Kollektív terápia

A gazdasági és a civil szféra képviselőinél kiverte a biztosítékot az a tehetetlenség, amellyel a politikusok a válsághoz közelítenek. Nem mehet ez így tovább, mondták többen is az ISES Alapítvány, a Vas Megyei Munkaadók és Gyáriparosok Szövetsége és az NYME Savaria Egyetemi Központ Társadalomtudományok és Európa-tanulmányok Intézete által közösen jegyzett fórumon, ahol persze megoldási javaslatok is születtek. Ezekről is szót ejtünk majd, előbb azonban nézzük, hogy miféle problémákkal kell szembenéznünk mostanság. Dr. Kondor János, a Vas Megyei Munka-adók és Gyáriparosok Szövetségének elnöke döbbenetes számokkal szolgált: a pénzügyi szektorban az elmúlt fél évben 30 ezer milliárd dollár vált köddé. Az ennek nyomán fellépő pénzhiány pedig világszerte visszavetette a fogyasztást, s mint azt itthon is tapasztalhatjuk, a cégek erre gyárbezárásokkal, leépítésekkel reagálnak. Különösen igaz ez Magyarországra, ahol a politikusok az elmúlt években semmit sem tettek a cégek versenyben tartásáért, s ami még tovább rontotta a helyzetet: a válságról a kormány sokáig azt gondolta, annak csak a szele ér el ide. Nem így történt, s dr. Kondor János szerint, ha az IMF nem segít, az állam októberben csődbe jutott volna. Ez azonban nem megy a végtelenségig, közölte, hogy aztán dr. Pogá-tsa Zoltán, az NYME SEK egyetemi docense arra is rávilágítson: nem önmagában csak a gazdaság, hanem az egész rendszerváltás válságát éljük, reményeinkkel szemben csak a világgazdaság perifériájára tudtunk integrálódni. Nagy baj, hogy Magyarországon alacsony a foglalkoztatottság, az emberek egy része piacképes képesítés nélkül nem tud, sokan pedig nem is hajlandók dolgozni. Az oktatási rendszer valós átalakítása nélkül ez nem is fog megváltozni, dr. Pogátsa Zoltán azonban azt is hangsúlyozta, hogy az országnak (szociál)pszichológusi segítségre is szüksége van, ugyanis nem tudunk közösségben gondolkodni, együtt, egymásért dolgozni.

Dr. Kovács Péter, a Nyugat-dunántúli Regionális Munkaügyi Központ igazgatója sem festett szebb képet, sőt.

Kovács Péter elmondta, hogy az álláskeresők száma csak januárban 18,6 százalékkal nőtt. Elemzése szerint mára elbukott az a szisztéma, amely a forgalomban lévő pénz mennyiségével szabályozta a gazdasági folyamatokat, s a liberálkapitalizmust új struktúrák váltják fel. Ezek bevezetése - a forint körüli bizonytalanságok, a jelentős államadósság és az exportfüggőségünk miatt - korántsem ígérkezik egyszerűnek, s a veszélybe került munkahelyek megmentése sem. Ennek jelenleg két útja kínálkozik: dr. Kovács Péter szerint a különböző támogatások is segíthetnek, az orvosságot azonban a szakképzés megújítása jelenthetné. Győrffy Gábor, az ISES Alapítvány munkatársa többek közt a válság kialakulásáról beszélt (erre a későbbiekben még visszatérünk), majd kifejtette: a válság okozóitól nem várható, hogy megtalálják a megoldást. Hozzátette: biztosan fájdalmas lesz a kilábalás, amely széles társadalmi együttműködés nélkül lehetetlen. Kovács Vince, a Vas Megyei Kereskedelmi és Iparkamara elnöke egyebek mellett a nagy elosztórendszerek átalakítására és arra hívta fel a figyelmet, hogy nem átrendezésre, hanem adócsökkentésre van szükség.

Az előadások után prof. dr. Miszlivetz Ferenc, a fórumot társszervezőként jegyző intézet vezetője azt nyomatékosította, hogy a mostani válság nem csupán a gazdaságról, hanem az egymással és a természettel való együttélésünkről is szól, a kezelése így korántsem egyszerű. Hozzátette: eme komplex krízisre többen, s már évtizedekkel előre figyelmeztettek, csak hát a rendszerváltás eufóriájában hajlamosak voltunk elhinni, hogy a neoliberalizmus modellje minden problémára megoldást kínál. Nem így van, és a kijózanodás fájni fog, s indulatokat, feszültségeket is szül. Elmondása szerint ezt látjuk Amerikában, ahol máris egyfajta forradalom zajlik: a nyolc legjelentősebb bank vezetőjét nyilvános szégyenpadra ültették, mert a nekik juttatott segélyösszegeket a kisbefektetők megmentése helyett saját jutalmazásukra használták fel. A dolgainkkal való őszinte szembenézés nálunk is a kollektív önterápia része kell hogy legyen, közölte prof. dr. Miszlivetz Ferenc (akivel hosszabb interjút készítettünk, ezt a későbbiekben közöljük).

Végül tegyük fel a kérdést, hogy a jelen problémáira mi lehetne a legjobb megoldás? Takács Péter budapesti vállalkozó szerint ezt már 1789-ben megtalálták, csakhogy azóta senki nem próbálta ki, hogy milyen is, amikor egy időben, egyforma erővel jelenik meg egy társadalomban a szabadság, az egyenlőség és a testvériség. Megvalósíthatatlan, mondták egyesek, mások a folyosón szintén azt hangsúlyozták: lesz még olyan mélyen az emberiség, hogy kénytelen lesz belátni: nincs más út a túléléshez. A vita folytatódik, legközelebb jövő pénteken a Magyar Tudományos Akadémián.