Sötétben még a bor is más

Hogy a húsz országból érkezett hatszázharminc bor milyen volt, arról a nagyközönség a VinAgora borgálán győződhetett meg.   Az esemény nyitányaként Kállay Miklós, a Magyar Bor Akadémia elnöke értékelte a versenyt, amelyet a díjkiosztó követett.  Ezen két nagyarany, nyolcvankilenc arany és százhúsz ezüstérem talált gazdára. A borászok után aztán a borok kerültek a középpontba. Az asztalokon ott sorakozott a hatszázharminc bor, köztük a vaskeresztesi Garger Imre 2009-es kékfrankosa, illetve 2010-es kékfrankos válogatása. Ami a kuriózumokat illeti: indult a versenyen brazil, japán, libanoni, tunéziai és Uruguay-i bor is. A palackok mellett ott volt a bírálati lap, amelyek alapján bárki összehasonlíthatta saját tapasztalatait, s ezekből az is kiderült, hogy nem egy bor csak egy-két tized ponttal maradt le az éremről.
Az aranyhoz legalább 86 pont kellett, s átlagosan 83 pont kellett az ezüsthöz is.  A borverseny négy champion bora közül kettő volt német, egy ausztrál,   egy cseh. Nagyarany érmet egy szekszárdi és egy tokaji bor nyert. Míg a legjobb fajtaborok a szekszárdi, az etyeki, a villányi, a soproni, a mátrai borvidékről kerültek ki.  A nyilvános kóstoló mellett az arra vállalkozók valódi vakkóstolón is részt vehettek. A kurzus résztvevőit egy teljesen sötét szobába vezették, ahol a VinAgora legjobb borait kóstolhatták össze Szepsy István, Tiffán Ede és Zilai Zoltán szakavatott kommentálásával kiváló külföldi borokkal. A résztvevőknek alkalmazkodniuk kellett ehhez a speciális helyzethez, s egyenként tapogatták ki az egymás mellett sorakozó poharak közül azt, amelyikbe aktuális bor került. Ha valaki ezt elvétette, az könnyen járthatott úgy, ahogy Tiffán Ede, aki háromszor is megpróbált üres pohárból kortyintani.  Így a kóstolás során az egyik érzékszerv,  a szem kimaradt, így sokkal nagyobb szerephez jutott az illat, illetve az ízlelés. Miután minden külső körülményt sikerült ily módon kizárni, a résztvevők csak az adott borra koncentráltak, esetenként még polémiák is kialakultak olyan dolgokról, amelyekre normál esetben nem biztos, hogy felfigyeltek volna a kóstolók.