Vulkán kicsiben: Klaffl Gábort megfogta a beton

A fiatal és tehetséges építészhallgató a jövő félévben diplomázik a budapesti Szent István Egyetem Ybl Miklós Építéstudományi Karán. A tanulást nem is akarja abbahagyni. Erről egyelőre annyit, hogy a betonban rejlő – szinte beláthatatlan – lehetőségek érdeklik nagyon. Mert a beton szinte mindenre jó: a különböző rendű és rangú épületeken – épületszerkezeteken - túl készülhet belőle ékszer, bútor, de akár hordható ruha is. A betonnak természetesen köze van a celli Vulkánházhoz, vagyis a Kemenes Vulkánpark három éve átadott központi épületéhez is.

Vulkánmodell

A Vulkánház egyedi megoldásai Európa-szerte fölkeltették az építészvilág érdeklődését; vagyis nem csoda, ha egy ifjú építészmérnök-hallgató is fölfigyel erre a különleges épületre. De van itt valami más, valami személyes is: Klaffl Gábort a szülei révén szoros kapcsolat fűzi Celldömölkhöz. Bár nem itt született, óvodába és általános iskolába itt járt; aztán a győri építőipari szakközépiskolában folytatta tanulmányait. Onnan pedig egyenes út vezetett az egyetemre, ahol a múlt évben az „épületek modellezése" nevű tantárgy sikeres abszolválásához kapták a hallgatók azt a feladatot, hogy válasszanak maguknak egy – lehetőleg Magyarországon található – épületet, és a félév végére készítsék el a modelljét. A munka első lépéseként meg kellett szerezni a választott épület terveit, dokumentációját. Így került kapcsolatba Klaffl Gábor a Földes és Társai Építészeti Irodával.

A legszimpatikusabb válasz

Emlékeztetőül: A celldömölki önkormányzat nyílt építészeti pályázatot írt ki „Kemenesalja 4-6 millió éves vulkáni természeti értékeit bemutató, magas szintű, szórakoztató-ismeretterjesztő szolgáltatást nyújtó és egyben tudományos-oktatási centrumként is működő turisztikai komplexum központi épületének kialakítására". A pályázatra 44 érvényes pályamunka érkezett, közülük választotta ki a zsűri a nyertest: a Földes és Társai Építészeti Iroda megvalósításra érdemesnek tartott pályázatát. Az Építészfórumon ma is olvasható szakvélemény szerint „minden pályázat kereste az utat, mely a hegy lábától a gyomrán keresztül a csúcsáig vezetett. Mindenki kereste az épület helyét a rendelkezésre álló területen". De a legsikeresebb utat Földes Lászlóék találták meg: „A gondolat, mely kitűz egy tengelyt, segít rátalálni a megfelelő irányra, kiváló irányzéknak minősült. Az épület ügyesen nyit mind a hegy felé, mind a keleti irányba tervezett további lehetséges fejlesztésekre. A tájban az épület egy biztos pont, megjelenése egyértelműsíti funkcióját. A terv jól ötvözi a ház és a vulkán fogalom találkozását. Stilizáltan megtalálhatók benne a magma és a bazalt motívumai, de mégis emberi építmény marad. A pályamű belső szervezése maga a kaland, mely végigvezet és végig kísér azon az alapgondolaton, amiért a park létesül. A funkcionális rend tisztán működik, jól üzemeltethető (...)." A végkövetkeztetés: „A zsűri véleménye szerint összességében működésben, ötletességben, építészeti kultúrájában a legszimpatikusabb választ adta (ti. A Földes-iroda pályázata) arra a kérdésre, amelyre összesen negyvennégyen próbáltak válaszolni." A Vulkánházat 2013. tavaszán adták át rendeltetésének, és elmondható, hogy beváltotta a hozzá fűzött reményeket.

Egyedülálló siker

Klaffl Gábor pedig 2015-ben megkapta a kész épület tervdokumentációját, és a félév végére - sok gondolkodás, kísérletezés, izgalmas munka nyomán – elkészült a Vulkánház kicsinyített mása, amelynek legfőbb érdekessége a laikus számára is szembetűnő: „három tömegben", részleteiben, anyagszerűen is elkülönítve – mintegy folyamatában – kelti életre a jellemzően betonból és cortenacélból megtervezett építményt, „átvilágítva" a szerkezetét, a szerkezet és az illeszkedések működését. A félév utolsó óráján érkezett el a zsűrizés ideje, a makettek értékelésében az egyetem oktatóin túl a hallgatók által választott épületek tervezői is részt vettek. „Megnézték, hogy mit csináltunk." Földes Lászlónak, a Vulkánház vezetőtervezőjének tetszését a Klaffl-makett olyannyira elnyerte, hogy azonnal állást ajánlott Gábornak, aki azóta is a Földes-iroda munkatársa: építészgyakornokként vesz részt a tervezési folyamatokban. Nagy öröm és megtiszteltetés ez. Csak hogy átérezzük a súlyát: az egyetemen mindössze egyetlen egyszer volt példa hasonló egymásra találásra az elmúlt években, vagyis nem sűrűn fordul elő, hogy az iskolai feladatként megszülető makett nyomán a hallgató nyomban ajánlatot kap a tervezőtől. Klaffl Gáborral azonban megtörtént. Gábor szerényen és szimpatikusan hozzáfűzi: „Sokan segítettek benne. Ez az első makettem, amelyet teljes erőbedobással csináltam." Most meg már – az iroda gyakornokaként - a Vulkánház bővítésének tervezésében is részt vesz. A celli Városházán már az a makett is látható, amely – mintegy szemléltetésképpen – a kávézóval, konferenciateremben bővülő látogatóközpontot ábrázolja.

Betonbiztos

Végül vissza a betonhoz, ehhez az erős és maradandó anyaghoz (cement plusz víz plusz különféle adalékanyagok), amit persze „már a régi rómaiak is" használtak. A római cement a Vezúv vulkáni tufájának megőrlésével készült. Ugye, hogy nincsenek véletlenek? Hiszen innen csak egy ugrás a vulkanikus Ság hegy, a hegy lábánál a vulkán működését modellező Vulkánház, amelynek fontos alkotóeleme a beton. Klaffl Gábor a Vulkánház-makettjéhez szükséges betont az egyetem laborjában öntötte. Akkoriban indult egy „beton-workshop" is, úgyhogy minden összevágott: „Megfogott a betontechnológia. Elhatároztam, hogy ezt szeretném tanulni." Gábor tudományos diákköri dolgozatot ír a témában (a TDK a felsőoktatásban belépő a tudományos kutatói pályához). A beton kézzel fogható, maradandó, bármit meg lehet belőle csinálni: monumentális épületet és finom ékszert. Vulkánházat és Vulkánház-makettet.