Minőségi időt kell adni - A különdíjas Barangoló család bejárta a vidéket

Egy családbarát szálláshelyekkel foglalkozó cég nyár elején meghirdetett Álom- Másodállás pályázatán a Magyar Turizmus Zrt. szakmai különdíját nyerte el a Barangoló család, akik ezzel a névvel regisztráltak, és a közösségi oldalról is így ismerhetik őket. Kovács-Mihócza Orsolya, Kovács Róbert és három gyermeke nyereménye három őszi hétvége volt, amelyet a régióban tölthettek el szervezett program mellett, csodás környezetben, kényelmes szálláshelyeken. Tama István, a Nyugat-dunántúli Regionális Marketing Igazgatóság vezetője elmondta, a kampány célja, hogy konkrét példákon keresztül mutassa be a fenntartható turizmus legfontosabb elveinek működését. A program felhívja a figyelmet a környezetbarát, és közösségi közlekedési eszközök használatának fontosságára, és arra is, hogy a kirándulók úgynevezett zöld szálláshelyeket válasszanak. A jelentkezők egy kisfilmmel pályázhattak.

Kovácsék fürdeni indulnak. Robi és Orsi mellett Bercel, Lőrinc, Borbála, és a pocaklakó Vilike Fotó: Ohr Tibor

A hotel recepciójánál vár minket az édesanya, Orsi, aki két éve osztja meg tapasztalatait az olvasókkal. Beszámol az utazásaikról, szép fotókat közöl a kirándulásokról, az egész családot ismerem fényképről. A fiatal édesanya családi örökségként hozta túrázási szenvedélyét, mindig is rajongó természetjáró volt, férje Róbert szintén mozgékony családból származik, nővérével és szüleivel ő is rengeteg helyen kirándult gyerekként. Az édesanyát a hivatása is a turizmushoz kötötte, férje viszont villamosmérnök, így a barangolás a mindennapok rutinjából zökkenti ki. Orsi azt meséli, ez gyerekekkel nem mindig könnyű, de az együtt töltött minőségi időért valóban megéri. A borítóképen öt túrabakancsot lát, aki az oldalra látogat, nem véletlenül, hiszen a nyolcéves Bercel, a hatéves Lőrinc és a három és féléves Borbála mindenhová elkíséri a szülőket. A táskában mindig van elemózsia, innivaló, váltóruha, térkép, télen még a szánkót is magukkal húzzák, lefelé gyorsabban érnek így a hegyekből. Az édesanya azt mondja, nem tudja elképzelni, hogy az élete a tévé előtt teljék, vagy, hogy a kicsik csak a monitort bámulják, az élet az, ami a valóság, teszi hozzá. Szerinte, aki még nem hagyta el a karosszék biztonságát, annak is meg kell tennie egyszer. Fővárosiként is sokat túráznak, elindulnak tömegközlekedési eszközökkel, majd libegővel, kisvasúttal folytatják az utat.

A gyerekek imádják a közös utazást. Sok helyre jutottak el vonattal, nyáron a Balatonra járnak, kifejezetten belföldi túrákra indulnak. Nagyon szeretik az ország nyugati régióját, Kőszeg és Sopron kiemelten kedvelt városok. Nemrég négy napot tölthettek itt kettesben. A bicajos kirándulás során egészen különleges arcát mutatta a határszéli kisváros. Az édesanya kis ékszerdobozként emlegette Kőszeget, megszerette Büköt, és ígérte eljönnek ide máskor is. Orsi azt mondja öt kilométert már a gyerekek is simán megtesznek, a kis Bori még a csatos háti hordozóba kérezkedik. Ő maga pedig szíve alatt a kis Vilivel járja az erdőt. Csillogó szemmel mesél a hegyekről. Nem vágynak tengerparti lustálkodásra, ez valahogy így alakult. A büki hétvégén elmentek (igaz cipőben) a mezítlábas ösvényre, biciklivel járták be a települést és Robi hozzáteszi felmásztak a Kristálytoronyba is. Szombat délelőtt öko-túrán vettek részt, helyi termelők finomságait kóstolták, majd kiadós pancsolás következett a fürdőben. Orsi ígéri, beszámol majd a hétvége élményeiről blogjában is, búcsúzóul figyelmeztetem, az öt pár túracipős borítóképet februárban le kell cserélni, a kis pocaklakó ugyanis akkor jön a világra teret, és kis kék bakancsot követelve magának.