Pósfalvi Tamás álma, hogy teljesítse a 24 órás kerékpáros versenyt

– Gyerekkoromban is szerettem kerékpározni – mondja Pósfalvi Tamás. – Ötéves voltam, amikor egy háromkerekű biciklin haza akartam kerékpározni Celldömölkről. A szüleim kitettek, mondván, hogy nyugodtan próbáljam csak meg. Abban reménykedtek, hogy elsírom magam, de nem így történt. Amióta az eszemet tudom, az életem része a kerékpározás, ezért is nyitottam meg a kerékpárüzletet, most Sárváron és a megyeszékhelyen üzemeltetek egyet-egyet. Szerencsés vagyok, mert a hobbim a munkám is, így azt csinálom, amit szeretek. Mindig megújulva, erőt merítve a sport iránti szeretetből tudom üzemeltetni a boltokat.

Tamás 1996-ban kezdett versenyezni, baráti társasággal országos megmérettetésekre jártak. Akkor még gyerekcipőben járt a mountain bike sport.

– Az életem része volt egy spinninges korszak is, saját termet üzemeltettünk – folytatja a bolttulajdonos. – Teljesen más élmény volt, de ott is emberekkel kellett foglalkozni, rávezetni őket a sport szeretetére. Sokféle emberrel találkoztam, akik azért jöttek a terembe, hogy változtassanak az életükön, ami a legtöbb esetben sikerült is. Nagyon jó volt a hangulat, szerettem csinálni, ám később rájöttem, hogy az üzlet és a terem nem fér meg egymás mellett. Megterhelő volt, ezért a kerékpárboltot választottuk.

Tamás úgy fogalmaz, ahogy korosodik az ember, egyre inkább a hosszú távú versenyekre nevez be. Most a 80–100 kilométeres maratonversenyek jönnek be neki, ezek hegyi kerékpárversenyek. Illetve büszke arra, hogy háromszor megcsinálta Európa legnehezebb maratonját, amely 210 kilométer és 7300 méter szintkülönbséggel bír. Tavaly ment végig rajta, előtte nyolc éve volt ott utoljára, s 2013-ban sikerült egy órával jobb időt teljesítenie. Hajnali ötkor volt a rajt, este fél hétig tekert. Lényegében hét Kékestető méretű hegyen kellett átkerekeznie, egymás után.

– Egyre jobban tetszenek a még hosszabb távú versenyek, például a 12 órás, egyéni kategóriás megmérettetések – hangsúlyozza a kerékpáros. – Mivel ezek a versenyek három kilométeres körpályán zajlanak, az első két óra a legnehezebb, a harmadik és az ötödik óra között van a holtpont, utána egyre könnyebb lesz. Az ember el van foglalva a versenytársakkal, figyelni kell a részletekre is, a táplálkozásra és a folyadékbevitelre. Ezeken múlik minden. Meg persze a felkészültségen is. Reggelente ötkor kelek, hattól kilencig biciklizek, heti hat alkalommal versenyidőszakban. Hétvégén pedig három- és hatórányit kerékpározok, kidolgozott edzéstervem van.

Eredményekkel is büszkélkedhet Pósfalvi Tamás: 10 órás versenyen volt már első helyezett, idén pedig harmadik lett. Ez azért nagy teljesítmény, mert egysebességes kerékpárral indult, a biciklijén nincs se sebváltó, se teleszkóp. Ez hátrány azokkal szemben, akik tudnak váltani, s rugózik a biciklijük. Így lett harmadik. Elárulja, az álom az, hogy az európai versenyt még 50 éves kora előtt egysebességes kerékpárral végig tudja csinálni. Illetve szeretne egyedül egy 24 órás versenyen elindulni.

– Nemcsak én, hanem az egész család sportol – teszi hozzá. – A feleségem versenyszerűen úszott, az egyik lányom triatlonozik, a másik pedig fallabdázik. A feleségem miatt megtanultam úszni, nem szeretem, de kiegészítésként kell. Szeretek viszont fallabdázni, főleg a kislányommal. Nagyon sokat köszönhetek a családomnak, mindenben támogatnak engem. Hagyják, hogy ezt csináljam, el is kísérnek sokszor a versenyekre. Aki a mai világban sportol, sokat visszakap az élettől. Rendszert ad a mindennapokba, egy gyereknek pedig ez a legnagyobb adomány, amit adhatok. Nem fog a számítógép előtt ülni egész nap, illetve később be tudja osztani majd az időt az életében.