Celebeknek ideje vagyon

A hetediken ugyebár megpihent, a nyolcadikon azonban körülnézett, s mondá, legyenek celebek. S lőn. S Isten látta, hogy ez nekünk jó. (Mint mondtam, nagyon ki volt pihenve.)

Persze, ha jobban belegondolok Isten ezt nem tehette velünk. Isten szereti gyermekeit, s igaz, hogy Ádám és Éva bűnbe estek, amiért nekünk vezekelnünk kell, - a nő fájdalommal szül, a férfi verítékkel keresi kenyerét, s a végén ott a halál, - de azért celebeket igazán nem érdemeltünk!

Szóval ez inkább a másik oldal műve. A sötét oldalé, mindegy minek nevezzük, Lucifernek, Sátánnak, Jóka ördögének, vagy éppen Darth Vadernek, ő teremtette a celebeket. Teológiai értelemben ugyan a Sátán nem tud teremteni, csak rombolni, de azt simán tudja produkálni, hogy viszonylag normális emberekből celebeket csináljon.

Mert jegyezzük meg jól, senki sem születik celebnek. Mindenki ártatlan, tiszta csecsemőnek születik, s a jó édesanyja egészen kétségbeesne, ha látná a jövőt és tudná, hogy gügyögő csemetéjéből egyszer celeb lesz. Isten azonban kegyelmes hozzánk, és az édesanyák nem látják a jövőt.

A kis celebbel még az óvodában sincsen gond, az általános iskolában már gyanúsan viselkedik, a középfokú oktatásban pedig lassan beérik a Sátán gyümölcse és celebkénk leginkább egy amerikai koleszfilm főszereplőjére kezd hasonlítani. Aztán kitör belőle a celeb, a Sátán pedig kacag.

Miután szerencsére van két bulvárlapunk, az egyik meghirdette az év celebje versenyt, a másik pedig az év lúzere versenyt. Sok-sok jelöltre lehetett szavazni az interneten, csak az volt az érdekes, hogy mindkét listán szinte ugyanazokra.

Celebekre.