Világrekord a Masters Of Rock-on

A 2003 óta létező Masters Of Rock Közép-Európa legnagyobb heavy metal fesztiválja, amely nemcsak az aktuálisan turnézó zenekaroknak biztosít évről évre fellépés lehetőséget, de időnként egy-egy különleges produkciót is el lehet csípni. A rendezvény a magyar rajongók számára is elérhető közelségben van, hiszen Vizovice szinte közvetlenül a szlovák-cseh határ mellett, néhány száz kilométerre található.

Július közepén a kisvárosban minden erről az eseményről szól, hiszen rengeteg rajongót várnak ide, szállást például már hónapokkal korábban sem lehet foglalni a városban, de a környező települések panziói, ifjúsági szállói, termálszállodái is rendre megtelnek. Mindemellett több ezren kempingeznek, akinek a fesztivál közvetlen közelében nem jut sátorhely, az kénytelen beérni a kaszálókon kialakított ideiglenes táborhelyekkel.

Magát a fesztivált egy likőrgyár területén rendezik meg, infrastruktúrája is ennek megfelelő. Nagy előnye, hogy szinte közvetlenül a bejáratnál található Vizovice vasútállomása, így a közeli nagyvárosból, a Szombathely nagyságrendű Zlin-ból rendszeresen érkezik vonat, így érdemes ott megszállni, s 15 kilométert ingázni. A szervezők profik - a cseh Pragokoncert úgy hirdeti magát, mint az uniós tagország legnagyobb heavy metal rendezvényszervezője -, két bejáratot is fenntartanak, így a bejutás szinte zökkenőmentes. A fesztivál weboldalán olvashatjuk, hogy az első tízezer fesztivállátogató egy válogatás CD-t kap ajándékba, amelyen a nevesebb fellépők dalai hallhatóak. Csütörtökön délután érkezünk a helyszínre, CD már nincs, ebből következtetni lehet a fesztivál érdeklődés nagyságrendjére.

A Masters Of Rock fesztiválon évek óta két színpadon zajlanak az események, a fő helyszínt a májusban elhunyt énekesről, a Rainbow, a Black Sabbath és a Heaven And Hell legendás frontemberéről, Ronnie James Dio-ról nevezték el. Itt a külföldi zenekarok, valamint néhány híresebb cseh és szlovák csapat kap helyet. Utóbbiak közül többnek is ismerősen cseng a neve, a hazai színeket képviselő Salamandra, Citron és Arakain, vagy a szlovák Tublatanka híre Magyarországra is eljutott. A kisszínpadon a nevek alapján úgy tűnik kizárólag helyi erők működnek, innen egyedül a szombaton este játszó Symphonity neve mond valamit.

 Mire háromszori városnéző túra után parkolót találunk, s jó fél órás gyaloglás után bejutunk a fesztivál területére, már javában zajlanak a programok. Szerencsére csak a cseh zenekarokat késsük le, illetve azt sem mindent, a nagyszínpadon éppen akkor kezd a Horkyze Slize. Belenézünk műsorukba, punkos megközelítésű rockzenét játszanak, semmi extra.

Őket a K2 követi, melynek gitárosa az a Kee Marcello, aki anno a Europe-ban a világhírrel és az abból következő popularitással együtt járó terheket elviselni John Norum-ot váltotta. Kee Marcello 1986-tól volt a zenekar tagja, vele készült az Out Of This World című album, amelyből több millió példány kelt el. A svéd gitáros azonban a Europe feloszlását követően szakított a dallamos hard-rock zenével, s egy blues-osabb irányba fordult, a K2 is ezt a fajta zenét művelte. A trió másik ismert alakja a dobos Mike Terrana volt, aki a Masters Of Rock fesztiválon egy világrekord beállítását is megkísérelte, ám erről később.

A K2 koncertje alatt szétnézünk egy kicsit a fesztivál területén. A Masters Of Rock teljesen más, mint a Sziget, itt csak a zene, a rengeteg italkimérő, no meg a rock műfajához kötődő kereskedelmi egységek - póló-, CD- és DVD-, illetve nyaklánc- és egyéb ékszerárusok - kínálata található meg. Bungee-jumping persze itt is van, de az már szinte kötelező kelléke egy nagyobb fesztiválnak. Ha a tematikát valamivel össze lehet vetni, akkor inkább az osztrák Nova Rock fesztiválhoz érdemes hasonlítani.

 A CD-k a magyar árakhoz képest drágák, az italok nagyjából azonos áron vannak. A merchandise sátorban - ahol a fesztivál hivatalos termékei és a fellépők ajándéktárgyai kaphatóak - szintén gyorsan kiürülhet a pénztárca, a többi pólóbolt kínálata viszont olcsóbb, mint nálunk. Igaz, az itteni termékek jó része Kínából származik, s hamis márkajelű. Ebből később lett is némi kalamajka.

A fesztivál leggyengébb pontja a dedikálások körüli káosz. A szervezők minden elismerést megérdemelnek azért, mert ezt a lehetőséget biztosítják a fesztivál látogatóinak, ám miután a zenekarok többségénél csak fél órát szánnak erre, az irdatlan hosszú sorok végén állóknak esélyük sincs arra, hogy kedvenceiktől beszerezzenek egy-egy aláírást vagy közös fotót. A Sabaton hozzáállása a legszimpatikusabb, ők két órát szántak erre a programra.

A K2 után a németek gitárhőse, Axel Rudi Pell következett a színpadon. Műsoruk alatt szinte teljesen megtelik a nézőtér, hatalmas respektje van a teljes eddigi pályafutását nézve immár mintegy húsz albumnál tartó zenésznek, akire Magyarországon egy kis klubban talán ha százan lennének kíváncsiak.

A koncert előtti sajtótájékoztatón Axel beszélt is arról, hogy Csehországba nagyon népszerű, ezért szívesen fogadta a Masters Of Rock szervezőinek hívását. A beszélgetés amúgy érdekes közjátékkal indult, a gitáros megkérdezte a jelen lévő újságíróktól, hogy honnan érkeztek, mire a Pragokoncert munkatársa, Martina Benesova annyit mondott, mindenki beszél angolul, tehát ezen a nyelven kellene folytatni a diskurzust. Erre Axel csak annyit válaszolt, az jó, mert ők is több nemzetiséget képviselnek - az Amerikában élő énekes Johnny Gioeli révén az olaszt, a basszusgitáros Volker Krawczak által a lengyelt, a billentyűs Ferdy Doerberg-gel ketten ők németek, s van egy indián származású is csapatban, Mike Terrana. Apropó, Terrana. Axel Rudi Pell csapatában már a második koncertjét nyomta le a fesztiválon - ráadásul egy dalt, a Frank Sinatra által örökzölddé tett My Way punk-os átiratát énekelte is -, s ezzel még mindig nem volt vége.

Következett az este legjobban várt produkciója, az ex-Nightwish énekesnő Tarja Turunen koncertje, amelynek ugyancsak az irokéz-frizurás gép-ember volt a dobosa.

Tarja a fél órás sajtótájékoztatóján beszélt a hamarosan megjelenő új lemezéről - erről az est folyamán be is mutatott néhány dalt -, szólt a gyermekvállalás nehézségeiről (mit mondana az óvodában, anya tegnap Párizsban volt, holnap pedig Londonban lesz? - ütötte el tréfásan a kérdést), illetve lapunk érdeklődődésére a júniusi miskolci Operafesztiválon szerzett élményeiről is beszámolt. Koncertje ezúttal is különleges volt, állandó kísérőzenészei mellett a Zlin-i Szimfonikus Zenekar is közreműködött a rendezvényen, így újra a klasszikus zene felé hajló tételek (s néhány valóban klasszikus szerzemény) csendült fel. A produkcióra az elegáns jelző a legjobb kifejezés, Tarja tisztán csengő hangja betöltötte a teret, illetve sugárzó személyisége is lenyűgözte hallgatóságát. Hallhattuk tőle az egyik James Bond film betétdalát, az In For The Kill című szerzeményt, illetve előadta Whitesnake egyik legnagyobb slágerét, a Still Of The Night-ot is, ez utóbbi viszont kicsit erőtlenre sikeredett.

 Tarja koncertje után újra Mike Terrana következett - ezúttal egyedül. A dobos egymást követően immár a negyedik produkciót vállalta be, s ezzel sikerült is neki az egyedülálló világrekord. Hogy ennek milyen jelentősége van, azt többek közt az is jelzi: külön pólót nyomtattak erre az alkalomra. A még mindig friss és lendületes zenész gépről bejátszott klasszikus darabokra dobolt - nyitásként rögtön a legismertebb cseh szimfonikus művet vette elő, Dvorak Új világ szimfóniáját, a közönség természetesen hatalmas ovációval fogadta mindezt.

Zárásként az egyre nagyobb tömegeket meghódító svéd Sabaton következett. A nemrégiben hazánkban is fellépett csapat nagyon szimpatikusan kezdte a koncertjét, arról biztosította a jelenlévőket, hogy bár csak éjjel két óráig maradhatnának a színpadon, ám annyi dalt adnak elő, amennyit a szervezők engednek nekik.

A másik nagyon korrekt húzásuk az volt, amikor az énekes Joakim Brodén egy halom Sabaton-mintás pólót cipelt be a színpadra, s elmondta, ezeket a hamisítványokat a fesztivál területén szedték össze. Miután nem eredetiek, hanem gyenge utánzatok, így a rajongók ezért semmiképpen se adjanak ki pénzt, s a vámtörvény szerint el is kellene égetni őket. Az énekes szerint egy másik lehetőség is: ingyen odaadják a rajongóknak, akik így is sok pénzt fizettek már azért, hogy láthassák kedvenceiket. Szavait hatalmas ováció követte, s már repültek is a közönség soraiba az említett ruhadarabok.

 A Sabaton ezzel tulajdonképpen az est legnagyobb nyertese lett, a közönség csak fél három után engedte le őket a színpadról. Addig szinte valamennyi ismert dalukat eljátszották, a késő éjszakában harsogott az Uprising, a Coat Of Arms, zárásként pedig a Primo Victoria-t vezették elő.

OLDALTÖRÉS: Fesztivál-program

Fesztivál-program

Fesztivál-program

Fesztivál-program

Pénteken a heroikus heavy metal napja lesz a fesztiválon, hiszen a főzenekar szerepét a Manowar tölti be, mely hozzá magával két állandó kísérőzenekarát, a Metalforce-ot és a Holy Hell-t is. Rajtuk kívül fellép az amerikai Queensryche - a progresszív heavy metal egyik vezető formációja néhány napja Budapesten is játszott, s a hírek szerint ez az utolsó európai turnéjuk -, illetve látható lesz a szimfonikus heavy metal holland nagyágyúja, az Epica.

A délutáni időszakban lép színpadra a szintén holland Delain (a zenekar alapítója a Within Temptation egykori billentyűse, Martijn Westerholt -, valamint az európai thrash-metal egyik őskövülete, a német Destruction.