Titkok faluja: Kercaszomor, a legbátrabb

Két település bátor elődeire emlékeztek szombaton Kercaszomoron. Balassagyarmatról, „a legbátrabb városból” érkezett küldöttség „a legbátrabb faluba”, ahol Szomoróc 89 évvel ezelőtti Magyarországhoz történt visszatérését ünnepelték.

Kercaszomoron a két falu – Kercza és Szomorócz – lakói fegyveresen kiűzik a Szerb- Horvát Szlovén Királyság katonáit 1920. augusztus 1-jén, mert – túllépve a Trianonban megállapított határokat – megszállták őket. Kiűzték a katonákat, akik újra megszállták Szomoróczot, elfogták és elhurcolták a felkelőket, éheztették és kínozták őket. Pár hónap múlva bírói ítélet nélkül engedték el valamennyiüket. Ábrahám Lajost, Császár Antalt, Horváth Sándort, Ingiszi Ferencet, Kulcsár Lajost, Papp Józsefet, Papp Sándort, Pongrácz Sándort, ifj. Pongrácz Antalt, Pongrácz Ferencet és Pongrácz Dánielt.

Hogyan őrzik emléküket ma a Kercaszomoron? A nagyon hosszú zsákfaluba érve „Köszönjük, Szomoróc” tábla fogadja a látogatót, a faluház előtt Szervátiusz István szobrászművész által a visszatérés 80. évfordulójára alkotott emlékmű- életfa áll. A legfontosabb emlékhely azonban a harangláb. Itt kezdődött szombaton is a megemlékezés. Már a megszállás éveiben gyűjtést szerveztek a harangra, amelyen ma is olvasható: „Jugoszláv uralom alóli felszabadulás emlékére szerezte Szomorócz község lakossága 1922. évben”. A két falu a II. világháborúig folyamatosan megünnepelte a visszatérést Magyarországhoz.

A szocializmus évei alatt tilos volt minderről beszélni.

– A 2000-es évekig nem tudtuk, mi történt a falunkban Trianon után, pedig Kercán születtem, a szüleim ma is itt élnek – hallom a ma már Magyarszombatfán élő Szekér Szilviától. Több megszólított kercaszomori tipikus válasza ugyanaz, mint Szilviáé.

Kivételnek számít a ma 92 esztendős Pongrácz Antalné Papp Margit családja. Margit néni 3 éves volt akkor, édesapja Papp Sándor, az Amerikát, majd az orosz fogságot megjárt tűzoltóparancsnok az egyik fő szervezője volt a fegyveres felkelésnek, később a harangra gyűjtésnek.

Margit néni fia 10 éven át, 2002-ig volt a kercaszomori képviselő-testület tagja, sokszor hallotta maga is a történetet a 60-as években elhunyt nagyapjától és barátaitól. Állítja: hiába jelentek meg a Vas Népében 1996-ban, majd 1997-ben Csihar Tamás cikkei az akkor történtekről, a képviselők nem foglalkoztak a témával. Elődeiknek nem volt közük a felkeléshez, ezért nem is érdekelték őket.

– Jó lenne, ha a temetőben nyugvó felkelőknek emléket állítana a falu. Kapjon édesapám is koszorút ilyenkor, az ünnepeken – hallom Margit néni kívánságát, amit helyesel fia, unokája is.

OLDALTÖRÉS: Cseh katonákat vertek ki

Cseh katonákat vertek ki

Többször elhangzott a kercaszomori faluházban szombaton délután, Szomoróc visszatérésének ünnepségén: nem egy súlycsoportban van Kercaszomor és Balassagyarmat, a Vas megye dél-nyugati szegletében fekvő falu és a 16,5 ezres Nógrád megyei város, mégis testvér települései egymásnak. A „legbátrabb falu” és a „legbátrabb város” eljár egymás „fortissima” megemlékezéseire. Medvácz Lajos polgármester előadásában hallottuk: Balassagyarmaton diákok, polgárok, vasutasok, tisztviselők folytattak városvédő harcot 1919. január 29-én, kiűzték a megszálló csehszlovák katonaságot. A harcokban tíz ember életét vesztette. Hősiességükkel elérték, hogy a határmenti város felszabadult és Magyarország része maradt. Az Országgyűlés 2005-ben a Civitas Fortissima, azaz a legbátrabb város címet adományozta Balassagyarmatnak.

Cseh katonákat vertek ki

Többször elhangzott a kercaszomori faluházban szombaton délután, Szomoróc visszatérésének ünnepségén: nem egy súlycsoportban van Kercaszomor és Balassagyarmat, a Vas megye dél-nyugati szegletében fekvő falu és a 16,5 ezres Nógrád megyei város, mégis testvér települései egymásnak. A „legbátrabb falu” és a „legbátrabb város” eljár egymás „fortissima” megemlékezéseire. Medvácz Lajos polgármester előadásában hallottuk: Balassagyarmaton diákok, polgárok, vasutasok, tisztviselők folytattak városvédő harcot 1919. január 29-én, kiűzték a megszálló csehszlovák katonaságot. A harcokban tíz ember életét vesztette. Hősiességükkel elérték, hogy a határmenti város felszabadult és Magyarország része maradt. Az Országgyűlés 2005-ben a Civitas Fortissima, azaz a legbátrabb város címet adományozta Balassagyarmatnak.

Cseh katonákat vertek ki

Többször elhangzott a kercaszomori faluházban szombaton délután, Szomoróc visszatérésének ünnepségén: nem egy súlycsoportban van Kercaszomor és Balassagyarmat, a Vas megye dél-nyugati szegletében fekvő falu és a 16,5 ezres Nógrád megyei város, mégis testvér települései egymásnak. A „legbátrabb falu” és a „legbátrabb város” eljár egymás „fortissima” megemlékezéseire. Medvácz Lajos polgármester előadásában hallottuk: Balassagyarmaton diákok, polgárok, vasutasok, tisztviselők folytattak városvédő harcot 1919. január 29-én, kiűzték a megszálló csehszlovák katonaságot. A harcokban tíz ember életét vesztette. Hősiességükkel elérték, hogy a határmenti város felszabadult és Magyarország része maradt. Az Országgyűlés 2005-ben a Civitas Fortissima, azaz a legbátrabb város címet adományozta Balassagyarmatnak.

OLDALTÖRÉS: Szerintem (Némethy Mária jegyzete)

Szerintem (Némethy Mária jegyzete)
Az első világháború után általános volt a káosz Magyarországon. A tehetetlenség uralkodott. A bolsevizmus felé sodródó országnak tehetetlen kormánya volt, a hadsereg összeomlóban, az ország határai elmosódóban voltak. Tanácsköztársaság, terror, káosz. Hírek jöttek, hírek mentek. Rémhírek és valós hírek keveredtek. Aztán jött Trianon és a szomszéd országok túlkapásai. Miért, hogy csak kevés helyen voltak bátrak a magyarok? Miért van kevés példa arra, hogy még reménytelen helyzetben is volt egy bátor közösség, amelyik jó vezetőkkel ellenállást tanúsított kritikus pillanatokban? „A történetírás nem mestere az életnek, ezt tudjuk; feladata nem vezetés, hanem eszméltetés, tudatossá tevés, az, hogy az embereket megtanítsa felismerni, mit tesznek, és hogy minő összefüggésben van jelenünk évszázados múltunkkal” – írja Szekfű Gyula. 

Szerintem (Némethy Mária jegyzete)
Az első világháború után általános volt a káosz Magyarországon. A tehetetlenség uralkodott. A bolsevizmus felé sodródó országnak tehetetlen kormánya volt, a hadsereg összeomlóban, az ország határai elmosódóban voltak. Tanácsköztársaság, terror, káosz. Hírek jöttek, hírek mentek. Rémhírek és valós hírek keveredtek. Aztán jött Trianon és a szomszéd országok túlkapásai. Miért, hogy csak kevés helyen voltak bátrak a magyarok? Miért van kevés példa arra, hogy még reménytelen helyzetben is volt egy bátor közösség, amelyik jó vezetőkkel ellenállást tanúsított kritikus pillanatokban? „A történetírás nem mestere az életnek, ezt tudjuk; feladata nem vezetés, hanem eszméltetés, tudatossá tevés, az, hogy az embereket megtanítsa felismerni, mit tesznek, és hogy minő összefüggésben van jelenünk évszázados múltunkkal” – írja Szekfű Gyula. 

Szerintem (Némethy Mária jegyzete)
Az első világháború után általános volt a káosz Magyarországon. A tehetetlenség uralkodott. A bolsevizmus felé sodródó országnak tehetetlen kormánya volt, a hadsereg összeomlóban, az ország határai elmosódóban voltak. Tanácsköztársaság, terror, káosz. Hírek jöttek, hírek mentek. Rémhírek és valós hírek keveredtek. Aztán jött Trianon és a szomszéd országok túlkapásai. Miért, hogy csak kevés helyen voltak bátrak a magyarok? Miért van kevés példa arra, hogy még reménytelen helyzetben is volt egy bátor közösség, amelyik jó vezetőkkel ellenállást tanúsított kritikus pillanatokban? „A történetírás nem mestere az életnek, ezt tudjuk; feladata nem vezetés, hanem eszméltetés, tudatossá tevés, az, hogy az embereket megtanítsa felismerni, mit tesznek, és hogy minő összefüggésben van jelenünk évszázados múltunkkal” – írja Szekfű Gyula.