Önkormányzati ingatlanügyek: ki a felelős a döntésekért?

Terézváros polgármestere, Hassay Zsófia (Fidesz-KDNP) hétfőn jelentette be, hogy különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntett elkövetésének megalapozott gyanúja miatt a BRFK megtette vádemelési javaslatát az ügyészségnek tizenhárom egykori MSZP-SZDSZ-s VI. kerületi önkormányzati képviselő, illetve egy volt hivatali tisztségviselő ügyében. Az Andrássy út 47. szám alatti ingatlan 2004-es elidegenítése kapcsán a polgármester azt mondta: felbecsülhetetlen anyagi és erkölcsi kárt okoztak Terézvárosnak.
   
Gila Pál, az önkormányzat jogi képviselője elmondta, hogy indítványozta a gyanúsítottak ingó- és ingatlanvagyonának zár alá vételét. Közlése szerint az önkormányzat, mint sértett fél, bejelentette polgárjogi igényét a büntetőeljárásban megállapított mintegy 120 millió forintos kár megtérítésére.
   
Lövétei István közlése szerint országgyűlési képviselőt nem lehet felelősségre vonni a parlamentben leadott szavazatáért, de ez a szabály nem vonatkozik az önkormányzati képviselőkre. Mint mondta, téves az az elképzelés, hogy a helyi és országgyűlési képviselő funkciója megegyezik: amíg az országgyűlési képviselet az állami szuverenitás végső gyakorlása, addig a helyi képviselő-testület az önkormányzati szintre juttatott funkciókat látja el, relatív önállósággal.
   
Aggályos, hogy lefedheti-e, és ha igen, milyen értelemben a büntető törvénykönyv adott tényállását egy önkormányzati testületi döntés. Az önkormányzati testület döntése nem teljesen ugyanaz, mintha egy hivatalban ülő tisztviselő a rendelkezésére álló sok pénzt használná fel úgy, hogy az a hűtlen kezelés tényállásába tartozik - hívta fel a figyelmet.
   
Mint mondta, a helyi lakosságot megillető önkormányzati tulajdonról a képviselő-testület dönt, az értékesítés lehet racionális, az önkormányzati gazdálkodás "normális esete".
   
Adott esetben persze lehet hibás a döntés, de a választóvonal az, hogy az értékesítési döntés mennyiben tudatos károkozás és a közvagyonnak magánvagyonokká átforgatása. Nagyon nehéz ebben a kérdésben világosan állást foglalni - tette hozzá.
   
Megjegyezte: a terézvárosi ügyben a kérdés az, mennyiben merülhet fel, hogy fennáll a hűtlen kezelés büntetőjogi tényállása, ami szándékos bűncselekmény, és a bűncselekmény mögött tulajdonképpen a döntéshozó haszonszerzési szándéka van, még akkor is, ha ő kerülő úton jut ehhez a haszonhoz.
   
Ha ilyen van, az nyilvánvaló bűncselekmény, de rendkívül kétséges, hogy lehet ezt büntetőjogi eszközökkel megállapítani, bizonyítani, hacsak az elkövetők nem vallanak egymásra - jegyezte meg, hozzátéve, előfordulhat, hogy épp ezért vannak a VII. kerületi ingatlan-ügyben meggyanúsítottak hosszú ideje előzetes letartóztatásban, hátha egymásra vallanak.
   
Az alkotmányjogász szerint egy normális államszervezeti működésben - ahol biztosított az önkormányzatok gazdálkodásának ellenőrzése - elkerülhetők a terézvárosihoz és az erzsébetvárosihoz hasonló esetek. Felhívta a figyelmet arra: az önkormányzatok gazdasági ellenőrzése elvben az Állami Számvevőszék feladata, de a számvevőszék több mint húsz éve alatt nem valósult meg ennek hatékony kiépítése.
   
Emlékeztetett arra: a két világháború között a saját hivatal mellett a számvevőséggel - egy pénzügyi apparátussal - kellett jóváhagyatni a vagyongazdálkodási döntéseket, annak törvényessége megőrzésének érdekében. Az ÁSZ-nak azonban jelenleg nincs apparátusa arra, hogy rendszeresen ellenőrizze az önkormányzatokat, hogy azok érezzék, minden gazdasági döntésüket kontrollálják - szögezte le Lövétei István.

OLDALTÖRÉS: Büntetőjogász: a testületi tagok felelhetnek a kollektív döntésért

Büntetőjogász: a testületi tagok felelhetnek a kollektív döntésért

Büntetőjogász: a testületi tagok felelhetnek a kollektív döntésért

Büntetőjogász: a testületi tagok felelhetnek a kollektív döntésért

Egy testület tagjai büntetőjogilag felelhetnek olyan döntésért, amely egyébként testületi hatáskörbe tartozik - mondta az MTI érdeklődésére Tóth Mihály ügyészi gyakorlattal rendelkező büntetőjogász a terézvárosi ingatlanüggyel összefüggésben kedden.

Mint mondta, a terézvárosihoz hasonló ügyekben hűtlen kezelés gyanúját jellemzően piaci értéken aluli értékesítés vagy piaci értéken felüli beszerzéssel kapcsolatban állapítanak meg, ennek feltétele, hogy a tettes vagy tettesek az általuk kezelt vagyon tekintetében kötelességszegő magatartást tanúsítsanak és ezzel vagyoni hátrányt okozzanak.
   
A gyanú hasonló esetekben azon alapul, hogy a beszerző vagy az értékesítő az önkormányzat által kezelt vagyon tekintetében tett vagyonvesztéssel járó lépést, például kötelessége lett volna a takarékos beszerzés és a rentábilis értékesítés, ám nem ezt tette - mondta.
   
Hozzátette: nem csak az lehet tettes, aki kifejezetten hátrányt akar okozni, hanem az is, akit nem érdekel a vagyonvesztés lehetősége. Persze az eljárás megindulása még nem jelent elmarasztalást, a bizonyítás bonyolult, és eredménye nem is mindig kiszámítható - jegyezte meg.
   
Tóth Mihály emlékeztetett rá: a magyar büntetőjog sokáig csak a "személyre szabott" egyéni büntetőjogi felelősséget ismerte, ám 2004 óta elvileg büntetendőek lehetnek jogi személyek (testületek) is (például pénzbírsággal, tevékenységük korlátozásával vagy akár megszüntetésükkel), de csak akkor, ha megállapították az egyéni felelősséget is.
   
Egy testület tagjai büntetőjogilag felehetnek olyan döntésért, amely egyébként testületi hatáskörbe tartozik - jelentette ki.
   
A Legfelsőbb Bíróság (LB) egyik döntésében kifejtette - mutatott rá - , "nyilvánvaló, hogy a testület tagja nem veszti el a természetes személy mivoltát; ezért a büntetőjog alanyává válhat, annak ellenére, hogy a tényállásszerű magatartását valamely testület tagjaként tanúsítja".
    
Az LB határozatát idézve hozzátette: "Az ezzel ellentétes nézet elfogadása arra a nem kívánatos eredményre vezetne, hogy egy gazdasági vagy más szervezet bármely tagja vagy alkalmazottja úgy mentesülhetne a tudatosan jogszabályt megsértő, káros döntés következményeiért való mindennemű felelősségre vonás alól, hogy erre a célra testületet alakítana, s a felelősséget megalapozó döntést a testület elé utalná".
   
Ha tehát az egyébként egyetlen érdemi döntésben kifejeződő "kollektív akarat" mögött az egyes döntéshozók személyes állásfoglalása megállapítható, indokolt lehet ennek függvényében a felelősség differenciálása - fűzte hozzá.
   
Felidézte: a jogtörténetben szép és tanulságos hazai példája ennek a műemlékek fenntartásáról szóló 1881. évi XXXIX. törvénycikk büntetőjogi rendelkezéseket is megfogalmazó 16. paragrafusa, amely szerint "oly esetben, midőn a kihágás valamely törvényhatóság, község vagy egyház gyűlésének vagy képviselő testületének határozata folytán követtetik el, a gyűlés vagy képviselő-testület ama tagjai marasztalandók el a bírságban, kik az illető határozat hozatalához hozzájárultak."
   
Gondosan és alaposan vizsgálni kell azonban a bűnösség kérdését, elsősorban a tévedés lehetősége miatt - jegyezte meg.
   
Az ügyészi gyakorlattal rendelkező büntetőjogász szerint tehát a testület egyes tagjai azon az alapon tartozhatnak felelősséggel, hogy miként szavaztak egy olyan kérdésben, ami utóbb bűncselekmény gyanúját felvetheti: ha igennel szavaztak, felelhetnek, ha nemmel, akkor nem. Az igennel szavazók nem hivatkozatnak tehát arra, hogy a döntést nem ők, hanem "testület", szótöbbséggel  hozta - fűzte hozzá.
   
A gyakorlatban persze a dolog néha ennél bonyolultabb - fejtette ki -, mert előfordulhatnak például titkos szavazások, amikor nem tudható, ki miként voksolt. Ez azonban a leírtak elvi igazságát nem érinti, mert a dolog megítélése ettől még nem lesz más, csak a bizonyítása nehezebb vagy lehetetlen - mondta.

OLDALTÖRÉS: Kolláth: a kollektív döntés kizárja az egyéni felelősséget

Kolláth: a kollektív döntés kizárja az egyéni felelősséget

Kolláth: a kollektív döntés kizárja az egyéni felelősséget

Kolláth: a kollektív döntés kizárja az egyéni felelősséget

A képviselő-testület döntésének lényegi jellemzője, hogy az egyéni akaratnyilvánítások "összeolvadnak kollektív döntéssé", és közhatalmi-helyi politikai döntés jelleget öltenek, mindez pedig kizárja az egyéni jogi felelősség megállapítását - mondta Kolláth György alkotmányjogász az MTI-nek a terézvárosi ingatlanüggyel kapcsolatban.

Verók István, a VI. kerület korábbi polgármestere, akit hűtlen kezeléssel gyanúsítanak az Andrássy út 47. szám alatti ingatlan eladása miatt, az önkormányzat nevében még 2009 elején fordult az Alkotmánybírósághoz, kérve annak megállapítását, hogy a helyi képviselők jogállása, függetlensége és felelősségi viszonyai terén mulasztásban megnyilvánuló alkotmánysértés tapasztalható. Az alkotmánybírósági beadványt Verók István mellett Kolláth György jegyezte ügyvédként.
   
Az alkotmányjogász az MTI-nek kedden emlékeztetett: beadványukban azért kérték az alkotmánysértő mulasztás megállapítását, mert úgy vélik, a jogalkotó elmulasztotta megalkotni azokat a szabályokat, amelyek az önkormányzati képviselők felelősségét, illetve felelőtlenségét tisztázzák a testületi döntéshozatal során, illetve azt követően, a szavazati joguk gyakorlásához kapcsolódóan.
   
Az egyértelmű szabályozás hiányában a végrehajtó hatalom és az ügyészi büntetőjogi fellépés oldaláról drasztikusan sérülhet az önkormányzati autonómia, illetve a testületi döntéshozatalért viselt egyéni képviselői helytállási kötelezettség koncepcionálisan kidolgozatlan a magyar jogban - tette hozzá.
   
Emlékeztetett arra is: a helyi önkormányzat - a törvény keretei között - önállóan szabályozhatja, illetve egyedi ügyekben szabadon igazgathatja a feladat- és hatáskörébe tartozó helyi közügyeket, vagyis jogilag-hatáskörileg az önkormányzati autonómia széles körű és erőteljesen védett.
   
Felidézte, hogy az alkotmány szerint a helyi képviselő-testület "önkormányzati ügyekben önállóan szabályoz és igazgat, döntése kizárólag törvényességi okból vizsgálható felül", továbbá "gyakorolja az önkormányzati tulajdon tekintetében a tulajdonost megillető jogokat" és "az önkormányzat bevételeivel önállóan gazdálkodik, saját felelősségére vállalkozhat".
   
Így - mint a beadványban írták - a helyi önkormányzatok alapjogai egyenlőek, kötelezettségeik viszont eltérőek lehetnek, tehát elképzelhetetlen olyan "helytállási" szabályozás, amely a jogok - és a hozzájuk rendelt, értük viselt felelősség - minőségi különbözőségét intézményesítené község, város, kerület, főváros viszonylatában.
   
Az önkormányzati képviselők jogállásában - megítélése szerint - az a "kulcsprobléma", hogy a települési képviselők jogállásáról az Alkotmány nem, az önkormányzatokról szóló törvény pedig "meglehetősen szűkszavúan rendelkezik", azaz nincsenek kimunkált, tételes felelősségi szabályok e tisztség ellátása körében, csupán az összeférhetetlenség anyagi és eljárási normái adottak.
   
Felhívta a figyelmet arra is, hogy a jogszabály szerint a helyi önkormányzat gazdálkodásának biztonságáért a képviselő-testület felelős, de a gazdálkodás biztonsága és törvényessége rendszerint egymástól elszakíthatatlan, ezért is a jogszerű képviselő-testületi eljárás és döntéshozatal előmozdítására a jegyző köteles jelezni a képviselő-testületnek, a bizottságnak és a polgármesternek, ha a döntésüknél jogszabálysértést észlel.
   
Vagyis, a képviselő-testület döntésének lényegi jellemzője, hogy az egyéni akaratnyilvánítások "összeolvadnak kollektív döntéssé", s közhatalmi-helyi politikai döntés jelleget öltenek. Mindez intézményesen zárja ki, vagy teszi irreálissá az egyéni jogi felelősség megállapítását - szögezte le.
   
Kolláth György azzal kapcsolatban, hogy Verók Istvánt hűtlen kezeléssel gyanúsították meg, azt mondta, a hűtlen kezelés szándékos bűncselekmény, amelyet bizonyítania kell a hatóságnak.
   
Hozzáfűzte: nincs bűncselekmény jogellenesség nélkül, márpedig az önkormányzati döntés jogellenességét a közigazgatási hivatal - mai nevén kormányhivatal - állapíthatta volna meg, de ilyenre nem került sor a VI. kerületi ingatlaneladási ügyben.