2008.04.19. 02:29
Színházi összhang
Szombathely - Sikerült: Jordán Tamás kezdeményezésére 1300 középiskolás diák mondta együtt Pilinszky János Apokrif című versének első részét tegnap a sportházban. A zsigerekig hatolt az élmény.
Szombathely valamennyi középiskolája képviseltette magát az egyedülálló, még soha, sehol ki nem próbált akción: ezerháromszáz 15 éves diák töltötte meg tegnap délelőtt fél tizenegykor az Agora-Művelődési és Sportház hatalmas nézőterét. Jordán Tamás, a Weöres Sándor Színház igazgatója mindenekelőtt azt a kérdést tette föl az érzékelhetően kíváncsi diákközönségnek, hogy tudnak-e róla: már van színháza Szombathelynek. Válaszként - a monumentális hangerdő megszületése előtt - kézerdő lendült a magasba. A vállalkozásunk istenkísértő és hátborzongató , folytatta Jordán Tamás, hiszen azt tűztük ki célul, hogy hangokból építünk csodálatos székesegyházat . A színház lényegét is fölmutató, eleven és mással nem pótolható közösségi élmény megteremtéséhez a színház igazgatója a Pilinszky-verset korábban megzenésítő Melis László zeneszerzőt és a Nyugat-magyarországi Egyetem Savaria Egyetemi Központ színházművészeti tanszékének hallgatóit hívta segítségül.
Az akciót teljes egészében rögzítette a Magyar Televízió: Magyarország! Szombathely mutat valamit. Na, hogy tetszett?
Az Apokrif-akcióról készített összeállítást május 31-én délután láthatja a Magyar Televízió közönsége. Tényleg a tegnapi volt az első nagyszabású alkalom, amikor az intézményként tavaly szeptemberben - emlékszünk: egyhangú, tartózkodás és ellenszavazat nélküli közgyűlési döntéssel - megalapított Weöres Sándor Színház megmutatta magát; de főleg hallatott magáról. Ráadásul a Március 15-e téren, ahol Szombathely leendő kőszínháza áll majd. A város kétfordulós tervpályázat kiírására készül. Érdeklődésünkre dr. Ipkovich György polgármester elmondta, hogy a pályázaton részt vevő építészeknek a kiírás valóban lehetőséget ad arra, hogy számoljanak a sportház épületével (vagyis nem föltétlenül kell lebontani).
Így aztán több szempontból jelképesnek tekinthető, hogy éppen itt hangzott föl tegnap délelőtt 1300 középiskolás - remélhetőleg hamarosan rendszeres színházlátogató - diáktól, Melis László gyönyörű zenéjével az Apokrif első része. Külön élmény volt átélni, ahogy az innen-onnan érzékelhető, kezdeti izgés-mozgás Jordán Tamás vezetésével egyszer csak szép összhanggá, komoly játékká változott. Biztos, ami biztos: kivetítőn is követni lehetett a szöveget. A teljes vers végül Pilinszky hangján szólalt meg. A szombathelyi színház igazgatója mélyen hisz abban, hogy a színház több mint előadások összessége: a színház a közösségteremtés helye . A tegnap délelőtt ebből is megmutatott valami lényegeset.
Fűzfa Balázs irodalomtörténész a magány, a kitaszítottság verseként jellemzi Pilinszky költeményét - amely most katartikus közösségi élmény forrásává lett. A kétnapos Pilinszky-konferenciát és a tudományos tanácskozást bevezető Apokrif-akciót összekötő kulcsszó éppen az élmény . Fűzfa Balázs a SEK Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetében évek óta működő élményközpontú irodalomtanítási program kezdeményezője és továbbfejlesztője, irodalmi kultuszok alapítója és működtetője. Fűzfa Balázs legújabb élmény- és kultuszprojektje A 12 legszebb magyar vers 2007-2013 címet viseli, és a magyar irodalmi kánon - konkrét helyekhez köthető - 12 klasszikusának újraolvasását tűzte ki célul. A sorozat a Szeptember végén című Petőfi-verssel és Koltóval kezdődött: a múlt szeptemberi koltói konferencia előadásaiból szerkesztett kötet tegnap került ki a nyomdából. Pilinszky János életének utolsó időszakát - Törőcsik Mari színművész barátsága révén - Vas megyében töltötte: így válhatott az Apokrif-konferencia helyszínévé Szombathely és Bozsok; kirándulással Velembe. Az Apokrif-újraértés után Arany János és a Szondi két apródja következik: 2008 őszén, Balassagyarmaton és Drégelypalánkon. És így tovább: 2013 tavaszáig, amikor a 12. legszebbként Weöres Sándor Valse Triste című verse kerül sorra, a Csönge-Szombathely útvonalon . Közben a Valse Triste-konferencia résztvevői útba ejtik majd a Weöres Sándor Színházat, ahol egészen biztosan akkor is történik valami új és izgalmas. Pont úgy, ahogy az a bizonyos égi forgatókönyv előírja.
A magyartanárok aggódtak, aztán örültek a sikernek: fölépült a hang-katedrális