Ösztönlények

És akkor még nem is említettük a hatályos törvényektől független elvi és morális vitákat, gondolok például a halálbüntetéssel kapcsolatos jelentősen eltérő álláspontokra. Sok minden borzolja ilyenkor a kedélyeket, az eredeti Cozma ügy megváltoztatott jogerős ítéletétől kezdve, az ároktői banda házi őrizetbe helyezéséig, és szökéséig. Ráadásul ilyenkor, érthető módon, a racionalitás helyét az érzelmek veszik át, egyfajta ősemberi igazságtétel utáni vágy lesz úrrá, szemet szemért, fogat fogért.

Egy ítéletet hozó bírónak ettől természetesen függetlenítenie kell magát, ha nem tudja, valójában nem is ítélkezhetne. De azért néha szeretném tudni, hogy mit is gondol, érez valójában? Nehezen lesz úrrá az érzelmein, vagy egy idő után, hosszú ítélkezési gyakorlattal a háta mögött, már nem okoznak problémát számára az érzelmek?

Szerencsére már nem a vérbírák korszakát éljük, nincsenek statáriális bíróságok, s nincsenek halálos ítéletek sem. Bizonyos ítéletek persze, mondjuk egy életfogytiglan, főleg, ha tényleges, nagyon is befolyásolják az elítélt életét, de végleges és visszavonhatatlan döntés nem születik. Senki nem hal meg egy bírói döntés nyomán, mégha a bennünk élő ösztönlény hörögve követelné is a bosszút.

Szerintem egyébként így a bíróknak is könnyebb.