Mindenki Figarója: Gombás Imre saját bevallása szerint több mint fodrász

Az idén ötvenéves férfifodrásszal már hetekkel ezelőtt elhatároztuk, hogy a Borosta rovatban írok róla, de amint eljött az interjú elkészítésének napja, megszeppent. Kiderült, attól félt, hogy kicsit „nagyképűre" kerekedik majd a cikk. Egyszerű legyen, mint egy barlangrajz – adta meg az utasítást és én ehhez tartottam magam. Aztán az első, szinte kötelező kérdés után (hogyan lettél fodrász?) felbátorodott.

– Nemeskoltai vagyok, paraszti származású, de én ezt büszkén vállalom. Ugyanis nem az a paraszt, aki paraszt, hanem az a paraszt, aki paraszt – néz rám cinkosan, kutatva arcomon, hogy értem-e mire céloz. Teljesen világos, folytasd – biztatom.

– Édesapám azt szerette volna, ha én is mezőgazdasággal foglalkozom majd, de soványka, nyeszlett gyerek voltam, nem lehetett belőlem traktoros, karosszéria-lakatos, de még háztartásigép-szerelő sem. Öcsém viszont maradt a szakmában, és kiváló mezőgazdász, vadász lett belőle.

A hajvágó ollót azért elbírta, így a fodrász szakmára esett a választás.

– Fodrásztanuló lettem, a Savaria úti tanműhelyben kezdtem. Kiváló tanáraim voltak: Gutmann László volt a szakoktatóm, de meg kell említenem Pikl János, Leposa József, Somogyi Ferenc és Jenei Géza nevét is, tőlük nagyon sokat kaptam a szakmán kívül emberileg is. Utóbbival később együtt is dolgoztunk, valójában ő csinált belőlem embert.

Figaro, illetve „Figi" azóta van a szakmában, több helyen dolgozott, mindig Szombathelyen és mindig férfifodrászként. Így sokan ismerik, de csak kevesen tudják valódi nevét.

– Egy alkalommal kislányommal bejelentkeztünk egy hivatalba, de én nem tudtam elmenni, ezért lányom egyedül jelent meg. Mondta az illetékesnek, hogy ő Gombás Imre lánya. Az ügyintéző azt mondta, hogy ilyen néven nem jelentkezett be senki, mire a lányom megkérdezte: Figaró nem volt itt? Persze, mindjárt tudták, kiről van szó. Sokan járnak hozzá a városból: művészek, sportolók, üzletemberek, ügyvédek, sok befolyásos embert ismer.

– A vendégköröm kilencven százalékával baráti a kapcsolatom, de kicsit bánt, ha amikor azokkal a szavakkal ismertetnek össze valakivel, hogy „bemutatom a fodrászomat". Ugyanis én úgy gondolom, hogy a vendégköröm, meg én együtt egy nagy családot alkotunk. Látom rajtuk az üzletben, ha valami bántja őket, ha jó kedvük van, meghallgatom örömüket, bánatukat, ahogy ez egy normális családban szokás. Jól érzem magam a bőrömben, élvezem az ismertséget, a népszerűséget. Igazából csak csak egy valami fáj: ha nem vághatok hajat.

További Borosta hírek itt!