Így lett török pasa a szombathelyi katonából

A mai szombathelyi Bejczy utca a város 1857-es kataszteri térképén még mint Mészárszék utca szerepel. Az utcának a Forró utca (azaz a mai Kossuth utca) fe-lőli sarkán volt az a mészárszék, amelyet annak idején az „öreg Divitsek” vezetett, illetve bérelt. Rövid ideig itt dolgozott a fia, az „ifjabb Divitsek” is, aki azonban inkább vonzódott a katonai pálya iránt. A család Dobáról került Szombathelyre.

A Mészárszék utca és környéke Szombathely 1857-es térképén

Divitsek György 1839 és 1848 között a Radetzky-huszárezredben szolgált altisztként. A forradalom kitörésekor már képzett és tapasztalt katonának számított. Vas megyébe viszatérte után részt vett a nemzetőrség megszervezésében és a sárvári Radetzky-huszárosztály kiképzésében. Divitsek életpályájának nem ismerjük minden részletét. Neve és alakja azonban a kortársak beszámolóiban és a korabeli események ismertetésében rendszeresen feltűnik.1849 tavaszán Kmety György tábornok seregének tisztje lett századosi rangban. Az ismeretség és a barátság régi: korábban Kmety is a Radetzky-huszároknál szolgált.Részt vett az ihászi ütközetben, vitézségéért kitüntetést is kapott. Amikor a szabadságharc elveszett, több száz társával együtt ő is az akkor Törökországhoz tartozó Bulgária felé vette az útját.

A Bejczy utca a 19. század közepén a Mészárszék utca nevet viselte. A városi mészárszék valahol a mostani polgármesteri hivatal helyén állt. Itt kezdte pályáját ifjabb Divitsek György, aki Isztambulban Ali beyként halt meg Fotó: Archív

Az emigrálók közül többen naplót vezettek, beszámoltak a menekülők mindennapjairól és a közöttük támadt viszályokról is. Az egyik közülük Egressy Gábor színész, Petőfi barátja, aki alkalmanként őt is megemlíti.Feltűnhet néhány azonosság Petőfi és Divitsek életútja között. Mindketten 1823-ban születtek, mindkettőjük apja hentes-mészáros, sőt mindkettőjük távolabbi rokoni szálai a Felvidékre vezetnek. Mindezek ellenére a hasonlóság csak felületes. Petőfi élete folytonos változás, változtatás, hánykolódás az események között. Divitsek 16 éves korában katonának állt, és gyakorlatilag egészen haláláig az maradt.

A török területre került magyarok közötti súrlódás, egyenetlenség érthető. Az idő előrehaladtával egyre többeket érintett meg a honvágy: a tábori életkörülmények között egyre többen azt szerették volna, ha sorsuk mihamarabb rendeződik. Nyugatra, Olaszországba, Angliába menni keveseknek volt lehetőségük. Aki ezt tette, mint például Kossuth, arra a többiek nehezteltek kicsit. A magasabb rangú katonák és azok, akik a 48–49-es eseményekben „exponálták” magukat, bár foglalkoztak a hazatérés gondolatával, tudták, ha megteszik ezt, idehaza minden bizonnyal súlyos megtorlás vár rájuk. A törökök felajánlották a katonáknak, elsősorban a tiszteknek, hogy lépjenek be az ő hadseregükbe. Akik elsőként döntöttek így, azt a maradók közül többen renegátnak tekintették. Az egyenetlenség szításában nagy szerepe volt az osztrák titkosszolgálat ügynökeinek is. Ezen vívódhatott Divitsek is.

Annak, hogy valaki beléphessen a török hadseregbe, feltétele volt a török név felvétele, és (legalább látszólag) muszlimmá kellett válnia.Kmety György tábornokból Izmail pasa lett. Amikor távozott, kedvenc paripáját Divitseknek ajándékozta. Megtörökösödött Bem tábornok és Guyon Richárd is, az előbbi a Murat pasa, az utóbbi a Ferhát pasa nevet vette fel.Divitseknek, aki katonaember volt, nem sok választása maradt, úgy döntött, folytatja a hivatását. Ali beyként lépett be a török hadseregbe. A pasa cím csak a tábornokoknak járt.

Nem tűnt el teljesen a szemünk el. Sorsáról volt szombathelyi szomszédjának, Dobozy Péter Pálnak 1911-ben Amerikából hazaküldött leveléből értesülhetünk. Dobozy a szabadságharc idején még gyerek volt, így saját maga bevallása szerint is csak rövid ideig teljesíthetett őrszolgálatot a stájer határszélen. A mészárosmesterséget tanulta ki, de ő is katonai pályára vágyott. Az 1850-es évek közepén Divitsek György húgának, Klárának a segítségével sikerült kijutnia Isztambulba. Ott kapott katonai kiképzést, majd 1859-ben Olaszországba ment, hogy Garibaldi seregében harcoljon. 1862-től már Amerikában volt, részt vett a polgárháborúban, 1919-ben halt meg.

Divitsek a mai ismereteink szerint sohasem térhetett vissza Szombathelyre, de levélben tartotta a kapcsolatot az itthoniakkal. Testvérét, Klárát a „királyi ügyészség kötelékében dolgozó fogdafelügyelő”, Istóczy Ignác vette feleségül. Ali bey, nevezzük most már így, legalább másfél évtizedes törökországi pályafutásáról kevés az információnk. Kezdetben kiképzőtiszt lehetett, majd részt vett az Oroszország ellen vívott krími háborúban. A katonai ranglétrán is folyamatosan előbbre jutott. Az 1864-es összeírásban már mint „Albay Ali bey”, azaz mint „Ali ezredes úr” szerepel. Dobozy szerint végül a pasa címet is megkapta, de ez az adat bizonytalan. A szombathelyi Ali Isztambulban halt meg, halálának pontos idejét nem ismerjük.