményt dőlés közben, de szerencsére minden a terv szerint működött, s a kémény is a helyére dőlt. Ha - mint az iskolában - osztályoznom kellene a robbantást, akkor csillagos ötöst kapna. Voltam már veszélyesebb robbantási terepen is, akkor egy nyolcvanméteres építményt kellett tízméternyi helyen eltüntetni. Ott akkor a roskasztás mellett döntöttünk, itt azonban volt elég hely ahhoz, hogy a kéményt az oldalára döntsük.

Gesztesi István, a robbantást végző tatabányai cég robbantásvezetője elmondja, hogy egy szlovák termé-ket, az úgynevezett Permon 10 T robbanóanyagot használták a művelethez.

- Tízdekás robbanóanyagokkal dolgoztunk, melyek leginkább a debreceni kolbászra hasonlítanak - von viccesen párhuzamot a szakember -, s ebből nyolc kilo-grammnyit helyeztünk el az építményen. - Negyvennyolc lyukba tettünk robbanószert, így sikerült ledönteni a kéményt.

A robbantásvezető szerint a művelet leginkább egy fa kivágásához hasonlít: ők is csak a kémény egyik oldalát vágták be. Az akció sikeres volt, a hatvanméteres építmény pont arra dőlt, amerre tervezték. Utána nem maradt más, mint törmelék.

- A kémény oldalán találtunk egy nyílást, melytől egy picit tartottunk - jelenti ki a szakértő. - Ez ugyanis megcsavarhatta volna az építményt dőlés közben, de szerencsére minden a terv szerint működött, s a kémény is a helyére dőlt. Ha - mint az iskolában - osztályoznom kellene a robbantást, akkor csillagos ötöst kapna. Voltam már veszélyesebb robbantási terepen is, akkor egy nyolcvanméteres építményt kellett tízméternyi helyen eltüntetni. Ott akkor a roskasztás mellett döntöttünk, itt azonban volt elég hely ahhoz, hogy a kéményt az oldalára döntsük.

- Tízdekás robbanóanyagokkal dolgoztunk, melyek leginkább a debreceni kolbászra hasonlítanak - von viccesen párhuzamot a szakember -, s ebből nyolc kilo-grammnyit helyeztünk el az építményen. - Negyvennyolc lyukba tettünk robbanószert, így sikerült ledönteni a kéményt.

A robbantásvezető szerint a művelet leginkább egy fa kivágásához hasonlít: ők is csak a kémény egyik oldalát vágták be. Az akció sikeres volt, a hatvanméteres építmény pont arra dőlt, amerre tervezték. Utána nem maradt más, mint törmelék.

- A kémény oldalán találtunk egy nyílást, melytől egy picit tartottunk - jelenti ki a szakértő. - Ez ugyanis megcsavarhatta volna az építményt dőlés közben, de szerencsére minden a terv szerint működött, s a kémény is a helyére dőlt. Ha - mint az iskolában - osztályoznom kellene a robbantást, akkor csillagos ötöst kapna. Voltam már veszélyesebb robbantási terepen is, akkor egy nyolcvanméteres építményt kellett tízméternyi helyen eltüntetni. Ott akkor a roskasztás mellett döntöttünk, itt azonban volt elég hely ahhoz, hogy a kéményt az oldalára döntsük.

- Tízdekás robbanóanyagokkal dolgoztunk, melyek leginkább a debreceni kolbászra hasonlítanak - von viccesen párhuzamot a szakember -, s ebből nyolc kilo-grammnyit helyeztünk el az építményen. - Negyvennyolc lyukba tettünk robbanószert, így sikerült ledönteni a kéményt.

A robbantásvezető szerint a művelet leginkább egy fa kivágásához hasonlít: ők is csak a kémény egyik oldalát vágták be. Az akció sikeres volt, a hatvanméteres építmény pont arra dőlt, amerre tervezték. Utána nem maradt más, mint törmelék.

- A kémény oldalán találtunk egy nyílást, melytől egy picit tartottunk - jelenti ki a szakértő. - Ez ugyanis megcsavarhatta volna az építményt dőlés közben, de szerencsére minden a terv szerint működött, s a kémény is a helyére dőlt. Ha - mint az iskolában - osztályoznom kellene a robbantást, akkor csillagos ötöst kapna. Voltam már veszélyesebb robbantási terepen is, akkor egy nyolcvanméteres építményt kellett tízméternyi helyen eltüntetni. Ott akkor a roskasztás mellett döntöttünk, itt azonban volt elég hely ahhoz, hogy a kéményt az oldalára döntsük.

A robbantásvezető szerint a művelet leginkább egy fa kivágásához hasonlít: ők is csak a kémény egyik oldalát vágták be. Az akció sikeres volt, a hatvanméteres építmény pont arra dőlt, amerre tervezték. Utána nem maradt más, mint törmelék.

- A kémény oldalán találtunk egy nyílást, melytől egy picit tartottunk - jelenti ki a szakértő. - Ez ugyanis megcsavarhatta volna az építményt dőlés közben, de szerencsére minden a terv szerint működött, s a kémény is a helyére dőlt. Ha - mint az iskolában - osztályoznom kellene a robbantást, akkor csillagos ötöst kapna. Voltam már veszélyesebb robbantási terepen is, akkor egy nyolcvanméteres építményt kellett tízméternyi helyen eltüntetni. Ott akkor a roskasztás mellett döntöttünk, itt azonban volt elég hely ahhoz, hogy a kéményt az oldalára döntsük.

A robbantásvezető szerint a művelet leginkább egy fa kivágásához hasonlít: ők is csak a kémény egyik oldalát vágták be. Az akció sikeres volt, a hatvanméteres építmény pont arra dőlt, amerre tervezték. Utána nem maradt más, mint törmelék.

- A kémény oldalán találtunk egy nyílást, melytől egy picit tartottunk - jelenti ki a szakértő. - Ez ugyanis megcsavarhatta volna az építményt dőlés közben, de szerencsére minden a terv szerint működött, s a kémény is a helyére dőlt. Ha - mint az iskolában - osztályoznom kellene a robbantást, akkor csillagos ötöst kapna. Voltam már veszélyesebb robbantási terepen is, akkor egy nyolcvanméteres építményt kellett tízméternyi helyen eltüntetni. Ott akkor a roskasztás mellett döntöttünk, itt azonban volt elég hely ahhoz, hogy a kéményt az oldalára döntsük.

- A kémény oldalán találtunk egy nyílást, melytől egy picit tartottunk - jelenti ki a szakértő. - Ez ugyanis megcsavarhatta volna az építményt dőlés közben, de szerencsére minden a terv szerint működött, s a kémény is a helyére dőlt. Ha - mint az iskolában - osztályoznom kellene a robbantást, akkor csillagos ötöst kapna. Voltam már veszélyesebb robbantási terepen is, akkor egy nyolcvanméteres építményt kellett tízméternyi helyen eltüntetni. Ott akkor a roskasztás mellett döntöttünk, itt azonban volt elég hely ahhoz, hogy a kéményt az oldalára döntsük.

- A kémény oldalán találtunk egy nyílást, melytől egy picit tartottunk - jelenti ki a szakértő. - Ez ugyanis megcsavarhatta volna az építményt dőlés közben, de szerencsére minden a terv szerint működött, s a kémény is a helyére dőlt. Ha - mint az iskolában - osztályoznom kellene a robbantást, akkor csillagos ötöst kapna. Voltam már veszélyesebb robbantási terepen is, akkor egy nyolcvanméteres építményt kellett tízméternyi helyen eltüntetni. Ott akkor a roskasztás mellett döntöttünk, itt azonban volt elég hely ahhoz, hogy a kéményt az oldalára döntsük.