Belföld

2009.05.14. 02:29

Lakástűz után a Tóth-család: segítettek az utcabeliek

Kőszeg - Egy tavaszi délutánon tűz pusztított az Arborétum utca egyik lakásában. A háromgyermekes család kénytelen volt egy gazdasági épületbe költözni. Az utcabeliek megfogadták: mindenben segítik a bajbajutottakat.

Szenkovits Péter

- A tizenegy éves Zsófit és a tizenöt éves Vikit vittük azon a bizonyos délutánon orvoshoz a férjemmel - idézi föl a történteket Tóthné Somfai Rita. - A tizenhat éves Andrásunk sem volt otthon. Sokan várakoztak a rendelőben, ezért a férjem hazament, mert nagyon sok dolga volt. Ő vette észre, hogy a tetőtéri laká-sunkból dől a füst...

Nem sokkal előtte értesítette a tűzoltókat az egyik szomszéd, Drescher Károlyné, Mariann. Az árufuvarozással foglalkozó tulajdonos, Tóth Balázs családfő pedig a szintén utcabeli Kovács Miklóssal kezdte el oltani a tüzet.

- Amikor a lányokkal hazaértünk, már oltották a lán-gokat. Nekem akkor végem volt. Leültem a padra, és csak hangfoszlányokat hallottam, ahogy a tűzoltóparancsnok irányítja az embereket - emlékezik Rita asszony. - Az alsó szinten éppen alvó, nyolcvankilenc éves nagymamának, hála isten, semmi baja nem esett. Fölébresztették, épségben kihozták.

A tetőtér lesújtó képet mutat. Korom és korom...

Két helyiségen kívül szinte minden odaveszett. Étkező, nappali, konyha, spájz, lambériaborítás, bútorok, ruhaneműk, ablakok; kiégtek a villanyvezetékek...

Az utca lakói egy emberként ajánlották fel segítségüket a hirtelen fedél nélkül maradt családnak.

- Befogadtak bennünket, főztek ránk, mások a tágabb értelemben vett család tulajdonában lévő gazdasági épületbe segítettek költözni.

- Kiépítették a vízvezetéket, tűzifát kaptunk, pakoltak, takarítottak - sorolja Tóth Balázs. - Az a szerencsénk, hogy ilyen nagyszerű szomszédaink vannak.

- A mi utcánk olyan, hogy az itt élők nemcsak a jóban, hanem a rosszban is összetartanak - jelenti ki Dreiszker Mártonné, akit a környékbeliek Zsuzsa mamának hívnak. - Szinte az unokáim ezek a gyerekek, mutat a kertben Zsófira, Vikire, Andrásra.

- Ez olyan, mint egy falusi utca - jegyzi meg Drescher Károly. Neje, Mariann, tovább fűzi a szót: - Bizony, a mai eldurvult világban nagy érték az összetartás! Amikor egyszer szakadó esőben hozták meg a tűzifánkat, a férjem éppen nem volt itthon. Mire hazaért, addigra behordták a szomszédok azt a négy köbmétert...

Kámán Zoltán, aki vállalkozóként keresi a kenyerét (közben a helyi lapba is ír) így beszél: - 1997-ben vettünk itt házat. Az első napon történt velem kis baleset; azonnal jött is a segítség...

Kovács Miklós asztalosmester - Zsuzsa mama fia - is megerősíti: - Összefogó ez a társaság...

- Ragyogó érzés ez. Igazi közösség. Figyelünk egymásra, a szó legjobb értelmében - szögezi le Básthy Béla, aki szintén az utca lakója, nem mellékesen a kisváros alpolgármestere.

Egyre több utcabeli kapcsolódik be a beszélgetésbe, s bár egy tragikus esemény kapcsán jöttünk össze, mégis olyan boldogságféle érzet lengi körbe a társaságot.

Egymás szavába vágva mesélik, hogy mint mindig, idén is közösen állítottak májusfát. Ki ételt hozott, ki italt, de ezúttal nem hívtak zenekart. A résztvevők - nemcsak az itt lakók, hanem rokonok, közelebbi, távolabbi barátok, ismerősök - bizonyos összeget beleraktak egy kalapba, amelyet az összejövetel végén átnyújtottak a Tóth család tagjainak. Mint gyorssegélyt. Alaposan benedvesedtek a szemek...

- Nagyon jó itt élni. Akár egy nagy család - véli Kovács Miklósné, Ildi. - Igaz, vannak néha problémák, de megoldjuk őket; azért vagyunk emberek.

A hetvenkét esztendős Dreiszker Márton (is) bólogat: - Bizony, mi segítjük egymást, amikor csak lehet.

- Ez egy fantasztikus dolog. Nem is találok szavakat erre a bensőséges kapcsolatra - sóhajt nagyot Tóth Balázs. - Te teszel értem, én teszek érted. Én úgymond megrendezlek téged, te, természetesen a szó szép értelmében, megrendezel engem...

A tűz által keletkezett kár két-három millió forintra tehető. Tóth Balázséknak van ugyan biztosításuk, pontosabban személyi biztosításuk van a házra felvett bankkölcsön miatt, de ez - mint ismeretes - tűzkárra nem fizet...

- Három gyermek taníttatása mellett, miközben fizetjük a kölcsönt vissza, fuvarozóként nehezek voltak a téli hónapok, úgy kell lécskálni a munkát; a lakásbiztosításra már nem futotta - így Balázs. - Nem gondol rá az ember, hogy valami baj történhet...

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!