Belföld

2008.12.24. 11:00

Szegénységben, de szeretetben: pillanatképek egy hatgyermekes család karácsonyi készülődéséről

<b>Szombathely</b> - Vannak olyan családok, amelyeknek gondot okoz az ajándékozás. Andreáéknál hat gyermek van, de nem búsulnak a szegénység miatt, a szentestét együtt, szeretetben töltik.

Bajdó Bettina

Amikor beléptünk a lakás ajtaján, rögtön gyermeki mosolyok köszöntöttek bennünket. Kézen fogva vezettek be minket a szobájukba, s bár szegényes körülmények között élnek, kopottak a bútorok, penészesek a falak.

Nagy volt a sürgés-forgás Andreáék Rohonci úti lakásának konyhájában. A hatból négy gyermek édesanyja körül toporgott, mindegyik segíteni akart az ebéd készítésében. A családnak szerencséje volt, a napokban ingyenes élelmiszercsomagot kaptak, így lesz mit karácsonykor az asztalra tenni.

- Október közepén elvesztettem az állásomat, s bár azóta folyamatosan keresek, eddig nem volt szerencsém - meséli az édesanya. 

- Most van egy kis remény, a napokban voltam állásinterjún, s talán ismét lesz munkám. A párom dolgozik, így a családnak van bevétele, de mivel százezer forint a lakás rezsije, így havonta csak 20-25 ezer forintunk marad a megélhetésre. Ez a hat gyerekre alig elég - súgja a fülünkbe az édesanya.

Miközben beszélgetünk, hatalmas a hangzavar. A gyerekek már nagyon izgatottak a karácsony miatt, azt mesélik, hogy tavaly mivel ajándékozta meg őket a Jézuska. Idén nemcsak ők várnak ajándékot a Jézuskától, hanem cserébe szeretnének adni is valamit, versekkel, énekekkel készültek a szentestére.

- Segítőkészek az emberek a házban - folytatja Andrea -, ha ruhát selejteznek, akkor mindig eszükbe jut a mi családunk, s odaadják a gyerekeimnek. A legnagyobb gondot a cipők és a kabátok jelentik, és sajnos élelemiszerre is alig-alig telik. Szerencse, hogy a gyerekek ehetnek az óvodában és az iskolában, s a szünet alatt is jár nekik a meleg étel, mert nem is tudom, hogy mit tennék eléjük. Nem akarom, hogy éhezzenek, s bármit érzékeljenek a szegénységünkből - törli meg a legkisebb maszatos arcát. 


Szegénységben, de szeretetben élnek Andreáék Fotók: Benkő Sándor

Közben körénk gyűlnek a gyerekek, az álmaikról kérdezzük őket: van, aki biciklit, távirányítós autót akar, s akad, aki plüsselefántot, pónilovat szeretne karácsonyra. Ezzel szemben a valóság sokkal zordabb.

- Nem telik ajándékokra, így a fa alá az kerül, amit a rokonoktól kapunk - teszi hozzá az édesanya. - De nekünk nem is ez a fontos, hanem, hogy együtt lehetünk karácsony ünnepén. Délelőtt a lányokkal a konyhában főzünk, addig a fiúk kitakarítják a szobákat, a kicsik pedig elmennek az édesapjukkal vadkacsát etetni. Délután feldíszítjük a fát, este pedig talán hozzánk is ellátogat a Jézuska. Utána közös tévénézés következik, s hálát adunk azért is, amink van.

Megkérdeztük Andreát, ha lehetne egy kívánsága, mi lenne az, erre ő így felelt: - Nem elégedetlenkedek, boldog vagyok, hogy együtt, szeretetben élünk. Ha mégis kérhetnék, akkor a gyerekeimnek kérnék, bútort, cipőt, kabátot, élelmiszert és játékot. Nekem már az is ajándék, hogy nem üres hassal fekszenek le este. Sosem követelőznek, azért a kevésért is, amit adok nekik, rengeteg szeretetet kapok cserébe - csuklik el a hangja.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!