Belföld

2010.10.17. 16:44

Nyitva van az ügyfélkapu, csak bújjatok rajta! A digitális írástudás kötelező

Internetezni muszáj. De hogy lehetséges-e? Az eMagyarország Centrum azt tekinti feladatának, hogy minél többen valóban hozzá is férjenek a világhálón elérhető szolgáltatásokhoz; hogy az internet teljesíthesse, amire való. A vasvári workshopon a régió több mint száz e-tanácsadója vett részt. Nyitva van az ügyfélkapu, csak bújjatok rajta...

Ölbei Lívia

A eMagyarország-hálózat kiépítése 2003-ban kezdődött meg Magyarországon, de a folyamatnak még korántsincs vége. Az első három év a „Hozzáférés mindenkinek” jegyében telt; bár a jelmondat – mint célkitűzés – ma is aktuális: Magyarországon a lakosság fele még mindig nem él (nem élhet) a számítógép, az internet adta lehetőségekkel; miközben az előrejelzések szerint öt éven belül a munkahelyek kilencven százaléka a „digitális írástudást” alapkövetelményként veszi számításba.

Az eMagyarország- program keretében ma közel 2000 e-pont (infrastruktúra – számítógépek – plusz szakember) működik az országban, amely ingyenes szolgáltatásokkal, szakképzett e-tanácsadókkal várja mindazokat, akik fejleszteni szeretnék „digitális írástudásukat”. Még mindig kérdés persze, hogy hány epont működik valóban hatékonyan; hogy mennyire épült be a köztudatba az e-pontok létezése.

2008 óta az eMagyarország Centrum (nonprofit közhasznú kft.) kezeli-működteti a hálózatot. A hatékonyság növelésének érdekében – a hálózati szemlélet jegyében – a centrum 2009-ben területi eMagyarország-központokat hozott létre. A Vas megyei területi központ szerepét – pályázat útján – a vasvári Nagy Gáspár Kulturális Központban működő e-pont nyerte el; ahogy az e-tanácsadóknak hasznos információkkal szolgáló workshop megrendezésének jogáért is pályázni kellett.

A workshopon részt vett az eMagyarország Centrum igazgatója, Cseterki Imre, aki egyebek mellett elmondta: „Úgy látom, van szándék a bővítésre, folytatásra: az e-hálózat fejlesztése kiemelt programként szerepel az új kormány elképzeléseiben. Az e-programot a Nemzeti Fejlesztési Minisztérium felügyeli. A tervek szerint a kormányzati ciklus végére – az adóbevalláshoz hasonlóan – bevezetik az e-közigazgatást. Fontos megjegyezni, hogy technikailag az e-közigazgatás is könnyen megoldható, de ha nincs felhasználói készség, a technikával nem sokra megyünk. Még a legfejlettebb országokban is problémaként merül fel, hogy a vidéken élők hátrányban vannak az internet- hozzáférést, internethasználatot illetően; Magyarországon a népesség fele nem ismeri – ezért aztán idegenkedik ettől a technológiától. Az elkövetkezendő években a lakosság 60-70 százalékának meg kell barátkoznia az internettel – mi magunk is ehhez szeretnénk hozzájárulni az e-hálózat adta lehetőségekkel.”

Cseterki Imre úgy látja, hogy bár az e-Magyarországprogram jelenleg „ezer sebből vérzik”, a hálózat lehetőségei óriásiak. Most van folyamatban annak a szempontrendszernek a kidolgozása, amelynek alapján minden e-pont munkája minősül majd. Az új hálózati stratégia a mennyiség helyett elsősorban a minőségre figyel. Korábban 3000 e-pontot tartottak nyilván; most 2000 működő e-pont létezik, amelyek közül 1100 kötött együttműködési megállapodást az e- Centrummal. (A többiek még jelentkezhetnek. A hálózati tagság feltétele az aláírt megállapodás.) Cseterki Imre alapvető problémának látja, hogy bizonytalan az e-tanácsadók státusa.

Véleménye szerint „ügysegédi”, önálló, elismert szakmává kell válnia; máskülönben az e-tanácsadóktól nem várható el magas szintű teljesítmény. (Más kérdés, hogy az „átfedések” kiküszöbölhetők- e: ma sok könyvtáros, pedagógus, művelődésszervező működik e-tanácsadóként.) Cseterki Imre fontosnak tartja azt is, hogy az e-tanácsadó minden körülmények között, függetlenül a választások mindenkori eredményétől, nemzeti érdekeket képvisel: e-tanácsadónak lenni politikailag független, szakmai feladat.

Gergye Rezső, a most már területi e-központként is működő Nagy Gáspár Kulturális Központ igazgatója azt mondja, hogy egy közművelődési intézmény számára mindenekelőtt azért bír kiemelkedő jelentőséggel, ha bekapcsolódik az eMagyarország-hálózat munkájába, mert az internet – napról napra tapasztalják – rendkívül erős közösségformáló erő. Területi e-központként 170 vasi településsel került napi kapcsolatba a kulturális központ: „Az internethasználat az értékválasztásra is megtaníthat bennünket. Ömlik ránk az információ: rajtunk is múlik, hogy mi az, amit elfogadunk – és mi az, amit elutasítunk belőle. Az a legfontosabb, hogy ne kárhoztassuk az internetet, inkább éljünk vele. Ki nem térhetünk előle.” 

OLDALTÖRÉS: Az állam ma lemaradásban van



Az állam ma lemaradásban van

A hátrányos helyzetűek bevonása a eprogramba, költséghatékonyság, pályázatok, a program ismertségének növelése – a workshop e-tanácsadói szekciókban tájékozódtak.

A hátrányos helyzetűek bevonásának lehetőségeit kereső szekcióban szó esett egyebek mellett arról, hogy kifejezetten a cigány kisebbség számára meghirdetett eMagyarország- pályázatok vajon pozitív hatással bírnak-e; avagy inkább a szegregációt erősítik. Erre is, arra is van példa, a workshop résztvevői mindenesetre az integrációt pártolják, miközben felmerül az is, hogy az e-tanácsadók a mindennapokban a legkülönfélébb hátrányos helyzetű csoportok – fogyatékkal élők, munkanélküliek – képviselőivel találkoznak. (Balatonfüreden például létezik olyan e-pont, amelyek fogyatékkal élők működtetnek. A sikerhez persze szükség van a felhasználók fogadókészségére is.) Az internet-használat szempontjából hátrányos helyzetűnek mondhatók a középkorúak is. Általános véleményként kristályosodik ki a beszélgetésen, hogy a szolgáltatásokra van igény – viszont az infrastruktúrán volna mit javítani az e-pontokon.

Az aprófalvas Vas megyében (lásd például! Őrség) különösen fontos szerepet tölthetnek be az e-pontok, a hatékony működéshez viszont az államnak, a hatóságoknak is partnerként kell, kellene viselkedniük. Ezen a téren öszszében- egészében az állam lemaradása tapasztalható. 


Szerintem (Ölbei Lívia jegyzete)
1972: az első e-mail-program megszületése. 1974: egy tanulmányban először bukkan föl a szó, „internet”. 1988: az első internetes féregvírus- járvány éve. (Írja mindezt – egy kattintás – az internet.) A hálózat lehetőségének- működtetésének ötlete mi mással: a 60-es évekbeli amerikai katonai fejlesztésekkel van összefüggésben. Akárhogy is, az internet – vagyis a globális számítógép-hálózat – létrejötte körülbelül olyan horderejű esemény, mint amikor az európai kultúra megszületésének derengésében szegény, hősies Prométheusz ellopta az Olümposzról a tüzet, a lobogó édeskömény-ágat odaadta az embernek: Tessék, élj vele! Prométheuszt istenkollégái alaposan megbüntették, de szerencsére már nem volt visszaút: az édeskömény lobog azóta is; nélküle nincsen élet. Csábító, melengető, félelmetes. Mint az internet.



Az állam ma lemaradásban van

A hátrányos helyzetűek bevonása a eprogramba, költséghatékonyság, pályázatok, a program ismertségének növelése – a workshop e-tanácsadói szekciókban tájékozódtak.

A hátrányos helyzetűek bevonásának lehetőségeit kereső szekcióban szó esett egyebek mellett arról, hogy kifejezetten a cigány kisebbség számára meghirdetett eMagyarország- pályázatok vajon pozitív hatással bírnak-e; avagy inkább a szegregációt erősítik. Erre is, arra is van példa, a workshop résztvevői mindenesetre az integrációt pártolják, miközben felmerül az is, hogy az e-tanácsadók a mindennapokban a legkülönfélébb hátrányos helyzetű csoportok – fogyatékkal élők, munkanélküliek – képviselőivel találkoznak. (Balatonfüreden például létezik olyan e-pont, amelyek fogyatékkal élők működtetnek. A sikerhez persze szükség van a felhasználók fogadókészségére is.) Az internet-használat szempontjából hátrányos helyzetűnek mondhatók a középkorúak is. Általános véleményként kristályosodik ki a beszélgetésen, hogy a szolgáltatásokra van igény – viszont az infrastruktúrán volna mit javítani az e-pontokon.

Az aprófalvas Vas megyében (lásd például! Őrség) különösen fontos szerepet tölthetnek be az e-pontok, a hatékony működéshez viszont az államnak, a hatóságoknak is partnerként kell, kellene viselkedniük. Ezen a téren öszszében- egészében az állam lemaradása tapasztalható. 


Szerintem (Ölbei Lívia jegyzete)
1972: az első e-mail-program megszületése. 1974: egy tanulmányban először bukkan föl a szó, „internet”. 1988: az első internetes féregvírus- járvány éve. (Írja mindezt – egy kattintás – az internet.) A hálózat lehetőségének- működtetésének ötlete mi mással: a 60-es évekbeli amerikai katonai fejlesztésekkel van összefüggésben. Akárhogy is, az internet – vagyis a globális számítógép-hálózat – létrejötte körülbelül olyan horderejű esemény, mint amikor az európai kultúra megszületésének derengésében szegény, hősies Prométheusz ellopta az Olümposzról a tüzet, a lobogó édeskömény-ágat odaadta az embernek: Tessék, élj vele! Prométheuszt istenkollégái alaposan megbüntették, de szerencsére már nem volt visszaút: az édeskömény lobog azóta is; nélküle nincsen élet. Csábító, melengető, félelmetes. Mint az internet.



Az állam ma lemaradásban van

A hátrányos helyzetűek bevonása a eprogramba, költséghatékonyság, pályázatok, a program ismertségének növelése – a workshop e-tanácsadói szekciókban tájékozódtak.

A hátrányos helyzetűek bevonásának lehetőségeit kereső szekcióban szó esett egyebek mellett arról, hogy kifejezetten a cigány kisebbség számára meghirdetett eMagyarország- pályázatok vajon pozitív hatással bírnak-e; avagy inkább a szegregációt erősítik. Erre is, arra is van példa, a workshop résztvevői mindenesetre az integrációt pártolják, miközben felmerül az is, hogy az e-tanácsadók a mindennapokban a legkülönfélébb hátrányos helyzetű csoportok – fogyatékkal élők, munkanélküliek – képviselőivel találkoznak. (Balatonfüreden például létezik olyan e-pont, amelyek fogyatékkal élők működtetnek. A sikerhez persze szükség van a felhasználók fogadókészségére is.) Az internet-használat szempontjából hátrányos helyzetűnek mondhatók a középkorúak is. Általános véleményként kristályosodik ki a beszélgetésen, hogy a szolgáltatásokra van igény – viszont az infrastruktúrán volna mit javítani az e-pontokon.

Az aprófalvas Vas megyében (lásd például! Őrség) különösen fontos szerepet tölthetnek be az e-pontok, a hatékony működéshez viszont az államnak, a hatóságoknak is partnerként kell, kellene viselkedniük. Ezen a téren öszszében- egészében az állam lemaradása tapasztalható. 


Szerintem (Ölbei Lívia jegyzete)
1972: az első e-mail-program megszületése. 1974: egy tanulmányban először bukkan föl a szó, „internet”. 1988: az első internetes féregvírus- járvány éve. (Írja mindezt – egy kattintás – az internet.) A hálózat lehetőségének- működtetésének ötlete mi mással: a 60-es évekbeli amerikai katonai fejlesztésekkel van összefüggésben. Akárhogy is, az internet – vagyis a globális számítógép-hálózat – létrejötte körülbelül olyan horderejű esemény, mint amikor az európai kultúra megszületésének derengésében szegény, hősies Prométheusz ellopta az Olümposzról a tüzet, a lobogó édeskömény-ágat odaadta az embernek: Tessék, élj vele! Prométheuszt istenkollégái alaposan megbüntették, de szerencsére már nem volt visszaút: az édeskömény lobog azóta is; nélküle nincsen élet. Csábító, melengető, félelmetes. Mint az internet.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!