A dokumentum a hét végén került fel az MKP honlapjára , ahol teljes terjedelmében olvasható.
Az MKP szerint a törvénynek "diszkriminatív a filozófiája" és megjelenik benne "az etnikai alapú nemzetállami ideológia". Az „államnyelv” fogalma, amely a törvény alapján több mint egyszerű „hivatalos” nyelv, hisz a társadalmi érintkezés szinte minden területére előírja kötelező használatát. A törvény felfogása szerint az „államnyelv” használatát nem csupán a hivatali kapcsolatban kell biztosítani, hanem a nyilvános érintkezés minden területén.
Ahelyett, hogy a nyelvek használói közötti egyenlőséget erősítené, a törvény kimondottan és egyoldalúan többletkötelezettségekkel terheli a kisebbségi nyelvet használókat. Az individuális nyelvi jogok biztosítását csupán a szlovák anyanyelvű személyek számára biztosítja feltétel nélkül, és e téren kötelezettségekkel nemcsak hivatalokat, hanem magányszemélyeket is megterhel. A kisebbségi nyelvek vonatkozásában viszont még a hivatalok is csak véletlenszerűen kötelesek a kisebbséghez tartozó személyek individuális nyelvi jogait biztosítani. Ezzel a hátrányos megkülönböztetés alkotmányos tilalmát maguk a törvények valósítják meg – áll az elemzésben
A törvény a nyelvhasználatot nem csupán gyakorlati szempontok által megkívánt mértékben, hanem ideológiai alapon, az élet széles területein szabályozza. Ezzel aránytalanul és indokolatlanul beleavatkozik az emberek magánéletébe, és korlátozza a szólásszabadságot.
A kisebbségi nyelvekhez viszonyítva aránytalan mértékű védelemben részesíti a szlovák nyelvet. Sőt, éppen a kisebbségi nyelvekkel szemben „védi” azt. E törvénnyel Szlovákia nemzetközi kötelezettségvállalásait és saját alkotmányát is sérti – mutat rá az MKP. Fontos megjegyezni, hogy a jogszabályok szerint állami hivatalok számára sem kötelező a kisebbségi nyelvet ismerni. Tehát a hivatali kisebbségi nyelvhasználat csupán deklaratív jellegű, biztosítása az állam oldaláról nincs kötelességként meghatározva.
Az MKP szerint a kisebbségek jogait korlátozó, egyenjogúságukat sértő egyes rendelkezések:
– aránytalan és indokolatlan szankciók
– az állami szervek, a területi önkormányzatok kimondottan aktív nyelvellenőri szerepre utasítása
– a kisebbségi földrajzi nevek használatának korlátozása (például a földrajzi nevek legtipikusabb megjelenési és használati területe a térképek, ezek esetében viszont a szlovák törvények kimondottan tiltják a kisebbségi névhasználatot) – ez teljes mértékben ellentétes a nemzetközi gyakorlattal
– az államnyelv elsőbbségének megkövetelése a helyi rádión (hangosbeszélőn) való hirdetések esetén olyan településeken is, ahol az államnyelvet beszélők elenyésző kisebbséget alkotnak
– a kisebbségi oktatási intézményekben a teljes belső dokumentáció szlovák nyelven is történő vezetésének előírása a szlovák nyelv elsőbbségével; ezáltal ezekre az intézményekre aránytalan és indokolatlan többletterhet hárít, a szlovák nyelv elsődleges előírása pedig csak ideológiai alapon indokolható, a racionális gyakorlati szempontokkal ellentétes és felesleges
– kötelező szlovák nyelvű konferálás a nemzetiségi rendezvényeken. Ez a rendelkezés nem minősíthető másként, mint a nemzeti kisebbséghez tartozó állampolgárok államilag előírt zaklatása saját kulturális rendezvényeiken.
– az emlékművek, síremlékek feliratainak kötelezően szlovák nyelvű felirattal való ellátásának előírása, mégpedig a szlovák nyelvű felirat elsőbbségének előírásával. Ezenfelül a minisztériumi cenzúra előírása (a szlovák nyelvű felirat elsőbbségéről) a kisebbségek emlékműveit nyelvük és kultúrájuk másodlagosságát hirdető emlékeztetőkké süllyeszti.
– A nyilvánosság tájékoztatására szánt összes felirat, reklám és hirdetés esetén a szlovák nyelvű szöveg elsőbbségének előírása. Az elsőbbség megkövetelése nem magyarázható fogyasztóvédelmi indokokkal, csupán a kisebbségi nyelveket hátrányosan megkülönböztető diszkriminatív államnyelvi ideológia alapján.
– Az egészségügyben az orvos és a beteg közötti kommunikáció törvényi szintű szabályozása.
