Egy pap a nőtlenségről - Tamás atya evilági élete nem e világról szól

A fiatal  atya 1983-ban született, a Vasvári általánosba járt, a középiskolát pedig az esztergomi Temesvári Pelbárt ferences gimnáziumban végezte. 
- Amióta az eszemet tudom pap akartam lenni. Hívő család egyedüli gyereke vagyok, de a szüleim részéről nem volt semmilyen nyomás. A választásomat  azonban nagy örömmel fogadták - mondja. Az okokról faggatva elárulja: legmeghatározóbb gyermekkori emlékeiket   a pap jelenti az oltárnál: az  a pap, aki misézik, aki a gyerekeket a hit alapjaira oktatja. Megragadta a katolikus liturgia szépsége - fogalmaz.

 A gimnázium után így egyenes út vezetett számára  az ugyancsak esztergomi, akkor még hittudományi főiskolára. 2008 nyarán a fehérvári bazilikában szentelték föl, ott, ahol elsőáldozott és bérmálkozott is. Diplomamunkáját a gregorián énekből írta. A témaválasztás csöppet sem véletlen: Mórocz Tamás orgonán és csembalón -  meg persze zongorán  is   játszik. A barokk kor kedvelt hangszere az 1950-es évektől reneszánszát élte. Ennek köszönhetően tett szert maga is egy, az 1970-es években készített, használt csembalóra -  meséli. A kedvenc zeneszerzője Johann Sebastian Bach, és  -  a saját szórakoztatására - maga is szerez zenét. Barokk stílben, ám az ő kompozíciói persze a nyomában sem érnek a zene említett óriása  műveinek - jegyzi meg.

Miként telik egy napja? És miként tudja 16 településen ellátni a szolgálatot? - kérdezem. A napja imádsággal és munkával telik. A szolgálat ellátásában pedig -  elsősorban Horváth József helyettes plébános, valamint Szendrei Mihály és Sárközi Béla diakónusok személyében -  kiváló munkatársai, segítői  vannak - hangzik a felelet. Az atya két hetente misézik vasárnap  Bodajkon, a többi településen -  jellemzően -  négy hetenként.

Az átlagember számára a katolikus papok nőtlenségi fogadalma, a cölibátus évezredes intézménye a legkevésbé értelmezhető.  Volt-e  az atya szerelmes? -  tudakolom.

-  Persze - válaszolja, s elárulja: gondolta, ez fontos kérdés  a ma emberének.  - Ám  a lemondás akkor igazi, ha áldozattal jár. Könnyen utasítja vissza a mákos tésztát az, aki nem szereti... A cölibátus egyébként nem egyházfegyelmi, hanem lelkiségi kérdés.   Maga Jézus beszél  Máté evangéliumában arról, hogy az ember a  mennyek országáért, az örök életért önként lemond a házasságról.   Jézus nem utasított, hanem  felkínálta ezt a lehetőséget azoknak, akik őt követni akarják. S azzal, hogy a katolikus papság Jézus kérésének eleget tesz, az örök életbe, az üdvösségbe vetett rendületlen hitet sugározza - magyarázza Tamás atya.

Kevés ember jár templomba, s azok is főleg idősek  - jegyzem meg. Ő nem csak időseket lát - válaszolja a plébános, aki szerint  az, aki ma jár templomba, talán elkötelezettebb a hit iránt, mint sokan  az elődök közül, akik ezt csak megszokásból tették.  
-  A hit gyakorlása egyébként sem egyszerűsíthető  puszta szociológiai kérdéssé: sokkal fontosabb a szám szerinti gyarapodásnál az, hogy az egyház tagjai elkötelezettségükben mélyüljenek - hangsúlyozza. Az  atya szerint fontos, hogy  - mivel világi pap  - lássa,  ismerje a világot, ahol él, ahol szolgál. Ezért az ő életével össze kell hogy férjen a mosógép, a tévé  és az okostelefon. Ugyanakkor látszania kell annak, hogy ő egy másik világot hirdet, egy másik világról tesz tanúbizonyságot.  Nem gyűjtögethet, s nem ragaszkodhat túlzottan sem tárgyakhoz, de személyekhez sem - mondja. 

A pap, akkor is pap, ha elmegy biciklizni vagy vásárolni. Ezt nem lehet levetkezni a reverendával. Ugyanakkor - teszi hozzá - a templomban betöltött szerepe sem lehet olyan merev, hogy aztán a hívek a mise után ne merjék megszólítani.