Borosta

2014.03.26. 12:40

Doki a dobszerkó mögött

Szalkai Csaba kőszegi fogorvos életébe pár évvel ezelőtt visszatért a zene: közel három évtized kihagyás után ismét rendszeresen próbál, zenekara is van.

Peltzer Géza

- Édesapám zenész volt. Még egészen kis fiú voltam, ő zongorázott, én két lexikonon vertem hozzá a ritmust. Örömmel vette, sőt segített is - eleveníti fel a kezdeteket a kőszegi fogorvos.

Szalkai Csaba Budapesten gyerekeskedett, mivel érdeklődött a zene iránt, hamarosan kapott nagymamájától egy pergőt, majd egy kisebb dobszerkót, s amikor a beatkorszak beköszöntött, ő is zenekart alapított, mint mindenki más ebben az időben. Együtt játszott például a később 100 Folk Celsius-os Litvai Imrével.

- Dobot Kőszegi Imrénél és Kiss Jóskánál tanultam, aki a Gellért szálló bárjában játszott akkoriban - folytatja Csaba. - Vizsgát nem tettem, bár Kőszegi Imre bevitt az OSZK-stúdióba is. Akkoriban ez egyébként nem is volt olyan egyszerű. De nekem nem ez volt a célom, hanem az, hogy egyre tökéletesebbé tegyem a technikámat.

Aztán jött az orvosi egyetem, Debrecen, abbamaradt a dobolás. Egy-két alkalmi beugrástól eltekintve nem fogott dobverőt a kezébe. Praktizálni kezdett, fogorvosként került Kőszegre. Öt-hat évvel ezelőtt egy karácsonyra legnagyobb meglepetésére egy kisebb dobfelszerelést kapott feleségétől. Persze, hogy odaült a szerkóhoz, aztán egy születésnapi bulin is megjelent felszerelésével, és játszott néhány számot más zenészekkel. Utána lassan rendszeressé váltak a gyakorlások, majd jött a zenekaralapítás. Biciklizni nem lehet elfelejteni, de vajon így van-e ez a dobbal is?

- Az érzést, az akaratot nem lehet elfelejteni, de fájdalmas volt eleinte az, hogy fejben pontosan tudtam, mit kellene csinálni, csak a kezeim nem mindig engedelmeskedtek. Segített, persze, hogy a hosszú kihagyás közben mindig figyeltem a zenét a rádióban, néhány koncerten is voltam, természetesen mindig a dobosokat lestem, mit és hogyan csinálnak. A karácsonyra kapott felszerelést felújíttatta Cegléden egy kiváló szakembernél, Kármán Sándornál, aki maga is remek ütős, sőt magánénak tudhatja az ország egyetlen dobmúzeumát és szervezett az országban elsőként ütősgálát.

Csaba vásárolt egy újabb felszerelést, amely a próbateremben van felállítva: itt jönnek össze péntek esténként próbálni. A zenekar zongora- basszusgitár- szaxofon -dob felállásban játszik, néha csatlakozik hozzájuk egy fiatal énekesnő is.

- Sokat változott harminc év alatt a zene, egészen más másképp kell ma dobolni, mint korábban - magyarázza Csaba. A rendszeres gyakorlás és próba visszahozta önbizalmát, meghozta ismét a kedvét a zenéléshez.

- Most, hogy rendszeresen próbálunk, visszajött a technikám is, olyan gyorsan még nem jár a kezem, mint régen, de sokkal könnyebb a játék. Van, amikor belejövök, akkor tényleg nagyon jól érzem magam Bejönnek a valőságban is a fejemben meglévő effektek, hangsúlyok.

Mikor kérdem, hogy mit jelent számára az, hogy ismét zenélhet, így válaszol:

- Nincs más hobbim, nem is lenne rá idő. A zene elsősorban kikapcsolódást jelent számomra. Erre van legnagyobb affinitásom, mindig a fejemben is járt. És bele is futunk állandóan, hiszen szól mindenütt, otthon, kocsiban. A zene egyszerűen mindenütt ott van.

Nála a munkahelyen is. Dr. Szalkai Csaba fogorvosi rendelőjének várótermében mindig szól a zene, hogy megkönnyítse a várakozást. Más körzeti fogorvos miért is törődne ezzel?



Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!