Jövőnkről, a gyerekekről

"A gyermekvédelem a közigazgatás költészete" -    fogalmazta meg Széll Kálmán miniszterelnök. Gondolatait olvashattuk pénteken a gyermekvédelmi konferencián, amelyet  még tavaly álmodott  meg dr. Asbóth Mária, a Szombathelyi Városi Gyámhivatal vezetője, aki úgy tervezte: Gyümölcsoltó Boldogasszony napján essen szó jövőnkről, a gyermekekről. Dr. Puskás Tivadar polgármester köszöntőjében  kihangsúlyozta:

 - Ha védjük gyermekeinket, Magyarország és Vas megye, Szombathely jövőjét védjük.

A konferencián prof. dr. Széll Kálmán oldalági őséről, a híres miniszterelnökről tartott előadást, s megismerhettük Ruffy Pálnak, az árvák atyjának életét is.

- A mai társadalmi közfelfogásban nem biztos, hogy a gyermek is Isten képmása, erről sokan hajlandóak megfeledkezni. Sokak számára ma az élet nem szent. Sem a saját élete, sem a másé. Életellenes folyamatok indultak el - hangsúlyozta a pénteki konferencián előadó dr. Veres András szombathelyi megyés püspök.

Az abortuszról szólva kifejtette: bagatellizálni próbálják, ezért „a mi kis országunkban milliószámra történik embergyilkosság”.

Gulyásné dr. Kovács Erzsébet, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium Társadalmi Felzárkózásért Felelős Államtitkárság Stratégiai Főosztályának vezetője húsz éve gyermekvédelmi szakember. Elsőként a szegénységről beszélt. Akik az átlagjövedelem 60 százaléka alatti jövedelemből kell, hogy megéljenek, ők a szegények. A szegénységi küszöb alatt él a lakosság 12 százaléka, 1,2 millió ember. Azon belül nem mindegy, hogy átmenetileg, vagy tartósan szegények-e, vagy a család már generációk óta ebbe a kategóriába tartozik- e. Körükből kerülnek ki a veszélyeztetett gyerekek (ma az összes kiskorú 10 százaléka az). A szegénységnek Magyarországon területi meghatározottsága is van, Nyugat- Dunántúl nem tartozik ide.

-  A szegénységi kockázatok közül a legnagyobb a szülők munkanélkülisége. Magyarországon már a harmadik generáció nő fel úgy családokban, hogy a szülők nem járnak el dolgozni, a gyerekek nem tapasztalják meg, hogy a rendszeres munka, a munkahely a család életének része - hallottuk a főosztályvezetőtől, aki rengeteg adatot ismertetett, elemzett. Egy 2009-es adat szerint Magyarországon 100 olyan település van, amely cigány gettóvá vált végérvényesen, és másik 100 ebbe az irányba halad.

- A cigányság helyzetének megoldása a legégetőbb, legsúlyosabb probléma, nagyon fontos munkaerőpiaci képzettséghez juttatni őket - hangsúlyozta a főosztályvezető. Áprilisra el kell készülni a tervnek, amely segíti a szülők munkába járását, megtanítják őket arra, hogyan kell egészségesen fejleszteni a gyerekeket, s lesznek kora gyerekkori szolgáltatások is. Mit tesz a rendőrség, az ügyészség és a bíróság a gyermekek védelme érdekében?

„Az emberarcú hatóságokról” szólva adott a kérdésre választ nagyon értékes előadásában Tánczosné dr. Kiss Éva, a Vas Megyei Főügyészség főügyészhelyettese. Felkészült, empatikus, a gyermek érdekét szem előtt tartva dolgoznak, kiváló ”Vas megyei együttműködésük példa értékű”.

Nézettség vagy alázat

1994 óta létezik a Csellengők című műsor. Kitalálója, készítője Incze Zsuzsa televíziós producer is itt volt pénteken a szombathelyi konferencián.

1994 óta létezik a Csellengők című műsor. Kitalálója, készítője Incze Zsuzsa televíziós producer is itt volt pénteken a szombathelyi konferencián.

- Ha eltűnik egy gyerek, akkor szóba jöhet drog, alkohol, családon belüli erőszak - összegezte tömören a sokat tapasztalt tévés, aki elmondta: a műsor indulásakor 300, 2010-ben viszont már 1200 volt a naponta eltűnt gyermekek száma Magyarországon. Ami nem változott: 75 százalékuk állami gondozásból tűnt el akkor is és most is.

Incze Zsuzsa Nézettség vagy alázat című előadásában a média szerepvállalásáról szólt. Szerinte minden közszolgálati médium kötelessége kellene, hogy legyen a gyermekek védelme. A kereskedelmi televíziók ebből a szempontból nem jöhetnek szóba, mert ott kizárólag a nézettség számít.

- Ott az a cél, hogy minél többen betelefonáljanak, növeljék a tulajdonosok bevételét fogalmazta meg.  

Szerintem (jegyzet)

Nem telhetne el úgy nap, hogy ne beszéljünk róluk. A gyerekekről. És nem csak róluk, hanem velük. Miről? Mindenről. Komoly és komolytalan, kis és nagy ügye(i)kről. Nem kizárólag a vasárnapi ebéd után – mert akkor ugye törvény a családi együttlét –, hanem minden nap. Mert örülni és félni is otthon kell megtanítanunk őket. Ha nem sikerül a kis dolgokban is örömöt találniuk, akkor boldogtalanok lesznek. Ha nem sikerül a kábítószertől, az alkoholtól félelmet kialakítani bennük, és ha fogalmunk nincs, hogy kivel barátkoznak, hol járnak, ha... Akkor baj van. Mi, magyarok a felmérések szerint család- és gyermek gyermekszeretők vagyunk. Ez óriási érték ebben a világban. Tovább is örökíthető. Már ahol. Annyi beteg családot látok. Ahol nem beszélgetnek, csak nagy néha odakaffangatnak egymásnak. Ahol az anya csak siránkozik mindenen, de nem képes a sarkára állni. Ahol az apa másban, másutt leli örömét, mert egy élete van. Ez is minta. Rossz. Anyáké, apáké.