Már megint fújja a Szél!

- Makovecz Imre minden műve szakrális: a természetfeletti, az isteni hatalom üzen általa. Építményei, rajzai felfelé húznak minket, büszkék lehetünk, hogy Isten teremtményei vagyunk; tanít bennünket szárnyakat növeszteni. Ezek az épületek melegséget sugároznak, biztonságot adnak, körülölelnek. Az építész hajdan isteni sugallattal dolgozott, mára számítógéppel tervező mérnök vált belőle. Ilyen értelemben Makovecz Imre nem korunk embere. Az ő munkái elvarázsoltan összetettek. Érzékeny, vibráló, akaratos lényével nem maradt meg a kaptafánál: írástudó is, közéletet is él. Az írástudók árulásáról már sokan cikkeztek, a magyar értelmiség korrumpálódása ma már közhely. Makovecz Imre fénylő kivétel. Életműve törődés a sorsunkkal, tanítás: ne bízzuk az életünket kis érdekcsoportokra, a politika nem lehet csak az ő kiváltságuk. Nehéz sorsot választott. Szabó Éva verse illik rá: Fának születtem, / állva élek. / Nem voltam szeszélye a szélnek. / Levél vagy? Azt kell megtanulni. / Nem szabad, csak fölfelé hullni .

Makovecz Imre a tárogatóhoz kapcsolódóan elmesélte a közönségnek, hogy gyermekkorában Nagykapornakon élt a Szél bácsi, aki ki-kiült az út mellé tárogatózni. Mentek az emberek szőlőt kötözni, és mondták: Na, a Szél már megint fújja! Aztán mostani, paraszti élethez fűződő élményeit mesélte az építész:

- Miközben illegalitásban lévő pénzhatalmakat szolgál ki a magyar politika, aközben az emberek megpróbálnak normálisan élni. A vidék ki van fosztva: a néhai parasztok kis kockaházakban élnek, amihez tartozik egy kert és slussz. Át lehet menni úgy egy falun, hogy nem hallatszik kakasszó. Az a régi átok látszik megvalósulni: Gyepesedjen be az udvarod! Megkérdeztem nemrég egy parasztembert, miért nincsenek tyúkjai. Azt felelte: elmúlt az az idő, táp kéne, az meg nincs. Ez nem igaz, hiszen az anyám is konyhai hulladékon tartotta a baromfit. Itt szemléletváltozás történt. Magyarországon épül a politikától független második Magyarország. Mindenki, aki akar valamit tenni, építi ezt a második Magyarországot. Én is így vagyok, és fütyülök a politikára.

Makovecz Imre azt is elmondta, hogy 1956-ban harmadéves egyetemista volt. Kezdeményezte, hogy a diákok által megfogalmazott 16 pontot (köztük a Menjenek ki az oroszok! követelést) sokszorosítsák. Szereztek teherautót, éjjel szétszórták a röplapokat, majd társaival Szolnokra igyekeztek, hogy csatlakozzanak a katonákhoz. Ávósok fogták el őket útközben, egy éjjel fogva tartották őket a laktanyájukban. Kaszások kényszerítették ki a szabadon bocsátásukat. Mire visszakerültek Pestre, már Nagy Imre volt a miniszterelnök.