Belföld

2008.04.16. 02:29

Kitörési pontok

Kissomlyó - Prekoncepcióval érkeztem vissza első alkalommal a faluból, meggyőzve magamat arról, hogy kihalóban van ez a varázsos szépségű hely. Kollégáim figyelmeztettek, erről szó sincs, és a polgármester is ugyanezt mondta a telefonba.

Peltzer Géza

Melegen süt az áprilisi nap, Kissomlyó csendjét fűkasza hangja veri fel. Más nemigen, csak néha húz el egy autó az úton. A falu csendes, talán már túl csendes. Hétfő délelőtt a kocsma zárva, mellette a bolt. Belesek, ez bizony már végleg becsukott. A Vas Népe terjesztőjének házát hamar megtalálom, de dörömbölésemre nem nyit ajtót senki. A szomszéd házból azonban csengetésre kijön a Gulyás házaspár. Az asszony volt az utolsó postás a faluban.

- Posta nincs, az iskola régen megszűnt, de egy-két fiatal visszaköltözik, köztük az én lányom is - újságolja büszkén. - Tudja milyen jó kis falu volt ez, amikor én gyerekeskedtem? Volt itt élet, rendezvények voltak, szüreti felvonulás. Teaesteket rendeztek egy évben kétszer is. Volt, aki süteményt vitt, más egy liter bort, volt, aki tíz forinttal járult hozzá. A hatvanas években az is pénz volt - sorolja. Más fasírtot sütött, azt árulta, szólt a zene. Ez egy szuper falu volt, még fáklyás felvonulásokat is rendeztünk. Hogy milyen alkalomból? Semmilyenből, csak úgy.

Sajnálják a falut, amely közel van a nyolcas és a nyolcvannégyes főúthoz is, a Balaton csak félóra. Már az osztrákok sem veszik annyira a házakat, mint korábban.

A hivatalban Tóth Ferenctől, a falu első emberétől megtudom, az önkormányzathoz alig csordogálnak a bevételek, de megpróbálnak segíteni a letelepe- désben. Maximum négyszázezer forint kamatmentes kölcsönt adnak telekvásárláshoz, lakásfelújításhoz, -korszerűsítéshez. Aztán itt is demográfiai gondokról esik szó.

- Igaz, aki az alsófalu felől érkezik, szomorúbb képet alkot a faluról. Az az utca a legrégibb, ott a legidősebbek a házak, ott élnek az idősebb emberek is, persze ott ürülnek meg jobban a házak. A falvak mindenütt idősödnek, de itt vannak biztató jelek is, felújítanak épületeket olyan, ma még aktív emberek, akik majd itt szeretnék eltölteni nyugdíjas éveiket.

- Mi ingyentelket nem tudunk adni, de célunk, hogy megőrizzük vagy növeljük a lélekszámot. Hat településsel összefogva tervezzük a csatornázást, rá akarunk kötni Jánosháza szennyvíztisztítójára. Amint kiírnak erre pályázatot, indulunk rajta, ha kedvezők lesznek a feltételek - újságolja örömmel a polgármester, aki már negyedik ciklusát tölti.

A községben 286-an laknak, a lélekszám stagnál évek óta. A faluhoz mintegy huszonötezer hektár szőlőterület tartozik, a hegyközségük közös a Ság heggyel, a terület a Somlói borvidékhez tartozik. Összesen mintegy háromszázan foglalkoznak szőlőtermesztéssel a vulkáni eredetű talajon, de a gazdák nagyobb része ma már nem falubeli.

A nyolcvanéves Horváth Rezső kapuján csöngetünk a polgármesterrel. Mankóra támaszkodva jön elénk. Bosszankodva mondja, a szőlőben kellene lenni, a műtrágyázásnak most van itt az ideje.

- Szerves trágya már nem nagyon van, állat sincs - kínál hellyel az előszobában. Amíg volt téesz, addig ez egy olyan falu volt, hogy még Hollandiából is jöttek megcsodálni. A téesz mindennel foglalkozott: állattenyésztéssel, szőlőtermesztéssel, borászattal, még kőbányája is volt. Volt, aki száz mázsa búzát kapott részesedésként. A harmadik szomszédomnak tizennyolc-húsz mázsa cukor volt a padlásán, de az is kapott száz mázsa gabonát.

Kérdem, mennyien dolgoztak a téeszben, erre az egész falu a magától értetődő válasz. Akkoriban mintegy hétszázan lakhatták a falut. Később összevonták a téeszt, még ezután is jó világ volt egy darabig.

- A Marcal mentén négy-ötszáz szarvasmarhát tartottak ridegen. Aztán csak elfogytak a jószágok, mint minden ebben az országban. Nincs talán még tíz éve sem, hogy csődöt jelentett a téesz. Most meg nézze, itt rohad a szénabála kint, nincs egy tehén sem a faluban - mondja kicsit szomorúan. Jó kis falu volt ez, nem volt itt szegény a nép.

A fiatalok is arra törekszenek, hogy a falu ne néptelenedjen el, a fiatalok egy része ma már nem akar beköltözni Sárvárra, itt akarnak élni, és lehetőleg dolgozni is - tudom meg Kostyák Borbála képviselőtől. Évente megrendezik a Rák fesztivált, de ez csak a kezdet volt. Elképzelésük az, hogy olyan kis, néhány főt foglalkoztató vállalkozásokat hoznak létre, amelyek munkalehetőséget teremtenek. Mint a Sík Mosoly Kulturális Egyesület vezetője hozzátette, fantáziát látnak a falu feletti vulkánban is. Létrehozták a Kemenes Vulkánpark projektet Celldömölkkel és Sitkével közösen dr. Harangi Szabolcs vulkanológus szakmai támogatásával. Az első ezzel kapcsolatos előadás 29-én lesz. A hosszabb távú cél mindenképp a vulkánpark létrehozása lenne, ami Magyarországon ma még nincs, Európában is csak kettő. Lehet, tényleg kitörés előtt van a falu?

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!