A bögötiek megszervezik az életüket – A falu, ahol szinte mindenkinek van munkája

Az utóbbi másfél évtizedben mindig négyszáz körül mozog a lakosságszám, sem a városból kitelepülés, sem az innen elköltözés nem okoz nagy ingadozásokat. A közigazgatásban viszont három éven belül kétszer is váltania kellett Bögötnek.

- Amikor a körjegyzőség megszűnt, négy további településsel együtt a Szelestei Közös Önkormányzati Hivatalhoz csatlakoztunk – meséli Farkas László polgármester. – De mivel kétezer fő alá csökkent a lakosságszám, idén januártól ez a konstrukció felbomlott, elosztottak minket más hivatalok között. Mi Sárvárhoz kerültünk, amivel szerintem a település nem járt rosszul. Igaz, hogy a faluban megszűnt a kirendeltség, azóta szinte üresen áll a községházánk. De kárpótol ezért, hogy könnyen elérhető és szakmailag magas színvonalú közigazgatási központhoz tartozunk. Ráadásul a nagyobb horderejű aktuális ügyintézések, így például a beiskolázási támogatások, vagy az adóbevallások időszakában egyedileg kitelepül a hivatal, ilyenkor a faluban intézhetik ügyeiket az emberek.

Horváth Zsigmondné Klára sekrestyés, Farkas László és özvegy Schweiger Józsefné Marika volt sekrestyés
Fotó és szerző: Tersztyánszky Krisztina

Farkas László is azon kevesek közé tartozik, akik az önkormányzatiság kezdete óta egyfolytában a falujuk élén állnak. A helyi közéletről sokat elárul, hogy a huszonöt év alatt, a hét ciklusban összesen tizenkét képviselő „fordult meg” az önkormányzatban. Az eredmény: lassú, de egyenletes fejlődés, határozott célok. Igaz, intézményekkel ma már nem dicsekedhet Bögöt, óvoda csak Sárváron van, és az alsó tagozatos, fészekaljnyi iskolát is meg kellett szüntetni 2006-ban. Ahol ilyen közel a város, nehéz helyben tartani a diákokat. Viszont a gyerekek szállításának jól bejáratott módszere van. A település az elsők között, 1996-ban csatlakozott a falugondnoki hálózathoz, de már ennél négy évvel korábban, saját erőből  megoldották, hogy az óvodásoknak ne kelljen volánjáratokkal közlekedniük. Az első falubusz óta már a második, kormányzati támogatással vásárolt járművet „nyűvik”, és a napokban várják az új 8 személyes falubusz érkezését . A falugondnok  szeptember elseje óta Koloczné Szalai Ibolya, aki mikor épp nincs úton, a könyvtárban tartózkodik, és egyben a kultúros szerepét is betölti. Ő szervezi a településen a programokat, illetve ő a Bögötért Egyesület elnöke is, amely számos sikeres pályázattal járult hozzá a falu fejlődéséhez. A könyvtárba az  idősek közül sokan jönnek könyvet kölcsönözni, és gyakoriak a sárvári könyvtárral közös rendezvények is. A megüresedett iskolát a fiatalok vették birtokukba: a szépen karbantartott épületben konditermet, ifjúsági klubot működtetnek öntevékenyen. Ha pedig a falu mindenese valamiért kiesik, mondjuk épp a kötelező képzésen vesz részt Szombathelyen, akkor a polgármester áll a helyére – illetve ül a kisbusz vezetőülésébe. Az óvodásokat oda-vissza szállítani kell, és az idősek ebédjét is el kell hozni valakinek Sárvárról. Ez a sajátos köldökzsinór Bögötön már természetes: amikor ott járok, éppen delet harangoznak, és már többen várják Lászlót, hogy vigye őket az aktuális járattal Sárvárra gyógyszertárba, ügyet intézni.

Farkas László elégedetten mondja: egy közmunkásuk van a közterületek ápolására, több nem is lehetne, mert a faluban nincs tartós munkanélküli. Az emberek zöme Szombathelyen, néhányan Sárváron dolgoznak, sok embernek ad munkát a vasút. Az utcák, a központi virágos parkocska, a játszótér, a padokon a mókás szüreti dekorációk a lakosság  gondos kezeiről árulkodnak.

A településközpont hétköznap sem elhagyott. Érkezik a postajárat, nyitva a kisbolt, a templom körül is többen sürgölődnek. A szép parkban Szent István, Gizella és Szent Ferenc fából faragott szobra áll, mögötte Szentháromság oszlop, Németh Károlyné emeltette 1926-ban. A falu első embere a templomba invitál, érkezik a jelenlegi és az előző sekrestyés hölgy is, hogy eldicsekedjenek büszkeségükkel. Az Assisi Szent Ferenc templomnál a kék túra és a Mária út zarándokai is gyakorta megpihennek. A templom mellett néhány régi sírkő, ezekről is sokat lehetne mesélni – mondja alkalmi idegenvezetőm, majd a templom kapuját mutatják: Szent István és Szent László alakját egy helyi ügyes mester faragta rá sok évvel ezelőtt. Bent az épületben is helyi szakemberek keze munkáját dicséri a szembemiséző oltár, az ambó, a gyóntatószék. De a legizgalmasabb látnivaló a kóruson fogad: a darabokra szedett orgona. Az antik hangszert már több mint húsz éve nem lehetett megszólaltatni. Az újonnan a faluba kerülő sárvári plébános, Wimmer Roland nagy munkába kezdett: sípjaira szedette, javíttatja a szúette matuzsálemet. Ha ez egyszer újra megszólal! – bizakodik boldog  izgalommal a polgármester úr, mutatva, hogy a nyaktörő lépcső és a templomi padok felújítása is megkezdődött. Majd gyűjtenek rá.

Hasonló optimizmus övezi a közúti közlekedés fejlesztésének ügyét. Míg a vasút jó és a vonatok gyakran járnak, a bögöti bekötőút minősége kívánnivalót hagy maga után. Negyedik éve mindig egy-egy kis szakasz elkészül belőle, egyszer majdcsak kiér a 88-asra. Az elágazásig már elkészült a kerékpárút, ennek a nyomvonala Bögötön, Porpácon és Vépen keresztül vezet majd a megyeszékhelyre. Mivel része a Celldömölk-Szombathely szakasznak, ez már benne van a megyei fejlesztési tervben. A közúti közlekedés vérkeringésébe a falu  akkor kerülhetne bele, ha szilárd burkolatot kapna a Porpác és Vép közötti hat kilométeres erdei útszakasz. Akkor csak 16 kilométerre lennének Szombathelytől.

-  Lobbizunk a közútnál. Huszonöt éve küzdünk már ezért az útért, és kiviteli tervek már vannak! Ha nem hajtjuk, akkor biztos nem lesz belőle semmi – mondja rendíthetetlen derűlátással Farkas László.