A cél: kijutni Amerikába! - Karnyújtásnyira kerültek a szombathelyi táncosok a San Diego-i világbajnokságtól

Igaz, akkor még társastánccal foglalkozott, egy jó ideje viszont már a hiphop stílusban utazik. Ráadásul nem is akárhogyan: májusban az egyik legnívósabb hiphop táncszövetség versenyén a legfiatalabb korosztályban tanítványai második helyezést értek el, ezzel pedig megszerezték az indulás jogát a San Diego-i világbajnokságra.

A hiphop stílus nem a könnyű táncok közé tartozik, a tökéletes ritmusérzék mellett komoly erőnlétre is szükség van, ahhoz, hogy valaki a színpadra merészkedjen, éppen ezért ha idejük engedi, erőnléti edzéseket is tartanak. A legnehezebb mégis az, hogy itt mindig újat kell mutatni, ami azért sem egyszerű, mert a komolyabb versenyeken nagyon kötöttek a szabályok, a legapróbb hibáért is pontlevonás jár, de a műfaj nehézsége egyben a szépsége is – fogalmaz Vincze Csaba.

A koreográfia fejben dől el, mondja. Ő, ha csak teheti, olyan zenét hallgat, amire lehet táncolni. Ilyenkor már úgy látja maga előtt a koreográfiát, hogy ő maga meg sem csinálja. A színpadon aztán megérzéseire, tapasztalataira és táncosainak inspirációjára hagyatkozva improvizál. A hiphopban nincsenek új mozdulatok, mindent kitaláltak már. Amiben újat lehet hozni, az a zene, a mozdulatok közti átkötések és a színpadi jelenlét.

A színpad és a lámpaláz elválaszthatatlan fogalmak, ezért kíváncsi vagyok, mennyire izgultak a gyerekek színpadra lépés előtt. – Én jobban izgultam, mint ők, az biztos – mondja Csaba – pedig a színpadon soha nem hibáznak a táncosok. A mostani nyertes formációban az öt lány és a két fiú szeptember óta táncolnak együtt. Másfél percük volt arra, hogy megmutassák, mit tudnak. Ahhoz, hogy a világ előtt is megtehessék ugyanezt, egy apró akadálynak kell csak elhárulnia. A költségeket a csapatnak kell állnia, azok pedig magasak, csak a repülőjegy több mint 400 ezer forint fejenként. Az, hogy összejön-e a szükséges pénz, még kérdéses, június 20-áig eldől minden, ezért 19-éig reménykednek.

Vincze Csaba és párja, Szárnyas Mónika 18 év alatt legalább háromezer gyereket oktatott táncra, volt aki egy hónapot járt, volt aki 16 évet táncolt náluk. Ami számomra a legmeglepőbb, hogy tanítványaik 85 százaléka lány, pedig versenyzőik évente mindössze két-három hetet pihennek, és van, hogy napi öt-hat órát próbálnak. És hogy mit kapnak mindezért a gyerekek? A tánc kitartásra nevel, akaraterőt ad, fejleszti a csapatszellemet és persze rengeteg örömet okoz. Ráadásul Vincze Csaba szerint aki jól táncol, az jól is tanul, a kettő összefügg. Ahhoz, hogy azt csinálhassa most is, amit gyerekként megszeretett, neki is folyamatos tanulásra van szüksége. Továbbképzések nélkül sem ő, sem csapata nem lenne ilyen eredményes. Számos tanítványa közül talán ha nyolcan foglalkoznak felnőttként is a tánccal, ő azon szerencsések közé tartozik, akinek ez sikerült.

Az 1972-ben született szombathelyi táncost tavaly jelölték a Prima díjra is. Pályafutását Szombathelyen kezdte 1979­-ben. 12 év után váltott a jazz és a hip­hop irányába. 1995-­ben sikeresen felvételizett a müncheni Iwanson Dance Company­hoz. Később koreográfusa lett a soproni Jazz Dance Academy Tánc Egyesületnek. 1998­-2004-­ig tagja volt a Zoltán Erika Tánciskola országos hálózatának, számos koncerten, videoklipben is fellépett. 1997-­ben alapította meg saját tánccsoportját. Ma már Vas megye három helyszínén mintegy kétszáz gyerek és felnőtt ismerkedik a mai modern táncstílusokkal. Ha sikerülne kijutni az augusztusi világbajnokságra, az Vincze Csaba eddigi pályafutásának egyik legnagyobb eredménye lenne.