A közösség építője

- 1996 óta fordulok meg a Ferrumnál, ám jelenleg nem vagyok aktív tagja - mondja a népművelő. - 1996-ban szereltem le, s már a bevonulás előtt is érdekelt a színjátszás. Azt mondták, ha a katonaság után is megmarad az érdeklődés, menjek vissza. Így is lett.  Januárban szereltem le, február közepén pedig már próbáltam. Nagyon inspiráló szellemi közegbe csöppentem, a vezető, Török Gábor a főiskolán is tanított népművelő szakon. Úgy éreztem,  van még bennem annyi, hogy elvégezzek egy felsőfokú iskolát. Jelentkeztem levelező szakon a művelődésszervező képzésre. Azért csináltam végig, mert megszerettem ezt a pályát. A csoporttársaim közül sokan csak azért voltak ott, hogy legyen egy diplomájuk, én másként álltam hozzá. Egy dolog zavart, hogy kevés volt a gyakorlat.
 
Krisztián a tanulmányai ideje alatt szociális munkásként dolgozott, majd lediplomázott, s beadta a jelentkezését a táplánszentkereszti művelődési ház vezetői állására. Első körben nem vették fel, egy ideig  az MMIK munkatársa volt. Egy év után megkereste a táplánszentkereszti polgármester, hogy megüresedett a művelődési ház vezetői állása, s ha még érdekli a munka, akkor szívesen látják. Ez 2004-ben történt, azóta tölti be ezt a pozíciót.

 
- Bár művelődésszervező szakon végeztem, mégis népművelőnek vallom magam - folytatja a vezető.  - Szerintem ez sokkal inkább kifejezi a munkánkat. Számomra a közösség építése, az emberek kulturális alakítása nagyon fontos. Most már nem is tudom elképzelni, hogy valami mással foglalkozzam. A munka kezdetén persze bennem is voltak kétségek, de most már hiszek abban, hogy értek is ahhoz, amit csinálok. Azt vallom, hogy az embereknek nem mindig azt kell adni, amit szeretnek. Fel kell kelteni az érdeklődésüket, s azt adni, amire szükségük lehet. Ez az elv vezet az új programok megvalósításában is. Szerencsére a településen élők veszik a lapot, s több olyan programot is megvalósítottunk, amire talán eleinte úgy gondoltuk, hogy nem lesznek sokan vevők. Ilyen volt például a rönkhúzás. Jövőre már negyedik alkalommal szervezzük meg, s nagyon népszerű a program. Ezen kívül népszerű a májusfa kitáncolás és a Vasfilm is.
 
Meskó Krisztián szerint  nyitott szemmel kell járni, s el kell raktározni az ötleteket. Emellett fontos a belső, a lelki megújulás is, amiből aztán energiát lehet meríteni. A népművelő sokat olvas, rendezvényekre jár, de a legtöbb erőt a családjából meríti. Arra odafigyel, hogy a munka ne zevarja meg a magánéletét. Azt vallja, vékony a határvonal, sok lemondással jár, viszont a tolerancia és a türelem mindkét félben megvan.
 
- Nyolc-tíz évvel ezelőtt egy színjátszókollégám kért meg arra, hogy legyek vőfély a testvére esküvőjén - teszi hozzá Krisztián. - Jól esett a felkérés, s jól is sikerült a lakodalom. Aztán két évre rá egy munkatársam ugyanezzel a kéréssel állt elő. Azt is elvállaltam, majd egyre többen kértek fel vőfélynek. Sokat olvastam,  odafigyeltem másokra is. Ahogy mondani szoktam, a vőfély olyan, mint a jó pap, holtáig tanul. Nagyon összetett dolog ez, hiszen meg kell érezni, hogy mikor van szükség csendre, s mikor van szükség a szövegre. Ott kell lenni végig a lagzi ütőerén.

Saját bevallása szerint a vőfélykedés  tejes egészében kiegészíti a népművelést. A rendezvényen látottakat felhasználhatja az esküvőkön, a lagzikból pedig meríthet ötleteket a népműveléshez is. Ma egyébként egyre többen gondolják úgy, hogy szükség van vőfélyekre a lakodalomban, sokan  a felkérés.