Korai még az avatás

Az Õrség felszínének kialakulásában szerepet játszott a folyók hordaléka, a földmozgások során való kisebb mértékû kisebb felmelegedése, a csapadék és egyéb erózió (jégkorszak). A humuszos felsõ szint így sok helyen eltûnt, és felülre egy vizet át nem eresztõ agyagos réteg került. A bõséges csapadék alig tud leszivárogni a talajba, ezért „tajgaszerûen” sok felvizes terület keletkezik. Az ember az õserdõt kiirtotta és mezõgazdasági mûvelésbe fogta a terület lankásabb részét, majd ezt bakhátaznia kellett. Az erdei növénytársulás szukcesszióját (fejlõdését) megfordította. A gyertyános-tölgyes és bükkös helyett újból fenyõs és fenyõelegyes erdõket hozott létre. Növényfajokban és egyedszámban így gazdagodott a táj. A moszatok, gombák, korpafüvek, mohák és páfrányok fajszáma felszaporodott. Csak azok a növények és állatok maradtak meg, amelyek az ember gazdálkodási tevékenységét át tudták vészelni, és ma is csak ezt lehet védeni és fenntartani. A táj azért maradt érintetlen, mert iparilag érdektelen és a határ miatt elzárt terület lett. A természet- és tájvédõk félelmét csak részben lehet megérteni, mert a táj további hasonló fenntartására nem passzív megoldások kellenek, és fõleg nem nemzeti park (NP). A régi gazdálkodási formákat kell utánozni, és azt támogatni modern eszközök és eljárások figyelembevételével.

A fõ probléma, hogy figyelmen kívül hagyták az ott élõ emberek véleményét és lehetõségét. A tájvédelmi körzet eddig is csak korlátot jelentett. Az új természetvédelmi törvénnyel és az NP elõírásaival ez még csak fokozódik.

A védetté nyilvánítási eljárás is kirekesztõ. Bárki javaslatot tehet, de a tulajdonjogot nem kötelezõ megkérdezni. Az egyeztetõ megbeszélést elég hirdetõtáblán közölni, ez csak arra jó, hogy ne sokam szerezzenek róla tudomást. Sok a nem helybeli tulajdonos. Nem lett betartva az 1996. évi LIII. törvény 26.§-a sem, ahol fel kellett volna hívni a figyelmet a fõbb korlátozó rendelkezésekre. Ezek tisztázása érdekében és a nemzeti park létrehozásának elhalasztását kérve egy civil szervezet nevében levelet írtunk február 7-én a Környezetvédelmi Minisztériumhoz.

Az NP átadását már nem akadályozhatja meg semmi, de elhamarkodottnak tartom a döntést, fõleg azért, mert 2002. január 1-jétõl lépett életbe a 2001. évi XVI. törvény a Nemzeti Földalapról. Az Õrségben van a legtöbb erdõtulajdonos, és sok az apró földbirtok. Elõbb ezeket kellett volna lerendezni. Ez egyúttal a tulajdonosok vélemény-nyilvánítása is lehetett volna.
1. Ki az, aki elfogadja a NP korlátozását, és tulajdonát (fõleg erdõ) változatlanul ott hagyja? Lehet-e természetvédelmi terület magántulajdonban?
2. Ki az, aki ingyen átadja tulajdonát az államnak NP céljából?
3. Ki az, aki csak helyben tud elfogadni csereterületet, fõleg erdõt? Ez fontosa lakosság helyben maradása miatt. Ez a felmérés még felveti a NP határának megváltoztatását is.
4. Ki az, aki a természetvédelmi oltalom alatt lévõ területekért kártalanítást kér?
5. Ki az, aki a lakhelyén, vagy ahhoz közel kér csereterületet a Magyar Nemzeti Földalaptól? (Az Õrség így megszabadulna a sok távoli idegentõl, akit a földmûvelésbe úgysem lehet bevonni.)
A felmérés a vélemény-nyilvánításon kívül igazi alapot adna a kárigényhez és a hatástanulmányhoz.

Az állami pénzen szervezõdött elõkészítõk és támogatók igen sokszor nyilatkoznak a NP elõnyérõl és hogy milyen biogazdálkodást lehet majd folytatni. Ezek a nyilatkozatok olyanok, mintha nem is NP, hanem natúrpark készülne. A már érvényben lévõ természetvédelmi törvény pedig nem ilyen.
Erdõrõl nemigen nyilatkozott senki. A természetvédelmi törvényt ismerve fõleg az erdõgazdálkodásra tudom mondani, hogy a védett területen valamennyi erdõgazdálkodási tevékenység megtiltható, vagy úgy korlátozható, hogy a tulajdonosoknak nem jelent hasznot (31§).

Eddig a tájvédelmi körzetben csak fatermelési célú erdõ kerülhetett kárpótlásra. Az 1996. évi LIII. törvény ezt mind átteszi természetvédelmi rendeltetésûvé (jogtalanul). Az üzemtervezésnél már a hatóság diktálja az elõírásokat. Jóindulatot még az elején gyakorolhat, de meddig? A törvény már él, de az üzemtervezéskor fogják a magánerdõ-tulajdonosok ezt megismerni. Itt igaz az, hogy a NP sem jelent több kötöttséget, mint a természetvédelmi körzet.

A természetvédelmi törvény még addig is elmehet, hogy megakadályozza, ha úgy látja, a természetvédelmi terület öröklését. (Erre is volt már az országban példa. 68. § 6. pont.)
A megoldás: a magasabb védettségi fokozatot a tulajdonlapra is rá kell vezetni. Csak itt tiltakozhat a tulajdonos, de csak úgy, hogy elõbb kéri a kártalanítást, vagy a csereterületet. Ehhez a tulajdonosi közösségeknek meg kell alakulnia. A bejegyeztetési kötelezettség törvénnyel ellehetetleníthetõ. Így nem marad más hátra, mint amit a német magánerdõ-tulajdonosok is tesznek a túlzott elõírásokkal szemben. A szomszédos szlovén és osztrák tájon nincs nemzeti park, és a Kõszegi-hegységnek a magyar oldalon lévõ 1/3-a természetvédelmi körzet, Ausztriában a 2/3-a natúrpark.

Czimber Béla
erdõmérnök