Babaarcú démonok - Rejtő Jenő-bemutató Celldömölkön

Mintha vidéki padlásokról, pincékből, albumokból, dobozokból váratlanul előkerült családi fotók szereplői elevenednének meg a színpadon. Kispolgári erkölcs és bűbájos bohózati léhaság: az Úrilány szobát keres örömszínház a javából, bugyborékolva örül a színész és örül a néző.

Stangl Franciska és Nagy Gábor. Fotó: Marton Mercédesz

Illatos májusi vasárnap este, csöndes a vasi kisváros. A Koptik Odó utcai Soltis színháznál gyülekezik az ünneplőbe öltözött közönség. Az előtéri pulton megszólal a békebeli rádió (alatta nyilván csipketerítő): „Szeretem magát..." Ez most nem az alternatív előadásokat fogadó Soltis-fesztivál, nem a gyerekelőadásokat egybegyűjtő Ezerlátó-fesztivál, nem a gyerekstúdió valamelyik meseelőadása, nem a Woyzeck, de nem is egy újabb, mélybe rántó, magasba emelő mozgásszínházi produkció. Ez most valami más: mindjárt kezdődik a Rejtő-mutató – két részben, egy szünettel, héttől tízig, Ecsedi Erzsébet rendezésében. Szűrszabó Edit (a színház állandó jelmeztervezője és -kivitelezője) tüchtig békebeli, bóbitás pincérnőként kínálja kávéval a vendégeket, cirádás porcelánból. Boznánszky Anna és Marton Ági a jegypénztárban – dettó. Még csak az kéne, hogy valaki azzal toppanjon be, hogy a kését keresi, de könnyen megeshet, hogy itt topog valahol a Babaarcú Démon, legföljebb inkognitóban. Már a szombat esti nyilvános főpróbán telt ház volt a kamaraszínházban (több mint százan látták az előadást), és telt házat vonz a premier is. Tessék csak belegondolni: van egy alig több mint tízezres kisváros, annak egy szépen fölújított, belvárosi színháza – ahol Rejtő-bemutató készül. A kabaré és a ponyva királya színész szeretett volna lenni, de nem volt sikere. Szerzőként annál inkább. Az úrilány szobát keres színpadi változatának elkészítésében bizonyos Kulinyi Ernő működött közre. (Illetve ő volt a forgatókönyvíró, az „illatszertáros" László Miklós társaságában, amikor a történetből 1937-ben film készült. Zilahy Irénnel, Kabos Gyulával.)

Vasárnap este gyülekezik a közönség.

Ha bohózat, akkor félreértések golyószóró-sorozata, a célkeresztben föltétlenül a polgári házasság erkölcsösséget színlelő, csalást csalásra halmozó intézményével. De úgy, hogy ez a csodás, sokat bíró, viszont folyton recsegő-ropogó szerkezet azért ne nagyon sérüljön. A celli Rejtő-bohózat végén is megjelenik az anyakönyvvezető, hogy a szobát kereső, szerelemre találó talpraesett vidéki diáklányt, Székely Klárit esetleg nyomban hozzáadja az akasztott hóhérhoz: a váló válóperes ügyvédhez. A „korban tartott" díszlet békebeli, szeretnivaló kultúrházi premiereket idéz. (Ha bohózat, akkor minimum két ajtó, a félreértések és váratlan megjelenések miatt.) A színpadon gyakorlott, profi színészek mellett életében most először vállalt szerepet „a Soltis színház erős oszlopa" (de tényleg, hivatalosan is!), Marton Miklós és a Soltis-egyesület elnökségi tagja, Bincze Tamás. Mindketten válófélben lévő férjet alakítanak, ellenállhatatlan bájjal és természetességgel. A premieren (mint később kiderül) még ahhoz is akadt muníciójuk, hogy a megszokottnál picit hosszabban beszélgessenek (persze viccesen) a függöny előtt – mert a függöny csak akkor gördülhet föl újra, ha megvolt a díszletváltás. Valami bugyborékoló, felhőtlen öröm hatja át az egész előadást.

A társulat.

Székely Klári szerepében Benkő Ági (színész, rendező, koreográfus, drámatanár stb.) ragyogó, szende és démoni egy személyben, és amikor azt mondja, hogy Lukács ügyvéd úrnál nincs szebb férfi a világon, akkor ennek a kijelentésnek még az a finom pikantériája is megvan, hogy a snájdig dr. Lukács Ernőt játszó B. Péter Pál – a férje. Bruckner Roland az ártatlan bajkeverő dr. Mohácsi Tibor szerepében commedia dell' arte-arzenálját csillogtatja, Károly Bálint a szépasszonyokra kacsingató orvos szerepét a karótnyelt, kissé neurotikus tudós, a szoknyavadász és a talpig úriember árnyalataiból keveri ki, dr. Róna Zoltán szerepében Temesi Zsolt csodásan szteppel. Itt álljunk meg egy szóra: az andalító, pezsdítő, dúdolható slágerzenét Kovács Áron Ádám jegyzi, a dalokból és a dalokhoz komponált Benkő Ági-koreográfiákból születnek meg az előadás talán legemlékezetesebb pillanatai.

Fifi szerepében Stangl Franciska halálosan és súlyosan vonzó könnyű nő: igazi Rejtő Jenő-figura, aki nem fél a groteszktől, sőt: belülről tudja-éli. Dr. Lukács feleségét magabiztosan játssza-táncolja-énekli Mihácsi Veronika, a pragmatikus Révészné (igen, ő is válik) szerepében Hajba Beatrix csavarja az ujja köré, aki az útjába botlik. Szalai Szabolcsnak jól áll (a szigorúan múlt századfordulós) Horváth bankelnök szerepe, Lang Letícia szobalánynak és Anna nővérnek is pont elég fád. Sipos László minden-lében-kanál házmester, Piller Ádám odaadó, törekvő ifjú orvos (aki mindig rosszkor nyit be). Fillér, a lefizetett tanú szerepében Soltis Lehel (a színház névadójának, Soltis Lajosnak a fia) tart briliáns bohózati továbbképzést: ritmus, poén, időzítés stb. Csakúgy, mint Nagy Gábor, aki Révész Elek – aki odaadja a vérét is – szerepében mutatja meg, hogyan kell egy bohózatban szünetet tartani, jókor megszólalni. Ziembicki Dórának pedig nemcsak az anyáskodó Ilka nénit hisszük el, hanem a helyzete magaslatán álló válópöri bírónőt is. A legjobb mégis az, amikor a fergeteges fináléban a bírónőből, a talár alól előbújik a pirosban vadító bártáncosnő. Egy démon, két démon, még egy démon. Rejtő Jenő saját kezével elkövetett sírfelirata szerint „zöld koponyáján kiüt a csíra / És azt álmodja, hogy él". De hát él.