Sándor napján a padon

Ez a város születésem helye, / ma a Perint habjával van tele, / úszik a híd, düledez a partfal, / ó, bár oltalmazná ezer angyal. - ezeket a sorokat véste Veres Gábor szobrászművész a padra, amin Weöres Sándor a macskájával üldögél. Szemben vele egy mesevilágot idéző tábla (Weöres saját rajza nyomán).

Tóth Péter a szoborról szólva képekben beszélt. Arról, hogy ül itt egy idős ember a padon, egy porlepte énekes, a magyar Orpheusz; leülhetnek mellé, akik nem kérdezik, mivégre a költészet, minek a lélek balga fényűzése . Most már itt ül köztünk Weöres Sándor, jobb kezével a zakójába kapaszkodik, bal kezével a cicáját simogatja, és talán arra gondol: Szívem görcs, vérem szilvalé, közeledem hetven felé. És közben - Dante-, Shakespeare-, Goethe-méretű költőnk, aki jelentős fordító is volt - nézi az útjelző táblát, egyik kitalált birodalmának jelzőjét (Nimolitánia felirattal), aminek tar- tórúdján további irányjel- zők forgathatók körbe-körbe, olyan fantázianevekkel, mint: Jenina, Kuatio, Amolo, Meena, Siopa, Ankena, Emora. Városok-e ezek valóban? Vagy eszmények? Vágyak? Korunk labirintusában ki mit keres. De a táblák elforgathatók, vagyis a rosszból jó lehet.

A szoboravatón dr. Ipkovich György polgármester köszönetet mondott a vállalkozóknak, akik lehetővé tették, hogy az egy évvel ezelőtt kiírt városi pályázat nyertes szoborterve megvalósulhasson. (A másik nyertes pályázat Lesenyei Mártáé, akinek alkotása a Kalandvár elé kerül.)

- A szobrot szombat reggeltől vasárnap hajnalig őriztük, míg meg nem száradt a ragasztó - mondta Veres Gábor szobrász az avatás után. - Jöttek a jó szándékú emberek, és azonnal szerettek volna leülni a padra, de akkor még nem volt szabad. Mostantól már lehetséges. Természetes, hogy szeretnék kihasználni a szituációt, én is így gondoltam. Nem kell egy szobrot posztamensre állítani. Ne legyen megközelíthetetlen. A Joyce-szoborral is úgy vagyok, örülök, hogy használják az emberek, terveznek vele, benne van a Fő tér nyüzsgő életében.

Weöres portréját Veres Gábor (neve a költő nadrághajtókájába vésve) fotók alapján dolgozta ki. Amint azt a mozdulatot is fényképeken figyelte meg, hogy mindig a zakójába kapaszkodott, ha koncentrált. A macska megalkotásához saját cicái ültek modellt (nem sokáig), viszont azóta beszoktak a házba. A jelzőtábla tövében a csiga Borbás Tibor szobrász, Veres Gábor mestere emlékére van.