Létezik-e az Egyházasfalu alatt húzódó alagút?

Bár a hivatásos régészek szerint az itteni lelőhelyek nem számítanak relevánsnak, szerencsére lakik itt egy lelkes ember, aki azt vallja, hogy mindenki számára a saját faluja a világ közepe. Varga Gábor autodidakta helytörténeti kutatóval ezúttal a falu alatt állítólagosan húzódó alagútról beszélgetünk.

Egy helyen biztosan létezik a titokzatos alagút, mégpedig a helyi legendákban. Ennél azonban kézzelfoghatóbb nyoma is van a dolognak: a plébánián vezetett Historia Domusban egy 1932-es bejegyzés említést tesz róla.

- Ebben az évben elferdült az 1600-as években épült plébániatemplom tornya, ezért le kellett bontani - tudjuk meg Varga Gábortól, aki már egy egész füzetre való adalékot gyűjtött össze Egyházasfalu alagúthagyományának bizonyítékaiból. - Ebben az időben többen leírták, hogy az épület alatt alagút húzódik, újságcikk is született, és állítólag még csontvázat is találtak a bontás során. Ekkor azonban, mivel siettették az építkezést, nem végeztek ásatást a templom alatt. Azóta már nemegyszer bukkantak a településen a régi föld alatti járat nyomaira. Így például a nyolcvanas évek végén, a csatorna ásásakor több helyen is felbukkant az egykori nyomvonal.

Római kori vízelvezető csatorna lehetett? Vagy talán búvóhely valamely külső támadás idején? Varga Gábort nem hagyja nyugodni a titok, egy alkalommal még a helyi műemlék kastélyépület pincéjébe is leereszkedett. Talált is ott egy ciszternaszerű, kövezett, téglaboltozatú, eltömődött föld alatti járatot. Azt azonban nem látja bizonyítottnak, hogy ez is az ősi alagút része lehet - tartozhatott egykor a kastélyépülethez is. Lerajzolta a látottakat, építészekkel is konzultált, ám megnyugtató válasz a mai napig nem született az ügyben.

De ha már ott járt az ódon pincében, kicsit kutakodott a kora újkori szemétben. Valószínűleg a falu legrégebbi lábbelijét találta meg: egy pár 1800-as évekből származó bocskort. Mindjárt le is rajzolta a pontos szabásmintát és készített is róla egy másolatot. A gyermek- vagy női méretű archaikus lábbeliről azt mondja: ezt nem én készítettem, hanem valamelyik elfeledett ősünk - hiszen ugyanazokat a tűszúrásokat végeztem el rajta, amiket ő.