2012.06.02. 13:14
Metalfest Open Air - Legendás előadók és különleges produkciók a színpadon (fotókkal)
Pénteken zökkenőmentesen zajlott az ausztriai Metalfest Open Air második napi programja, pedig a csütörtök esti viharos jégeső után még az volt a legfőbb kérdés, milyen körülmények között, illetve egyáltalán folytatódhat-e három napos rendezvény Mining-ben.
A sár ugyan mindent ellepett, ám a kiváló koncertek miatt e kellemetlenséget bármikor újra bevállalnánk.
A fesztivál második napja olyan programkínálattal állt elő, ami rocktörténeti szempontból is érdekes lehet. A nap egyik főzenekara ugyanis az amerikai W.A.S.P. volt, mely fennállásának harminc éves jubileumát ünnepli ez évben, s ennek okán egy speciális turnéval járja a világot. A kora délutáni időszak is ígért egy hasonló ínyencséget, akkor a thrash-metal hullám egyik legfontosabb képviselője, a hasonló gyökerekről indult Metallica, Slayer vagy Megadeth népszerűségét ugyan soha el nem érő, de a stílus kedvelői körében kultikus hírnévre szert tett amerikai Death Angel lépett színpadra, méghozzá bemutatkozó albuma, az 1987-es The Ultra-Violence dalaival. Mi ez utóbbi zenekar koncertjét célozzuk meg elsőként, a nagyszínpadon zajló események közül ezért a metalcore zenét játszó osztrák Tuxedo, a pagan (pogány) metal vonalon tevékenykedő holland Heidevolk és az erőteljes Led Zeppelin hatásokat mutató svéd Graveyard műsorát beáldozzuk. Utóbbit némileg sajnálkozva, mert nem sok esély mutatkozik arra, hogy a hippi kinézetű skandinávok valaha is fellépnek Magyarországon. Márpedig a fesztiválok többek között arra is kiválóan alkalmasak, hogy olyan zenekarokat láthassunk, akiknek koncertjére egyébként igen nehezen juthatnánk el. Az osztrák Metalfest Open Air e tekintetben számos kellemes meglepetést kínált, a kérdés csak az volt, tudunk-e élni vele.
A fesztivál területe a csütörtöki hatalmas vihar miatt borzalmas látványt nyújt. A jótékony nap egyes helyeken - például a kemping területén szinte teljesen felszárította a vizet, ám azokat a pontokat, ahol állandó a mozgás - s a színpad előtti tágas teret, illetve a közönségtalálkozóra kijelölt fabódé, a vendéglátók és az árusok sátrainak környékét értelemszerűen ezek közé kell sorolni - csak dagonyaként lehet jellemezni. Első pillantásra azok a természetfilmek jutnak az eszembe, amelyek a varacskos disznók élőhelyeit mutatták be. Ismételten újra kell értékelni a nyitónap tapasztalatait, a kemény sár is jobb annál a híg, cseppfolyós állagú katyvasznál, amit a több ezernyi osztrák rocker teremtett a fesztivál területére. A talaj körülbelül tíz centis felső rétege a lépteink alatt gyakorlatilag egy állandóan mozgásban lévő masszává alakult. Ehhez képest a hazai fesztiválkörülmények szinte luxusnak számítanak, most kezdjük el igazán értékelni a Sziget és társai azon erőfeszítését, mely során a nagyobb színpadok előtti küzdőtereket műanyag lapokkal fedik le. Még jó, hogy a pénteki napot megússzuk eső nélkül. A mocsárszerű iszap természetesen bűzzel is együtt jár, amihez a toi-toi vécékből áradó szag vegyül. Ezekből egyébként elegendőt helyeztek ki, ám tömbösítve, egy helyre, a két színpad közé félúton, ezért a fesztiválozók egy része - főleg az elfogyasztott osztrák sör hatása alatt álló teremtés koronái - inkább a kerítés melletti füves területet részesítik előnyben szükségleteik elvégzésekor.
