A Foki-családban mindig a tehetség kibontása volt a legfontosabb

A szűkebb családi körbe öten tartoznak: a szülők énektanárok, és 30 éve a Szombathelyi Erkel Kórus tagjai. Dani testvére, Veronika színésznő, a legidősebb testvér, Gábor, a feleségével Németországban él. Mint mondják, náluk még a kutyák is énekelnek, a karácsonyi fő program mindig a velük való közös séta a réten.

A Foki-családnál jártunk karácsonykor Sorkikápolnán. Balról: Foki Gábor, a felesége, Ilike, a lányuk: Veronika és a fiuk: Dani. Fotó: Foki Gábor

Az anyuka, Fokiné Rácz Ilona meséli, mikor a gyerekek kicsik voltak, mindig együtt sütötték a mézeskalácsot, ezzel díszítették a fenyőfát, meg az iskolában a többi gyerek által készített díszekkel. Mint mindig, most is együtt főztek, szeretik kipróbálni a különleges recepteket. Könyveket, lemezeket ajándékoztak egymásnak, de a legnagyobb élmény az volt, hogy „végre itthon" lehetnek Sorkikápolnán. Veronika Zalaegerszegen és Budapesten játszik, Dani Bécsben jár egyetemre, az utóbbi hónapokban sok időt töltött Budapesten a Virtuózok felvételei miatt. A verseny a szülőknek is nagy kaland volt, mert természetesen elkísérték a fiukat minden fordulóra. Az apa, Foki Gábor, aki médiapedagógus is, különösen élvezte, hogy beleláthat a kulisszatitkokba.

Foki Dani a Virtuózok elődöntője előtt a szüleivel.

A Virtuózokra több mint 2000 jelentkező volt, a Budapesten rendezett előválogatóról 90 fiatal mehetett tovább a tévé által is közvetített castingra, onnan korosztályonként kilencen mehettek a középdöntőbe, és minden korcsoportból hárman-hárman a döntőbe, ahonnan a legtehetségesebbek mehettek a fináléra. Dani a döntőbe egyetlen énekesként jutott tovább, a gálán hat különdíjjal jutalmazták: az Operaház, a Nemzeti Filharmonikus zenekar és a Győri Filharmonikus Zenekar díját, melyek fellépési lehetőségek. A győri program már megvan: José Cura tenor május 3-i koncertjén léphet fel Foki Dániel, ahol Rosta Andrea lesz a sztárvendég. Ezen kívül egy magazin egy millió forintos médiatámogatását, az Art Start Egyesület különdíját, amely egy utazás Londonba, és előéneklési lehetőség a londoni Operában, valamint Miklósa Erika opera-énekesnő menedzsment cégének 50 ezer forintos vásárlási utalványát. A gálán Veronika is ott volt, az egész család együtt örült a sikernek.

A régi karácsonyokról beszélgetünk, Veronika meséli, hogy „bukott le" náluk otthon a Jézuska, mikor kicsik voltak: nem szeretett délután aludni, átkukucskált a másik szobába, és meglátta a szülei készülődését. Elakadt a szó, és apa nagy nehezen annyit bírt mondani: „A Jézuska elment az ajándékokért, és megkért minket, hogy díszítsük fel a fát."

- Mint minden gyerek, mi is kikutattuk az ajándékokat jó előre. Egyszer találtam egy kesztyűt, de nem kaptam meg karácsonykor. Csodálkozva kérdeztem anyut, hogy minden ajándék itt van-e a fa alatt, ő azt felelte, egyet nem talál, elfelejtette, hova dugta. Én meg rávezettem, hol van...

Az idei karácsonyon a szülői pohárköszöntő mindkét gyerek teljesítményének szólt. Hogy derült ki a zenei tehetségük?

- Veronika 3 éves korában kijelentette, hogy színész lesz, és ezt következetesen meg is valósítja – mondja az apa, Foki Gábor. Öt évig próbálkozott felvételizni a színművészetire, először azt mondták túl fiatal, aztán meg azt, hogy aki komoly szerepeket játszik, az már ne akarjon idejönni. Mert közben – 18 évesen – bekerült a zalaegerszegi színházba, ahol már a 10. évadát kezdte el.

Mik voltak a legfényesebb pontok az eddigi pályádon? - kérdezzük Veronikát.

- Az első jelentősebb szerepem az volt, hogy a Hair-ben Peggy-t, a néger nőt játszhattam. Ezzel az alakítással szereztem Színész 2, majd az Apácák Amnesia nővér szerepével Színész I. diplomát, és szerződtettek a zalaegerszegi Hevesi Sándor Színházhoz színművészként. Aztán egy betegség mindent megváltoztatott. Farkas Erzsébet énekművésznél - aki most is a tanárom - újra tanultam énekelni. Ezzel elindult egy új pálya, egy magasabb minőség. A Vámpírok bálja volt az első produkció, amiben Budapesten játszottam. 2012-ben a Macskákhoz kerestek szereplőgárdát, jelentkeztem az esélytelenek nyugalmával. Mikor túljutottam három fordulón, és ott voltam a négy napos workshopon, akkor kezdtem érezni, hogy ez komoly: nem csak egyszerűen itt vagyok, hanem én ezt nagyon szeretném. Mindlevery szerepét játszom azóta is. Idén a Mamma Mia-ban és a Vuk című mese musicalben is szerepet kaptam a Madách Színházban, mellette játszom társulati tagként Zalaegerszegen. Fontos szereplő Veronika és Dani pályáján Benke Éva művész-tanár, főiskolai docens, akitől szép beszédet, színpadi kifejezőkészséget, a versek szeretetét tanulták meg, és azóta is számos fellépés, műsor rendezője, felkészítője, szinte családtag. Az édesanyjuk meséli, hogy mindkét gyerek zenei tagozatos volt, mert "senkinek se árt, ha pallérozza a zene az érzelmeit". Dani gitározni tanult, az édesapjától pedig népi hangszereket: citerát, dorombot.

- Érdekelt a történelem, a drámai helyzetek, a történelem fontos alakjai. Szívesen bújtam a bőrükbe, és játszottam el az eseményeket. Felléptem Ki Mit Tud?-on, apával a karneváli rabszolgavásár szereplői voltunk.  Az Üstökös Színpad társulatában Veronika tag volt, így kerültünk be mind a négyen, az egész család A vak is látja című darabba, sőt mikor apukám hiányzott, a nagybátyám is játszotta a szerepét. Az én alakításomért "a legjobb gyerekszínész" díjat kaptam Pápán az Amatőr Zenés Színházak Országos Találkozóján. Egyre inkább érdekelt a zene és a színpad világa, ezért jelentkeztem a Művészeti Szakközépiskola ének szakára. Klasszikus zenészekkel voltam együtt, nagyon hatott rám ez a közeg, egy év múlva már tudtam, hogy nem csak színészettel, hanem operaénekléssel szeretnék foglalkozni. Németh Zsuzsánál és Czeller Krisztinánál tanultam. Közben szerepet kaptam a zalaegerszegi színház Valahol Európában című darabjában, amiben Csórót játszottam, Veronika pedig első főszerepét, Suhancot alakította.  Aztán Bécsbe mentem tanulni magánének szakra, most vagyok negyedéves. Minden, ami korábban érdekelt, hasznosul az operában, hiszen történelmi korokban játszódik, kell a nyelvérzék, hiszen oroszul, németül, franciául, olaszul, angolul kell énekelni. Nem kellett letenni a humort sem, hiszen bele kell bújni a szerepekbe... A Virtuózokba meghívták a Nemzetközi Simándi Énekverseny helyezettjeit, ahol 2011-ben a saját korosztályomban első díjat nyertem. Hallottam a versenyről, de azt gondoltam, elsősorban hangszereseknek szól. Mikor meghívtak, érdekes kihívásnak találtam, és nagy volt a tét: 12 egymillió forintos díj volt, és amerikai koncert, önálló lemezfelvétel...

Veronika azt mondja, a szüleiktől ők sosem hallották azt, hogy "legyen egy rendes foglalkozásod". Dani megtoldja: "Ha cirkuszi artista akartam volna lenni, a szüleim azt is támogatták volna". Az anyuka mosolyog: "Mindig az volt a legfontosabb, hogy a tehetséget ki lehessen bontakoztatni. Akkor lehetnek boldogok a gyerekek."