Belföld

2007.12.20. 03:29

Egy kutya, két kutya, száz kutya

Gencsapáti - Ki ezért van itt, ki azért, egyik kutya, másik eb. Van, amelyiket elkapta a vadászösztön a baromfiólban, mást egyszerűen meguntak. Fehérek, feketék, tarkák - egyetlen közös vonásuk, hogy valamennyiüket kidobták.

Rába Adrienn

Minden, nem kívánatossá vált kutya az emberi felelőtlenség és hozzá nem értés áldozata. Menhelyre csak a legszerencsésebbek kerülnek közülük. Legtöbbjüket gyepmester fogja be és altatja el, ha néhány napon belül nem kerül új gazdájuk. Vas megyében különösen roszszak az esélyeik, kevés a kutyamenhely, és ami van, annak is bizonytalan a jövője - akárcsak a gencsapáti Kutyaparadicsomé...

- Nincs helyünk, sajnálom! Próbálkozzon később, talán az ünnepek között... - mondja Ferenczi Endre a telefonba egy érdeklődőnek.

A gencsapáti kutyamenhely működtetője pillanatnyilag közel negyven eb ideiglenes gazdája. Furgonjában most is riadtan lapul egy négylábú, zsemleszínű, fekete hátú, németjuhásznak zömök, tacskónak magas. Alázatosan ugrik ki az autóból, földön csúszva, farkcsóválva ismerkedik az új hellyel. Neki szerencséje volt. Bekerülni a Tájmer-kertben működő Kutyaparadicsomba annyi, mint még egy esélyt kapni az élettől.

- Vannak fajkutyáink és persze útszéli keverékek is - meséli a sok kutya ideiglenes gazdája. - A formátlan, csupaláb bundások általában osztrák családokhoz kerülnek. A sógorok hozzáállása egészen más: nem számít a pedigré, csak a kutya jellemét nézik. A nagy, erős példányokat gyakran viszik területőrzőknek cégekhez, a kis pincsiket családi kedvencnek, és sajnos olyan is van, akit mogorvasága miatt egyáltalán nem merünk gazdához adni.

Hogy meddig marad a hathektáros telepen a közel negyven állat, nem csak attól függ, hogy milyen hamar érkezik befogadó, hanem attól is, mikor talál gazdát a terület. A Kutyaparadicsom kenneljei ma egy magánszemély telkén állnak. Cserébe, hogy gondozzák, használhatják az ingatlant - amíg nem akad rá vevő. Ára, mivel közben átminősült az övezet, s a jövőben talán lakópark épül majd arra, több tíz millió forintra rúg. Ferenczi Endre nem tud ennyit fizetni érte. Úgy próbálta megoldani a problémát, hogy nagyobb területet vásárolt Gencsapáti másik oldalán, egy kiskertes részen, oda telepítette volna át a kutyákat. Ez azonban úgy tűnik, nem fog sikerülni. Bár a szomszédok viszonylag távol vannak, amint kiderült a szándék, rögtön akadt, aki hevesen tiltakozott ellene - és nem csak a polgármesteri hivatalhoz eljuttatott beadvánnyal. Többször járt tolvaj azóta a területen, szerszámok és a kutyák edzésére szolgáló akadálypálya darabjai tűntek el, s valaki légpuskával is lövöldözött befelé. Bár a falu vezetősége a kutyamenhely ügyéhez alapvetően pozitívan áll, a kiválasztott helyszínt a polgármester sem tartja alkalmasnak.

- Kiskertes környéken van, ami az ökológiai folyosó része, és hamarosan talán be is épülhet - mondja Bodorkós Ferenc. - A Kutyaparadicsom új helyét külterületen, a 87-es főút másik oldalán tudnám csak elképzelni és támogatni.

Hamarosan tehát menni kell, de ez még a viszonylag távoli jövő problémája. Napi szinten akad bőven másik: lassan azon is gondolkodni kell, mit esznek majd az ebek...

- A mai menü zöldbabfőzelék kenyérrel és kevés hússal - mutatja Ferenczi Endre a hatalmas vödörbe ömlesztett ételmaradékot. - A legnagyobb közétkeztetési vállalattól kapjuk, de csak iskolaidőben. A büki takarmánygyártótól jutott még nekünk általában sérült csomagolása miatt leselejtezett kutyatáp, ez a forrás azonban mára, dacára a támogatási szerződésnek, valamiért elapadt. Utoljára nyáron érkezett szállítmány tőlük. Ennyi kutya élelmezése komoly költség. A szörnyű az egészben az, hogy bár többségük Szombathelyről érkezik hozzánk, se a megye, se a megyeszékhely önkormányzata nem támogat bennünket, s a multinacionális cégek sem, akár egy kevéske selejtes táppal, pedig ők igazán megtehetnék. Az ínséges időszakokat saját zsebből, a befogásukért kapott honoráriumból és adományokból próbáljuk átvészelni.

Adomány, bár a megye egyetlen minden szempontból legálisan működő állatottho-na a gencsapáti, kevés jut. Míg az egyelőre csak alapítványi szinten létező szombathelyi menhely több száz ezer forintot kap évente az adók egy százalékából, a gencsi kutyáknak tavaly mindössze hetvenezer forint jutott. A kutyabarátok most más úton próbálnak segíteni. Ki, ahogy tud: az állatklinika állatorvosai kedvezményes gyógyításukkal, oltásukkal, féreghajtásukkal, a tenyésztők pedig egy-egy fajtatiszta kiskutya felajánlásával, akit a kutyamenhely üzemeltetője a piacinál jóval alacsonyabb áron értékesíthet, az érte kapott pénzt pedig gazdátlanok fajtársaira fordíthatja. (Most épp egy különleges, blau-schimmel színű angol cocker spániel kölyök keres ily módon gazdát.)

Tavaly több mint hatszáz kutyát mentettek meg, s az idei mérleg is hasonlóképpen alakul. Hogy jövőre lesz-e még kutyamenhely, ki tudja?! Ferenczi Endre nem adja fel. Vár valamire. Csodára. Vagy ami ugyanaz: felajánlókra, támogatókra, adományozókra...

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!