Óvári Zsolt édesapja nyomán lett gépjárművezető szakoktató

Óvári Zsolt 1968-ban született Szombathelyen, s itt is nőtt fel. Itt járta ki az általános iskolát, majd a szakközépiskolát, ezt követően pedig Szentendrén, a katonai főiskolán folytatta tanulmányait. Az oklevél megszerzése után határőrként helyezkedett el, majd rövid ideig a rendőrség kötelékén belül is dolgozott. Az élete értelmét azonban már akkor is az autóvezetés és ennek oktatása jelentette.

– Édesapám is oktató volt, s mióta az eszemet tudom, nekem is közöm van az autókhoz – mondja Óvári Zsolt. – Hétévesen édesapám ölében ülve fogtam a kormányt, már akkor megszerettem a vezetést. Tizenhét évesen szereztem a jogosítványomat, ám mire az oktatómhoz kerültem, édesapámnak köszönhetôen már tisztában voltam mindennel. Ahogy a családban mondjuk, a vezetés a vérünkben van. Ám, aki jogosítványt szerez, az még nem jelenti azt, hogy vezetni is tud. Csupán annyit jelent, hogy megkapta a jogosultságot arra, hogy tovább tanuljon vezetni.

Fontos, hogy a tanulók az órákon az autóvezetés szeretetét is megtanulják

Óvári Zsolt 2004- ben végezte el a gépjárművezetői szakoktatói tanfolyamot Budapesten, s azóta ezt a szakmát tekinti igazi hivatásának. Végigjárta a ranglétrát, több iskolában is dolgozott oktatóként. Akkoriban született meg a gondolat benne, hogy ő is tudna autósiskolát vezetni. 2008-ban vonult nyugállományba, 2009-ben pedig létrehozta saját iskoláját.

– Szerintem a jó oktatónak szakmailag felkészültnek kell lennie, ám ez nem elég – folytatja a vezető. – Jó pedagógusnak és egyben jó pszichológusnak is kell lennünk. Rengeteg empátiára és türelemre van szükségünk. Fel kell ismernünk azt, hogy a tanulóinknak milyen félelmeik fóbiáik vannak, s ezt megfelelően kell tudnunk kezelni. Olyanok is vannak, akik nem akarnak kommunikálni, pedig ez nagyon fontos. Meg kell találni a tanulókhoz vezető utat, s fontos, hogy mindketten otthon tudjuk hagyni a problémáinkat.

Óvári Zsolt nemcsak arra törekszik, hogy a tanulók jogosítványt szerezzenek, hanem arra is, hogy a vezetés szeretetét is magukénak tudják.

Az autósiskola vezetése és az oktatás sok időt elvesz Óvári Zsolt életébôl, ám ő szerencsének tartja magát. A hobbija, a vezetés egyben a hivatása is. Ezen felül úgy érzi, hogy megtalálta a helyét a világban. Családjára, fiaira mindig szakít időt, a hétvégéket, ha lehet, kirándulással töltik. Sokat járnak az ország különböző pontjain lévő állatkertekbe, de a szalonnasütést is élvezi a család. Zsolt régebben tájfutó volt, onnan maradt meg az erdők szeretete. Ott fel tud töltődni a fák által kibocsátott energiával, s a nyugodt környezetben kipihenheti a rohanó város okozta feszültséget.