Bulvár

2012.07.11. 09:19

''Magdi anyus'' újra színpadon játszik

Magdi anyus nem tűnt el, csak új alakot öltött: megint színpadon játszik, ifjúkori sikerei helyszínén, Békéscsabán, maga választotta szerepekben. A hetvenedik életévét nemrégiben betöltő Fodor Zsóka hányatott tinédzserkoráról és 1956-os emlékeiről is mesél.

MTI-Press

Az országos születésnapi ünneplés elől Cambridge-be szökött sokak szeretett Magdi anyusa a Barátok közt című szappanoperából. Volt színművészetis osztálytársa, Farkas Gabi hívta meg Angliába, aki matematikus férjét követte 1979-ben a szigetországba. Fodor Zsóka azért vágott neki az útnak, mert a hetvenes szám eleinte elkedvetlenítette. Azóta már megbarátkozott vele.

– Örülök, hogy nem nyűttem el magam, nem éjszakáztam, amitől ráncos almára hasonlíthatna az arcom, és nem is híztam el – mondja. – „Jól karban tartott” hölgy benyomását keltem, noha valójában semmit sem teszek érte.

Belátja persze, hogy a géneknek jelentős szerepük van a „karbantartásban”. Édesanyja a százéves születésnapi partiján is pengeéles megjegyzéseivel sziporkázott. Vele a színésznő – ahogy mondja – ötven éven át szinte szimbiózisban élt, gondozta, mintha a gyereke lett volna, minden búját-baját megosztotta vele, akár egy barátnővel. Míg édesanyja betegeskedett, ő középiskola helyett fodrászatban volt fejmosó – akkor még Fodor Erzsébetként –, aztán egy édesipari gyárban segédmunkás, majd irodai alkalmazott.

 

 

De közben csak színésznő akart lenni. Már akkor is, amikor az általános iskolában Saláta Sárát játszotta, és pláne, miután tizennégy évesen megnyerte a Nagybudapesti Szavalóversenyt. Akkor már járt Rózsahegyi Kálmán színiiskolájába.

– Kilencéves koromban a szüleim elváltak, a bíróság engem apámnak ítélt – idézi fel. – Újranősült, de nagyon szeretett engem, és én is őt. Havi százötven forintot fizetett a színiiskolában, ahol Kálmán bácsiék igen tehetségesnek tartottak. Sass Józseffel, Dávid Kiss Ferenccel jártam együtt. Feri volt az első szerelmem. Ő kísért haza 1956. október 23-án a próba után Albertfalvára, a Hengermalom útra. A közlekedés leállt, gyalog mentünk. Mindenütt fellobogózott teherautók robogtak, és kiabálták róluk az emberek: „Gyertek a Rádióhoz!” Ezután Ferit három évig nem láttam...

– Délután hat óra helyett este tizenegykor toppantam be egyetlen, konyhául is szolgáló szobánkba – folytatja a történetet. – Apám és felesége, Bori, karba tett kézzel ültek a franciaágyban, engem is ott várt megvetve a kempingágy. Apámnak lendült a keze, pedig előtte soha nem bántott. De megszólaltam: „Apukám, képzeld, kitört a forradalom!” Megállt a keze, és azt mondta, azért nem vág pofon, mert még senkit sem hallott ilyen tehetségesen hazudni. Akkor összepakoltam, apukámnak megköszöntem, hogy eddig vele lehettem, és átköltöztem addigra egyedül maradt, betegeskedő anyámhoz.

Esti tagozaton járt középiskolába, majd 1965-ben diplomázott a színművészetin. Szinetár Miklós volt az osztályfőnöke.

Végzés után hol budapesti, hol vidéki társulatok tagja volt. Szó nélkül, több mint másfél évtized után hagyta ott 1995 decemberében Szegedet. Elege lett. Abban az évadban már nem volt több szerepe. Barátnői szavai jutottak eszébe, „ha nem érzed jól magad, kevés a fizetésed, gyere hozzánk szinkronizálni, annyit itt is megkeresel”.

– Fél év múlva tizenöt szinkronstúdióban dolgoztam, de hol volt már addigra az a gondosság, amelyet akkortájt tapasztaltam, amikor elsőként Tony Richardson filmjét, A hosszútávfutó magányosságát szinkronizáltam. Akkor futár hozta ki a szövegkönyvet, levetítették az egész filmet a résztvevőknek, kellő időt adtak próbára, újravettük az elhibázott részeket! A kilencvenes években már gyorstalpaló módszerrel végezték a szinkronizálást.

A Barátok közt sorozat hihetetlen népszerűséget teremtett Fodor Zsókának, a napszemüveg is csak ideig-óráig békességet nyújtó álca. Mégsem emiatt halasztotta meg Magdi anyust, csak egy év szabadságot kért a producertől. Csakhogy ennyi időre nem tudták nélkülözni...

Két éve visszatért hajdani sikerei helyszínére, Békéscsabára, kiváltságos helyzetben, mert még szerepet is kérhet.

– Olyasmiről gondolkodtam, amiben újra színpadi színészként mutathatom meg magam – húzza alá. – A Csárdáskirálynő Cecíliáját választottam, ez a vágyam azóta, hogy egyszer Szegeden nem kaptam meg a szerepet, pedig akkor még volt énekhangom. Most én lettem az operettirodalomban az egyetlen, aki nem szoprán hangon énekelve adta elő, hanem elmulatta a Hajmási Pétert. A most zárult évadban Dürrenmatt- tól Az öreg hölgy látogatásának címszerepét kértem. Szeptembertől, ha a jogdíjtárgyalások sikerrel járnak, a Hat hét, hat táncban lépek fel. Utána pedig szeretném eljátszani Csiky Gergely Nagymamáját.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a vaol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!