Bulvár

2016.02.12. 06:54

Deadpool: frenetikus és alpári szuperhős

Kaptunk egy akciódús és humoros filmet, amely híven az alapanyaghoz, igazi rekeszizomtorna.

Hudák Celesztin

Amikor arra gondolunk, hogy ez a film már nem lehet viccesebb, az arcunkba vágnak egy újabb ízléstelen poént a készítők. Erre az egyszerű, mégis nagyon nehezen kivitelezhető módszerre építette legújabb képregényfilmjét a Marvel stúdió, amely az utóbbi évek legsikeresebb hollywoodi filmgyára lett. A történet egy piros ruhába öltözött, álarcos szuperhősé, aki arcsérülése miatt kénytelen ebben az uniformisban bosszút állni az őt ért károkért.

A humor forrása Deadpool kicsit sem szokványos szexualitása, amely elsőre kissé alpárinak tűnhet. Szembeállítja a főhőst saját élethelyzete komikumával, így egy olyan filmet kapunk, amely nem csakhogy saját magán röhög, de mind a főszereplő, Ryan Reynolds, mind a Marvel múltbéli baklövéseit kifigurázza (ld. a szintén Ryan Reynolds alakította borzalmas Zöld Lámpás). Deadpoolon kívül több komikus karaktert is láthatunk a vásznon, akik nem azért viccesek, mert azok szeretnének lenni, hanem pontosan abból adódóan, hogy túlságosan is komolyra veszik a szerepeiket, így kiütközik az adott karakterek összes jellemhibája.

A produkció a humoron kívül bőven el van látva akciójelenetekkel is, a legtöbb ezek közül olyan nagy léptékű, hogy beleszögez minket a székbe. Továbbá a film előrevetít egy jövőképet az X-men-filmek világából, pontosabban két karaktert, akik bár a jelenlegi filmekben még nem X-ek, de ebben a filmben már igen, és szoros kapcsolatban állnak Deadpoollal az eredeti képregényekben. Az egyik ilyen szereplő Kolosszus, aki mindenáron X-t (azaz szuperképességű mutánst) szeretne csinálni hősünkből. Ő persze minden lehetséges eszközzel ellenkezik, bár Kolosszus színacél teste nagyon megnehezíti a dolgát. A másik személy Neoszonikus Tinitornádó, aki az elején még tökéletes közönnyel viszonyul Deadpoolhoz, ám ahogy a film pörög, egyre jobban megkedveli, és még segítséget is nyújt neki a kritikus pillanatban.

A rendező okosan építette fel a cselekményt, amely rögtön két idősíkon zajlik, egyszerre látunk bele Deadpool jelenébe és múltjába. A főszereplő többször is megállítja saját filmjét és elkezd mesélni arról, hogyan is jutott oda, ahol mi, nézők becsatlakoztunk.

Ez a film végre úgy sikerült, amilyenre a készítők akarták (nem úgy, mint az iszonyatosan bukott Fantasztikus Négyes), mindegy, hogy a szuperhősfilmeket vagy a vígjátékokat szeretjük, ez a film mindkét célközönséget maximálisan kielégíti.

Címkék#filmkritika

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!