A nagy nyári szombathelyi limonádéteszt

Az igazi nyári életérzéshez hozzátartozik a limonádé. Mindenkinek van hozzá fűződő gyerekkori élménye, de felnőttkorban sem tudunk elszakadni tőle. Szombathelyen a város szinte összes vendéglátóegységében megtalálható ez a hűsítő, szomjoltó ital. A vélemények megoszlanak: kinek az egyik, kinek a másik jön be. Most megkíséreltük a lehetetlent, megpróbáltuk megkeresni, melyik a legfinomabb. Írásunkban a legjobbakat értékeltük.

Első utunk a Fő tér egyik népszerű kávézójába vezetett. A tesztelésben Németh Norina volt segítségünkre. Úgy gondoltuk, egy klasszikussal indítunk: Norina egy lime-os hűsítőt kért, én az epresre szavaztam. Nem tudtuk nem észrevenni, hogy a felszolgáló nagyon kedves, udvarias, és még felettébb jóképű is. Italaink pár perc múlva előttünk álltak az asztalon, de mielőtt belekortyoltunk volna, a kinézetét is értékeltük. A három deciliteres pohárba nagyjából két és fél deciliter volt maga a limonádé, a maradékot a jég és a gyümölcsök töltötték ki. Panaszra persze így sincs okunk: a narancs, a citrom és az eper magasan tornyosult a pohár tetején.

– A lime-os igazi szomjoltó. Nem túl édes, de nem is teszi rosszízűen kesernyéssé a lime. Ebben a nagy hőségben pont ilyenre van szükség – értékelte Norina első „tesztalanyunkat". Az epres kellemesen édes volt, aki nem szereti a savanykás ízeket, annak tökéletes választás. Mivel nem volt túl cukros, ezért a szomjat is kiválóan oltotta. A három deciliter limonádéért 540 forintot fizettünk, úgy gondoljuk, ez jó ár-érték arányt tükröz.

Később Szombathely egyik romkocsmájába tértünk be. Itt a pultnál kellett kérnünk, ám nagy meglepetés ért minket. Mikor feltettük a mosolygós, kedves kiszolgáló hölgynek a kérdést, milyen limonádéjuk van, csak annyit kérdezett: színek, ízek, vagy gyümölcsök szerint sorolja-e. Nyilván itt szirupokból készült az üdítő ital, ám ez semmit sem rontott az értékén, mivel narancsban és citromban ez is bővelkedett. Norina itt epreset, én levendulásat kértem. A levendula ma nagyon menő, felhasználása igazán sokrétűvé vált, így gondoltam, miért ne próbáljuk ki limóban is. Íze – mint a levendulamezők illatának is – nagyon kellemes volt. Szinte bársonyosan gurgulázott le minden cseppje a torkomon. Az epres kellemes ízű volt, bár kevésbé hagyott maradandó élményt, mint a Fő téri. Itt szintén három deciért 550 forintot fizettünk.

A harmadik próbát az egyik szombathelyi motel kávézójában ejtettük meg. Sokan dicsérték ezt a helyet, gondoltuk, mi is teszünk egy próbát. Itt Norina feketeribizlis, és málnás limonádécsodát kértem. Legnagyobb meglepetésünkre itt nem csak a megnevezésben szereplő gyümölcsök kerültek a pohárba: dinnye, málna, ribizli és szeder is úszkált a szomjoltó ital tetején. Egy dolog azonban elrontotta az ízélményt: kicsit vizes hatása volt. Annak, aki nem szereti a túl intenzív ízeket, ez lehet a tökéletes választás. Itt 560 forintért viszont fél litert kaptunk.

Végül megpróbáltuk kiválasztani a legjobbat a sok-sok finomság közül, azonban muszáj volt döntetlenben kiegyeznünk: A Fő téri és a romkocsma kínálta limonádé fej fej mellett vitte nálunk a pálmát.